В различные эпохи существовали совершенно разные az állam és a törvény eredete. Az ókori Kelet számos államában például azt hitték, hogy a politikai rendszer ezen elemei nem az emberi kapcsolatok fejlődése miatt merültek fel, hanem felülről jöttek létre. Az ókori Babilonban, Egyiptomban, Kínában az uralkodót, királyt, császárt a földön levő istenek képviselőjének, a menny fiainak, sőt az istenek megtestesítőjének tekintették. Szent módon adta a legfelsõbb hatalom tulajdonságait. Mivel azt hitték, hogy az égi lények primitív káoszt szerveznek, békét teremtve, és a földi uralkodóknak, mint az égi embereknek, a földi életet kell megszervezniük és megszervezniük.
Gyakran elolvashatod ezt a teológiátaz állam és a jog eredete elmélet, amely a középkorban a kereszténység nyugati, latin változatának hatására uralkodott, olyan ötlet volt, amelynek eredményeként a hatalmi intézmények meghamisultak. Sőt, a tudományos cikkekben gyakran Pál apostol szavaira utalnak, hogy nincs olyan hatalom, amely nem Istentől származik, ezért engedelmeskedni kell az Isten akarata által létrehozott állapotnak. Ha azonban komolyan vesszük ezt a problémát, látni fogjuk, hogy valójában minden kissé bonyolultabb volt.
Средневековое общество в Западной Европе не monolit egészet alkotott. A feudalizmus korszakában sok kormányzati szint létezett a vazális kapcsolatok bonyolult rendszerével kapcsolatban. A császárnak és számos királynak (gyakran csak névleges gazdálkodóknak), grófoknak, viskódusoknak és más fejedelmeknek tulajdonított hatalmakon kívül az egyház hatalma világi uralkodóként létezett (pápai, érsek, püspök és így tovább). Ezeket a témákat egyesítette mind ellenséges, mind rokon kapcsolatok. Ezért az állam származásának teológiai elmélete többféle módon létezett.
Mindenekelőtt azt hitték, hogy az isteniNem az egész állami intézmény, mint egész, származik, hanem elemei, például a monarchia vagy a katonai arisztokrata osztály. Ezenkívül az apostol szavait úgy fordították és értelmezték, hogy csak az a hatalom valós legyen, amelyet Isten ad. De ebben a kérdésben nagyon különböző és még ellentétes vélemények voltak. A középkori társadalomban uralkodó Római Katolikus Egyház úgy gondolta, hogy az állam származásának teológiai elmélete igazolja a római pápa uralkodását az összes többi világi hatalom felett. Az ilyen évek sok pápai ügyvédje egész traktátust írt arról, hogy a pápa helyettesíti Istent a Földön, és ezért ő a legfelsõbb szuverén, a királyok és a császár pedig õ vasárnokai.
Nem minden uralkodó és szuverén állam, beleértvekiskorúak voltak, akik ezzel a fogalommal egyetértenek. Például a középkori császárok folyamatosan versenyeztek és harcoltak a pápákkal a világi hatalomért, ami tükröződött a régóta fennálló beruházási harcban. Számos kisebb feudális uralom ugyanúgy ellenezte a püspököket és apátokat sok ingatlanhoz kapcsolódó földi konfliktusban. És a római idők óta egy nagyon népszerű keresztény eszme a hatalom megvonása, a pauperitas, a kormány elhagyása volt, és ezért sok vallási disszidens általában azt hirdette, hogy az állam származásának teológiai elmélete semmi köze nincs az igazsághoz. Éppen ellenkezőleg, a teljes uralkodási és benyújtási hierarchia szerzője csak „ennek a világnak a fejedelme”, azaz az ördög lehet.
Однако в готическую эпоху западноевропейский A középkori társadalom, ahogy a híres brit történész, Robert Moore írta, „üldözés társadalmá” vált. Az egyház a legtöbb ellenzéki vallási és politikai elképzelést eretnekségként elítélte, minden ellenállást elnyomtak, és az egész ellenséges arisztokratikus klánok, sőt imperialista dinasztiák elpusztultak. Az állam származásának teológiai elmélete, amelyet Thomas Aquinas támaszt alá, domináns lett. Ez a leghíresebb tudós, aki megteremtette a katolikus filozófia alapjait, az államot Isten teremtésének tekintette úgy, hogy meg akarja felszerelni a világot és fenntartsa abban a rendet. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy a világi (ideértve a monarchista) hatalmat isteni eredetű csak akkor, ha az egyházat szolgálja, és a földi karddal védi, amelyet a papok lelki karddal meghódítanak.
