A fő időszak, amelyre a modern filozófia, a 17-18. század.A filozófiai gondolkodás e fejlődésének ezen szakaszában több irány van. Ez a 17. század angol filozófiája (empirizmus), melyet Fr. Bacon (1561-1626), Hobbes, Locke; a racionalizmus Descartes (1596-1650), Leibniz, Spinoza által vezetett; a XVIII. század megvilágosodásának filozófiája (Voltaire, Montesquieu, Diderot, Rousseau); A 18. századi francia materializmus (Lameter, Holbach, Helvetius).
A modern idők filozófiája így megadható.A tudomány intenzív fejlődése objektumok, harmonikusan levont törvények megszerzéséhez vezet. Minden tudományt a témával, a természetét és természetét meghatározó problémákkal határozzák meg. Különösen érzékelhető a tudomány és a filozófia megosztottságának tendenciája.
A tudományok fő problémája a megismeréstermészet. A tudomány elkezdi feltárni a világot, amelyet olyan természetnek neveznek, amely törvényei szerint létezik. Ugyanakkor a filozófia a világ tudásának területe, a fizikai jelenségek konkrét törvényeinek feltalálása és felfedezése. Valójában kísérleti tudománysá válik. A társadalmi és tudományos forradalmak két fő irányvonal kialakulásához járultak hozzá, amelyekből az új idő filozófiája fejlődött: az empirizmus és a racionalizmus.
empirizmus hiszen a filozófia iránya a tudás elméletének területe volt, amely elismeri az érzékszervi élménynek a tudás legfőbb forrását jelentő kiemelkedő fontosságát.
Az empirizmuson belül ilyenmint idealista és materialista empirizmus. Az idealista empirizmusot J. Berkeley (1685-1753), Hume (1711-1776) vezeti. Eszerint a tapasztalat a reprezentációk, az érzések és a világ nagyságát reprezentálja a tapasztalat nagyságával megegyező módon. Az empirizmus másik iránya a materialista empirizmus volt, amelyet F. Bacon és T. Hobbes hagyott jóvá. Ennek a trendnek a képviselői úgy vélték, hogy az emberi tapasztalat forrása a külső világ.
racionalizmus előtérbe hozta a tudomány logikai lényegét, a tudás forrását és az igazság legfontosabb kritériumát, az úgynevezett intelligenciát.
A modern idők racionális filozófiája isTöbb irányú áram volt az általános irányba. A tudás tanítását episztemológiának nevezik. A modern idők filozófiájában a racionalizmus e koncepción alapult. Az ember abban, hogy megváltoztatja a körülötte lévő világot. A társadalom gyakorlati szempontból a világra utal. Az ember saját lényének megváltoztatnia kell a körülötte lévő világot. Annak érdekében, hogy ez a változás optimális legyen, meg kell ismerni.
A gnoseológia meg kell találnia az ember természetéta megismerés, törvények, célok és lehetőségek. Tanulmányozza a kognitív aktivitás mechanizmusait, feltárja a tudás szerkezetét, a társadalmi és biológiai megismerési tényezők szerepét, és így tovább. Az episztemológia kapcsolódik a pszichológia, a kibernetika, a nyelvészet és sok más tudományhoz.
Így, a modern idők filozófiája az empirizmus és a racionalizmus episztemológiai rendszerein keresztül elsőként megértette a tudomány paradoxonát. A tudomány kezdett úgy értelmezni, mint egy igazi igazi tudás rendszere. Empirikusok látták a tudás forrását a tapasztalat, racionalisták az elmében. I. Kant megpróbálta ezeket a nézeteket szintetizálni.
A modern időszakban a fő terv voltindukálta a megismerés módszereit. A filozófia és a tudomány között a modern időkben nagyon szoros kapcsolat alakult ki, amely a világ teljes értékű tudományos képének kialakulásához vezetett.
A tudomány ebből az időszakból eszközzé válikA filozófia segítségével a világot tudta. A filozófiai gondolkodás tárgyának szerves részévé vált. Ezért a világ, az ember és a tudomány képe nagymértékben megváltozott. A tudomány a természet világát nyitja az embereknek, és általában segít a civilizáció fejlődésében.
