A büntetés büntetés, kényszerítetta jogellenes cselekményt elkövető személytől bármilyen ellátás megfosztása. A büntetés kiszabásakor a bíróságoknak számos körülményt figyelembe kell venniük: a cselekmény veszélyének és súlyosságának mértékét, az elkövető egyéni jellemzőit, enyhítő és súlyosbító tényezőket.
A jogszabály különféle típusokat ír előbüntetések. A büntetés kiszabását szigorúan a törvénynek megfelelően kell végrehajtani. Bármely szankciónak arányosnak kell lennie az elkövetett cselekménnyel. Ugyanakkor a büntetések minden típusa megtorlási elemet hordoz magában, de tartalmát tekintve nem azonos. Ellenkező esetben például halálbüntetést szabnának ki a gyilkosokra.
A büntetések a következők:
Eközben a jogszabály előírjakettős természetű szankciók. Lehetnek alap- és kiegészítő elemek egyaránt. Ilyen büntetések például pénzbírság, a munkakör betöltésének vagy bizonyos tevékenységek végzésének tilalma. Az ilyen szankciókat alapvetőnek tekintik, ha a külön rész vonatkozó cikkei előírják.
A szankciók is attól függően változnaka bűncselekmény tárgya. Lehetnek speciálisak vagy általánosak. A büntetés kiszabása, amint azt fent említettük, különböző körülményektől függ. Különleges szankciókat vezetnek be a tisztviselők és a katonai személyzet ellen. Általános büntetések vonatkoznak minden más személyre.
A szankciók korrekcióval járhatnakhatás. Ebben az esetben az elkövetőket olyan körülmények közé helyezik, amelyekben állandó oktatási hatás van. Az ilyen szankciók különösen a javító munkát, letartóztatást, a szolgálat korlátozását stb.
A Büntető Törvénykönyv az egyetlen jogszabálymiszerint szankciókat szabnak ki a bűncselekményben bűnös személyekre. Ugyanakkor egyiküket sem lehet kinevezni, ha a bűnösség nem bizonyított. A Btk. 10. fejezetében rögzítik azokat a normákat, amelyek meghatározzák a büntetés konkrét típusait, nagyságát és feltételeit. A szankciókat számos elv alapján hajtják végre:
Megfelelő értékelést ad a helyességrőlkiválasztott intézkedések. Az igazságosság a büntetés kiszabásának minden szabályában megvalósul, amelyet a büntetőjogi normák összessége testesít meg. Az általános elmélet szempontjából a szankciót igazságosnak tekintik, amely egyszerre törvényes és célravezető, valamint humánus és ésszerű. Ez a büntetések normák szerinti differenciálásával és az ítélethozatal individualizálásával érhető el.
A büntető törvények jogalkotási megosztottságában fejeződik ki a Btk. Cikkeiben. A kódex általános részében:
A külön részben a differenciálást a következők megállapításával fejezik ki:
Ez magában foglalja a bíróság által választott intézkedés maximális alkalmazkodását a szankció céljaihoz, figyelembe véve a cselekmény veszélyességi szintjét, az elkövető személyiségjegyeit, enyhítő és súlyosbító tényezőket.
A törvény által megállapított határokon belül, amikorbüntetőjogi büntetés kijelölését a bíróság meghatározza. Ugyanakkor a Btk. Megfelelő normájában megfogalmazott kritériumokra támaszkodik. A bíróság az ítéletben fejezi ki következtetését.
A büntetés individualizálása és differenciálása -szorosan kapcsolódó fogalmak. A differenciálást egy adott esetben az individualizálás közvetíti. A befolyás mértékének meghatározása a bírói mérlegelés szigorú kereteit feltételezi.
A büntetőjogi büntetés kiszabását a Btk. 60. cikkében rögzített szabályoknak megfelelően hajtják végre. A norma szerint szankciókat szabnak ki:
Súlyosabb büntetés kiszabása a normában előírtak közül csak akkor megengedett, ha a kevésbé szigorú szankció nem biztosítja az ember bíróság elé állításának céljainak elérését.
Ezen elvek együttes alkalmazása lehetővé teszi a bűnösök számára a tisztességes, ésszerű, törvényes ítéletet.
A Btk. 60. cikkének első része a következőket tartalmazza:a külön rész cikkeiben előírt szankciók határait. Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi szankció kiszabásakor a bíróságok pontosan az ilyen típusú intézkedéseket és ilyen keretek között kötelesek alkalmazni, amelyeket a normák rögzítenek. Ebben az esetben a bíróság semmilyen körülmények között sem lépheti túl a szankciók maximális összegét.
Ha a minimális határérték nincs megadva a cikkben, akkora kódex általános részében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Ugyanakkor nem lehet alacsonyabb, mint a Különleges részben a megfelelő szankciótípusra megállapított határ.
A jogalkotó így kijelentia cselekmény büntethetőségének kereteinek meghatározásában a legfontosabb kapcsolat a büntetőjogi szankció. Következésképpen ahhoz, hogy méltányos intézkedést róhassunk a bíróságra, át kell térni a norma tartalmának elemzésére. Ezenkívül a büntetés gyakorlásának általánosító anyagainak tanulmányozása nem kis jelentőségű. Számos büntetőügy hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. E tekintetben a bírói gyakorlatban egységes megközelítéseket dolgoztak ki állásfoglalásukra. Használatuk jelentősen lerövidítheti az eljárás idejét. Ugyanakkor bármely eset mérlegelésekor a bíróságnak figyelembe kell vennie a konkrét körülményeket, és elemzésük alapján meg kell fogalmaznia következtetéseit. Az összefoglaló anyagokat segédeszköznek kell tekinteni.
A fő kritériumokat a Btk. 60. cikkének 3. része emeli ki.ítélethozatal. Ezek a cselekmény társadalmi veszélyének mértéke és jellege, valamint a benne érintett alany személyisége. Az enyhítő és súlyosbító tényezők e kritériumok meghatározásának eszközeként működnek.
A bűnözés veszélye olyan tulajdonság, amely kifejezia cselekmény középpontjában a büntetőjogi védelem tárgyának károsítása áll. Foka és jellege mutatóként szolgál, amelyek révén a bíróság minőségi és mennyiségi értékelést ad a bűncselekményről.
A veszély jellegét az határozza mega bűncselekmény meghatározott nemzetséghez való tartozása. A cselekmény összetételének elemeinek meghatározása révén fejeződik ki. A veszély jellege a behatolás minőségi jeleit tükrözi. Ebben a tekintetben a bíróságok, elvonva az eset körülményeit, különböző megközelítéseket alkalmaznak, amikor büntetést szabnak ki súlyos és különösen súlyos cselekmények (rablás, gyilkosság, nemi erőszak stb.) Bűnös alanyokra, valamint olyan polgárokra, akik közepes és súlyos bűncselekményeket követtek el. kis gravitáció.
A veszély mértéke a mennyiségi értéket tükrözia behatolás értékelése. Meghatározása a bűncselekmény körülményeinek összességének figyelembevételével történik. A Legfelsőbb Tanács plénuma a 20. számú, október 29-i határozatban. 2009 pontosításokat adott ebben a kérdésben. A bíróság különösen rámutatott arra, hogy a veszély mértékét a cselekmény elkövetésének módja, a kár nagysága vagy a következmények súlyossága, az elkövető bűnrészességben betöltött szerepe jellemzi.
A veszély jellege döntően meghatározzaa konkrét cselekményért kiszabandó büntetés típusa. A veszély mértéke elsősorban a szankció időtartamának (összegének) megválasztását befolyásolja egy adott típusú intézkedés keretében.
Ezt a koncepciót kollektívnak tekintik.Felöleli a polgár társadalmi lényegét, biológiai, mentális jellemzőit. A büntetés kiszabásakor figyelembe veszik az alany munkához való hozzáállását, társadalmi kötelességét, iskolai végzettségét, mindennapi életében és munkahelyén tanúsított magatartását, egészségi állapotát, a meggyőződésről, a családi állapotról, a vagyoni helyzetről szóló információkat. Így azokat az adatokat kell figyelembe venni, amelyek az állampolgárt nemcsak pozitív, hanem negatív oldalról is jellemzik. Ez utóbbi különösen információkat tartalmaz az alkoholfogyasztásról, a társadalmilag hasznos tevékenységek elkerüléséről, a szerettekkel, kollégákkal való rossz kapcsolatokról stb.
Személyes adata tettes bizonyos esetekben lehetővé teszi a számára kiszabott szankció méretének és típusának jelentős módosítását. Megfelelő helyzetekben ezek az információk jelentős hatással lehetnek a bíróság helyzetére. Ennek eredményeként az állampolgárt nem büntetéssel, hanem más intézkedésekkel terhelhetik: próbaidő, kötelező kezelés, a büntetés végrehajtásának elhalasztása stb.
A 60. cikk meghatározza a kinevezés általános szabályaitbüntetés, ezért a norma nem vonatkozik a részletekre, a klasszikus sémától való lehetséges eltérésekre: a cselekményt az előadó egyenként, befejezve követte el.
A gyakorlatban gyakran történnek bűncselekmények,több epizódhoz kapcsolódik, vagy olyan körülmények miatt szakad meg, amelyek az elkövetőn kívül állnak a kísérlet (előkészítés) szakaszában, vagy amelyeket több személy követett el. Az ilyen esetekre a 30., 33., 69. és 70. cikk rendelkezései az irányadók. Természetesen az általános rendelkezések bizonyos esetekre vonatkoznak. A sajátosság azonban abban rejlik, hogy az azokat meghatározó normákat kell alkalmazni.
Különösen fontos az előírásnálbüntetés. Az emberi tevékenységnek ez a szférája nem képes (legalábbis jelenleg) a teljes konkretizációra. Ebben a tekintetben kulcsszerepet játszik a bíró jogértelmezése: a büntetőjogi normák tartalma, gyakorlati alkalmazásának sajátosságai, a törvényben rögzített kritériumok alapján a tisztességes és ésszerű büntetés beszámításának mechanizmusa.
A személyek szakmai jogi tudatosságának hibái,esetek figyelembevételével hibákhoz vezethetnek az ítélethozatalban. Ez viszont negatívan befolyásolja a bűnüldözési gyakorlatot, károsítja a bíróság tekintélyét.
A jelenlegi jogszabályok a következőket írják elő:
A felülvizsgált kiadás jelenleg hatályosA büntető törvénykönyv 62. cikke, amely rögzíti a szankciók kivetésének sajátosságait az előzetes megállapodás megkötésekor a védelem és az ügyészség részéről. A folyamat résztvevői megállapodnak a beavatkozásban részt vevő személy által a megállapodás végrehajtásától függően végrehajtandó cselekvésekben, felelősségének feltételeiben.
Feltéve egy ilyen megállapodást és enyhítőSúlyosbító tényezők hiányában a büntetés mértéke (időtartama) nem haladhatja meg a szigorúbb szankciónak a Kódex vonatkozó normájában megállapított maximális határának 1/2-át.
A bíróságnak jogában áll enyhébb büntetést kiszabni, hakivételes körülmények megléte. A 64. cikk 2. része szerint mind az egyes enyhítő tényezők, mind azok kombinációja tekinthető rájuk. Kivételes körülmények vonatkozhatnak az elkövető kilétére, a bűncselekményben betöltött szerepére, a bűncselekmény közbeni vagy utáni magatartására, a cselekmény motívumaira, céljaira stb. a bűncselekmény veszélye és az elkövető állampolgár kiléte.
A büntetés enyhítésének másik okaa csoportba való beavatkozásban részt vevő személy aktív közreműködése aktív annak nyilvánosságra hozatalában. Az ítélethozatal során a bíróságnak konkrét intézkedéseket kell megjelölnie, amelyek jelzik az elkövető hajlandóságát a nyomozásban való együttműködésre.
Ha a Btk. Normájának vonatkozó részében rögzítettéletfogytig tartó szabadságvesztés vagy halálbüntetés, ezek nem alkalmazhatók. Újabb büntetést szabnak ki a kódex vonatkozó cikkének szankciója alapján.
Más esetekben a felelősség mértékének összege nemmeghaladja a legsúlyosabb büntetés maximális méretének (időtartamának) 2/3-át. Például a 105. cikk 1. része szerint a bűnös személyt 15 évig terjedő börtön fenyegeti. De ha az esküdtszék engedékenységi ítéletet hoz, legfeljebb 10 évre ítélhetik.
A szankciók kivetésére vonatkozó szabályok alkalmazása soránAz esetekben meg kell jegyezni, hogy a Btk. 63. cikkében rögzített súlyosító körülményeket nem veszik figyelembe. A megfelelő előírást a 4. cikk tartalmazza. 65.
A befejezetlen jogsértés büntetését a Btk. 66. cikkének szabályai szerint hajtják végre. Általában 3 tartalék rögzül:
Számos büntetés felel meg annak,mert minden bűncselekményért az elkövetőt meg kell büntetni. A bűncselekmények összesítését a Btk. 69. cikke tartalmazza. A törvény ugyanakkor lehetővé teszi a büntetés kiszabásának lehetőségét a büntetések összesítése alapján.
Az első esetben a szankció kiszabását 2004-ben hajtják végrekét szakasz. Az első szakaszban a bíróság minden cselekményre külön meghatározza a szankciót. A második szakaszban megállapítják a végső büntetést az összes sértésért.
Az Art.69 van utalás a szankciók átvételére vagy kiegészítésére. Az első feltételezi, hogy a szigorúbb büntetés a kevésbé szigorúra is kiterjed. Ha egy személyt egyfajta szankcióval vádolnak egyes cselekmények miatt, akkor a hosszabb idejű (összegű) szankciót szigorúbbnak tekintik. Ha a büntetések különböző típusúak, a szigorúság megállapítását a listán rájuk rendelt hely figyelembevételével végzik. Ha ugyanazokat a szankciókat szabják ki egy állampolgárra külön cselekmények miatt (mondjuk egy év börtön), akkor nem veszik fel egymást. Ilyen esetekben a végső szankciót a határidők összeadásával határozzák meg.
A szabálysértésekkel szembeni szankciók kiszabásának szabályaia közigazgatási szabálysértések kódexében, valamint a közigazgatási felelősséget szabályozó regionális jogszabályokban rögzítik. A Vámkódex cikkei meghatározzák a felelősségi intézkedések meghatározott típusait és azok megengedett határait.
Az elkövetővel szembeni szankció kiszabásának eljárási alapja a közigazgatási büntetés kiszabásáról szóló döntés. Kizárólag erre felhatalmazott tisztviselők készítik.
A gyakorlatban gyakran felmerül a kérdés:Vajon az a személy, akivel szemben az ítélet kihirdetése megtörtént, megfelel-e a normában foglalt előírásoknak, amelyek elmulasztása miatt a közigazgatási szabálysértési törvénykönyv értelmében felelősségre vonják? Természetesen kell. Világosan meg kell érteni, hogy a közigazgatási büntetés kijelölése nem mentesíti az alanyot a feladatai alól.
Az egyén szankcióinak kiszabásakor a következőket veszik figyelembe:
A büntetés kiszabásakor a meghatalmazott személy figyelembe veszi az elkövető alábbi egyéni jellemzőit:
A jogi személy szankciójának kiszabásakor a bűncselekmény jellegét, pénzügyi helyzetét, enyhítő és súlyosító körülményeit is figyelembe veszik.
