A mai napig működő mobil kommunikációa világot hagyományosan viszonylag új találmánynak tekintik. A mobil kommunikációs infrastruktúra szervezésének első koncepciói azonban a 20. század elején jelentek meg. Arra a kérdésre, hogy melyik országban jelentek meg az első mobiltelefonok és mikor, nehéz egyértelműen válaszolni. De ha megpróbálja ezt megtenni, akkor a rádióberendezések használatával kapcsolatos telefonos kommunikáció fejlődésével kapcsolatban milyen tényeket érdemes először tanulmányozni? Milyen szempontok alapján kell besorolni az egyik vagy másik eszközt mobiltelefonnak?
Válaszolni tudunk arra a kérdésre, hogy ki találta ki az első mobiltelefont a világon, először is, miután megismerkedett a megfelelő kommunikációs eszközök létrehozásának történetével.
A kommunikációs eszközök fogalmai és prototípusaifunkcionális szempontból közel a mobiltelefonokhoz, a 20. század elején kezdtek tárgyalni különféle közösségekben (tudományos, mérnöki). De a 70-es évek végén a Bell Laboratories, amely az egyik legnagyobb amerikai nagyvállalathoz, az AT&T-hez tartozott, javasolta a mobiltelefon fejlesztését előfizetői kommunikációs eszközként. Finnország az elsők között hajtja végre a kereskedelmi mobil kommunikációs rendszereket. A mobil kommunikációs rendszerek a Szovjetunióban is aktívan fejlődtek.
De melyik állam előzi meg a többit a mobiltelefonok bevezetése szempontjából?
Hasznos lesz részletesebben kitérni a szovjet találmányokra - a rájuk vonatkozó tények megismerése segít megérteni, mikor jelent meg az első mobiltelefon a világon és melyik országban.
A Nagy Honvédő Háború idejénegy speciális eszköz, egy monofon létrehozását Georgy Ilyich Babat szovjet tudós javasolta. Ennek az eszköznek állítólag egy automata üzemmódban működő hordozható telefonnak kellett lennie. Ugyanakkor feltételezték, hogy az 1-2 GHz-es tartományban fog működni. A G.I. által javasolt készülék fő jellemzője Babat, a hangátvitel volt a speciális hullámvezetők kiterjedt hálózatán keresztül.
1946-ban G. Shapiro és én.Zaharcsenkónak egy rádiótelefon-kommunikációs rendszer megszervezését javasolták, amelyen belül a hang fogadására és továbbítására szolgáló eszközöket kellett elhelyezni az autókban. Ennek a koncepciónak megfelelően a mobil kommunikációs infrastruktúra alapjának a meglévő városi állomásoknak kellett volna lenniük, kiegészítve speciális rádióberendezésekkel. Állítólag speciális hívójeleket használt előfizetői azonosítóként.
1957 áprilisában Leonid szovjet mérnökIvanovich Kupriyanovich létrehozta egy kommunikációs eszköz - az LK-1 rádiótelefon - prototípusát. Ennek az eszköznek a hatótávolsága körülbelül 30 km volt, és jelentős súlya volt - körülbelül 3 kg. Kommunikációt tudott biztosítani egy speciális automatikus telefonközpont közreműködésével, amely csatlakozhat a városi telefonvonalakhoz. Ezt követően a telefont fejlesztették. Nem. Kupriyanovich jelentősen csökkentette az eszköz súlyát és méreteit. A frissített változatban az eszköz mérete megközelítőleg megegyezett 2 egymásra rakott cigarettadoboz méretével. A rádiótelefon súlya körülbelül 500 gramm volt az akkumulátorral együtt. Számítások szerint a szovjet mobiltelefon széles körű alkalmazást talál a nemzetgazdaságban, a mindennapi életben, és az állampolgárok személyes használatának tárgyává válik.
Rádiótelefon L.I.Kupriyanovich lehetővé tette nemcsak a hívások kezdeményezését, hanem a fogadásukat is - feltéve, hogy személyes számot rendeltek hozzá, valamint olyan infrastruktúrát használtak, amely lehetővé teszi az automatikus telefonközpontoktól az automatikus telefonrádióállomásokhoz történő továbbítást, és azoktól a előfizetői eszközök.
Kutatás a mobil kommunikáció területénmás szocialista országokban végeztek. Például 1959-ben a bolgár tudós, Hristo Bachvarov kifejlesztett egy olyan mobil eszközt, amely alapelv szerint hasonló az L.I. Kupriyanovich, és szabadalmaztatta.
Mondhatjuk-e, hogy a világ első mobiltelefonját tehát a Szovjetunióban vagy más szocialista országokban találták ki?
Először is érdemes eldönteni, hogy mi tekinthető valójában egy mobiltelefonnak. A közös meghatározás szerint olyan eszköznek kell tekinteni, amely:
- kompakt (az ember magával viheti);
- rádiós kommunikációs csatornákat használ;
- lehetővé teszi az egyik előfizető számára, hogy egyedi számot használva felhívhassa a másikat;
- bizonyos módon integrálva a vezetékes telefonhálózatokba;
- nyilvánosan elérhető (a csatlakozáshoz nincs szükség egyik vagy másik illetékes hatóság engedélyére, és az előfizetők pénzügyi és infrastrukturális erőforrásai korlátozzák).
Ebből a szempontból egy teljes értékű mobila telefont nem a Szovjetunióban találták ki. Természetesen a mobiltelefon meghatározásának fenti szempontjai nem tekinthetők univerzálisnak. És ha kivesszük belőlük különösen az általános rendelkezésre állást és a tömörséget, akkor a többi megfelelhet az "Altáj" szovjet rendszernek. Vizsgáljuk meg részletesebben annak jellemzőit.
Tanulmányozni azt a kérdést, melyik a legelső mobiltelefonon a világon, hasznos megismerkedni a megfelelő kommunikációs rendszer alapvető tényeivel. A hozzá csatlakoztatott eszközöknek elvileg a mobiltelefon minden jele volt, az általános rendelkezésre állás kivételével. Ez a rendszer tehát:
- a rádiós kommunikáció elve szerint működött;
- lehetővé tette egyes előfizetők számára, hogy másokat számokkal hívjanak;
- bizonyos módon beépült a városi hálózatokba.
De nem volt nyilvánosan elérhető:az előfizetői listákat tanszéki szinten hagyták jóvá. Az altáji rendszert a 60-as években indították el Moszkvában, a 70-es években pedig a Szovjetunió több mint 100 városában telepítették. Aktívan használták az 1980-as olimpián.
A Szovjetunióban tervek voltak egy rendszer létrehozásáramobil kommunikáció, amelyhez mindenki csatlakozhat. De a 80-as évek közepének vége és vége gazdasági és politikai nehézségei miatt a koncepció kidolgozásával kapcsolatos munka megszakadt.
A posztszovjet Oroszországban nyugatisejtes szabványok. Addigra már jó ideje kommunikációt folytattak olyan készülékek között, amelyeket teljes értékű mobiltelefonoknak nevezhettünk. Vizsgáljuk meg, hogyan alakultak a megfelelő szabványok Nyugaton. Ez ismét segít megválaszolni azt a kérdést, hogy hol és mikor jelent meg a világ első mobiltelefonja.
Mint a cikk elején megjegyeztük, prototípusoka nyugati mobiltelefonok a 20. század elején kezdtek megjelenni. A 30-40-es években valós fejlesztéseket kezdtek bevezetni. 1933-ban a New York-i rendőrség járművei fél-duplex rádióadók segítségével kommunikálhattak. 1946-ban Missouriban mobilhálózatot telepítettek, amelyben a privát előfizetők egy operátor közvetítésével kommunikálhattak egymással rádióberendezések segítségével. 1948-ban Indiana államban elindítottak egy infrastruktúrát, amely lehetővé teszi az egyik előfizető számára, hogy már automatikus üzemmódban hívhassa a másikat.
Mondhatjuk-e, hogy az USA-ban vannak ilyenekfeltalálták a világ első mobiltelefonját? Ha figyelembe vesszük a fenti kritériumokat a rádiótelefon megfelelő típusú eszközként történő besorolásához - igen, mondhatnánk, de a későbbi amerikai fejlemények kapcsán. Az a tény, hogy a 40-es évek amerikai mobilhálózatai működésének alapelvei nagyon távol álltak azoktól, amelyek a modern mobilhálózatokat jellemzik.
Az olyan rendszerek, mint aMissouri és Indiana államok a 40-es években szigorúan korlátozták a frekvenciákat és a csatornákat. Ez nem tette lehetővé, hogy elegendő számú előfizető egyszerre csatlakozzon a mobil hálózatokhoz. Ennek a problémának a megoldását a Bell szakember, D. Ring javasolta, aki javasolta a rádiójel terjedésének területének felosztását cellákra vagy cellákra, amelyeket különféle frekvenciákon működő speciális bázisállomások alakítanának ki. Ezt az elvet általában a modern mobilszolgáltatók valósítják meg. D. Ring koncepcióját 1969-ben ültették át a gyakorlatba.
Első telefonos rendszerek Nyugat-Európábanrádióberendezések használatával 1951-ben tesztelték. A 60-as években Japánban aktívan végeztek ilyen irányú munkát. Figyelemre méltó, hogy a japán fejlesztők állapították meg, hogy a mobil infrastruktúra kiépítésének optimális frekvenciája 400 és 900 MHz. Manapság ezek a frekvenciák a főbbek közé tartoznak, amelyeket a mobilszolgáltatók használnak.
A végrehajtás szempontjából az egyik vezető országFinnország lett a legjobb a teljes körű mobilhálózatok működésének megszervezésében. 1971-ben a finnek kereskedelmi mobilhálózatot kezdtek telepíteni, amely 1978-ra elérte az egész ország méretét. Ez azt jelenti, hogy a világ legelső modern mobiltelefonja jelent meg Finnországban? Vannak bizonyos érvek ennek a tézisnek a mellett: különösen megállapítást nyert, hogy a finn távközlési vállalatok az egész országban kiépítették a megfelelő infrastruktúrát, de a hagyományos nézőpontnak megfelelően az ilyen eszköz megjelent az Egyesült Államokban. Ebben a főszerepet megint, ha a népszerű verziót vesszük figyelembe, a Motorola játszotta.
A 70-es évek elején egy nagyonkiélezett verseny a szolgáltatók és berendezések szolgáltatói között a piac ígéretes szegmensében - a cellás kommunikáció területén. A fő rivális itt az AT&T és a Motorola vállalatok voltak. Az első vállalat ugyanakkor az autóipari kommunikációs rendszerek telepítésére összpontosított - egyébként, mint a finnországi telekommunikációs vállalatok, a második - a kompakt eszközök bevezetésére, amelyeket bármely előfizető magával vihet.
A második koncepció nyert, és annak alapjánA Motorola Corporation megkezdte a lényegében egy modern, kompakt eszközöket használó mobilhálózat bevezetését. A Motorola infrastruktúráján belül a világ első mobiltelefonját, ismét a hagyományos megközelítésnek megfelelően, előfizetői eszközként telepítették 1973-ban. Tíz évvel később egy teljes értékű kereskedelmi hálózat indult az Egyesült Államokban, amelyhez az egyszerű amerikaiak csatlakozhattak.
Gondoljunk csak arra, hogy mi volt a világ első mobiltelefonja, amelyet a népszerű nézőpont szerint az amerikai Motorola vállalat mérnökei találtak ki.
Ez egy Motorola DynaTAC eszköz.Körülbelül 1,15 kg volt. Mérete 22,5 x 12,5 x 3,75 cm volt. Számgombokkal rendelkezett egy szám tárcsázásához, valamint két dedikált gombbal hívás kezdeményezésére és beszélgetés befejezésére. A készülék akkumulátorral rendelkezett, amelynek köszönhetően hívás-készenléti üzemmódban körülbelül 8 órán keresztül, beszélgetési módban pedig körülbelül 1 órán keresztül működhetett. Az első mobiltelefon akkumulátorának töltése több mint 10 órát vett igénybe.
Hogy néz ki a világ első mobiltelefonja? Az eszközről készült fénykép az alábbiakban látható.
Ezt követően a Motorola kiadott számosaz eszköz továbbfejlesztett verziói. A Motorola kereskedelmi hálózatát tekintve 1983-ban készült el a világ első mobiltelefonja az infrastruktúra számára.
A Motorola DynaTAC 8000X eszközről beszélünk.Ez az eszköz körülbelül 800 grammot nyomott, méretei összehasonlíthatók a készülék első verziójával. Figyelemre méltó, hogy 30 előfizetői szám tárolható az emlékezetében.
Tehát megpróbálunk választ adni a fő kérdésünkre.- aki feltalálta a világ első mobiltelefonját. A rádióberendezésekkel történő telefonos kommunikáció fejlődésének története azt sugallja, hogy a legelső, a mobiltelefonok osztályozásának napjainkban releváns kritériumainak teljes mértékben megfelelő eszközt az amerikai Motorola találta fel, és 1973-ban mutatta be a világnak.
Helytelen lenne azonban ezt mondania vállalat alapvetően új fejlesztést vezetett be. A mobiltelefonokat - abban az értelemben, hogy rádióberendezések voltak, és egyedi szám használatával kommunikáltak az előfizetők között - addigra a Szovjetunióban, Európában és Japánban használták. Ha arról beszélünk, amikor a világ első mobiltelefonját kereskedelmi forgalomba hozták, az azt kifejlesztő cég 1983-ban elindította a megfelelő üzletet, később, mint például hasonló projekteket hajtottak végre Finnországban.
Ezért a Motorola Corp. jogszerűentekinthető elsőként a modern értelemben vett mobiltelefon kínálatának - különösen, amely a bázisállomások cellákra történő elosztásának elvén működik, és kompakt formátumú is. Így ha arról beszélünk, hogy pontosan hol találták ki a világ első mobiltelefonját, melyik országban - hordozható, kompakt eszközként, amely a mobil infrastruktúra része, akkor jogszerű lenne megállapítani, hogy az Egyesült Államok lett ez az állam.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szovjetaz altáji rendszer meglehetősen sikeresen működött amerikai stílusú technológiák bevezetése nélkül. Így a Szovjetunió mérnökei alapvetően bebizonyították annak lehetőségét, hogy a mobil kommunikációs infrastruktúrát nemzeti, sőt, országos léptékben telepítsék, anélkül, hogy alkalmaznák a bázisállomások cellákhoz való hozzárendelésének alapelveit.
Lehetséges, hogy gazdasági ésa 80-as évek politikai problémái miatt a Szovjetunió bevezette volna saját mobilhálózatait, amelyek az amerikaiaktól alternatív fogalmak alapján működnének, és ezek nem rosszabbul működnek. Azonban tény, hogy Oroszországban ma a mobil kommunikáció szabványait alkalmazzák, amelyeket a nyugati világban fejlesztettek ki, és amelyek az első mobiltelefonokat kínálták és forgalmazták.
Meg kell jegyezni, hogy az altáji rendszer valójában az2011-ig dolgozott. Így a szovjet mérnöki fejlesztések sokáig relevánsak maradtak, és ez arra utalhat, hogy esetleg a szükséges revízióval versenyezhetnek a sejtes infrastruktúra kiépítésének külföldi koncepcióival.
Tehát ki találta ki a világ első mobiltelefonját? Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni. Ha a mobiltelefont kompaktnak tekintik előfizetői rádióberendezések integrálvavárosi hálózatok, amelyek mobil alapon működnek és minden érkező számára elérhetőek, akkor valószínűleg először ezt az infrastruktúrát vezette be az amerikai Motorola vállalat.
Ha az első reklámról beszélünk mobilhálózatok - ezek valószínűleg skálán vannakaz egész államot Finnországban vezették be, az autókra történő elhelyezésre összpontosító eszközök használatával. A nem kereskedelmi célú zárt mobilhálózatokat is sikeresen telepítették, valójában nemzeti szinten, a Szovjetunióban.
