A szétválás egy bejelentési vagy bejelentési kísérletállítja a függetlenséget. Ez a jog beilleszthető az alkotmányba, de a legtöbb esetben erõteljes cselekedetekkel jár, amelyek gyakran polgárháborúhoz vagy heves konfliktusokhoz vezetnek. Általában a szomszédos államokat vonják be az eljárásba.
A szétválás egyik legszembetűnőbb példájaA volt Szovjetunió köztársaságainak osztálya. A szétválás a brit és más birodalmak összeomlása is. A függetlenségét elismert országokban kialakuló szövetségi rendszer azt jelenti, hogy a nemzetállamokat etnikai és területi csoportokra osztják, amelyek egyenlőtlen jogokkal rendelkeznek. Ilyen helyzetben általában elválasztásra kerül sor. Ez Biafra és Nigéria, Banglades és Pakisztán szétválasztása.
A szétválás magában foglalja a szétválástállam vagy annak részei. Érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a világ egyetlen alkotmánya nem támogatja ezt a jogot, de a valóságban ez megtörténik. Például Jugoszlávia összeomlása, Etiópiától, Eritreától való elválasztás stb. Az alkotmány egyes alanyai számára az oroszországi szétválást nem támogatják, míg az egyes köztársaságoknak joguk van kilépni, ám ez ellentmond a fő állami dokumentumnak.
A szétválás az emberek joga az állampolgársághozönmeghatározás. A multinacionális uniótól való elválasztás e lehetőségét a szovjet önrendelkezési elmélet elismerte, amelynek eredményeként a Szovjetunió köztársaságainak szétválási joga az Alkotmány egyik alapelvévé vált az Art. 17 Szovjetunió és Art. 14 Szovjetunió. Az orosz bolsevizmus ideológusai és Lenin az 1917-es forradalom előestéjén az önrendelkezés elvét megfogalmazták programjában, és ezt a párt határozta meg. Az elválasztáshoz való jognak az RSFSR és a Szovjetunió alkotmányába való beépítésének fő oka a szovjet államban fennálló kapcsolatok önkéntes jellege és a Kommunista Párt azon szándéka volt, hogy a Szovjetunió Oroszországot nyithassa meg más szocialista országok csatlakozására. A dialektikában a szétválás csak elmélet.
A szabad kilépés lehetősége szerepel aa szovjet kormány számos politikai dokumentuma: az 1918. évi RSFSR alkotmányában, az 1922/30/30 szakszervezeti megállapodásban, a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatban. Alkotmányos rendelet kimondta, hogy minden Szovjetunióba tartozó köztársaságnak joga van a szétváláshoz. Ugyanezt a döntést megismételték az 1936. évi alkotmányban, de annak tisztázásával, hogy a szétválás csak az összes szakszervezeti köztársaság hozzájárulásával lehetséges.
Az 1936-os alkotmányban Sztálin beszéltsaját doktrína, amely kimondja, hogy a szétváláshoz való jog a szétválás lehetősége csak egyes szakszervezeti köztársaságok számára, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek: a nemzetiségű lakosság nagy része, amely létrehozza a köztársaságot, a külvárosokat, és legalább egy millió ember. Sztálin úgy vélte, hogy az önrendelkezés jogát be kell építeni az alkotmányba, bár egyetlen köztársaság sem akart elhagyni a Szovjetuniót. Érdemes megjegyezni, hogy az autonóm régióknak és a köztársaságoknak nincs joga a szétváláshoz. Az állam szovjet alkotmányos elkülönítésének eljárását nem határozták meg.
A szétváláshoz való jog meglehetősen vitatott kérdés, ésa Krím esetleges annektálása vitákat váltott ki a kisebbségnek a metropolistól való elválasztásáról. Mindez több mint száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor vita merült fel Wilson amerikai elnök és Lansing államtitkár között. Az első világháború után, 1919-ben, Wilson kijelentette, hogy a nemzeteknek joguk van az önrendelkezésre, és ennek a jognak a figyelmen kívül hagyása rendkívül kockázatos az államférfiak számára. Lansing szerint azonban az önrendelkezés veszélyes a békére és a stabilitásra, és ezt a gyakorlat is megerősíti.
Mi történik most?Obama amerikai elnök úgy véli, hogy Krímnek nincs joga népszavazást tartani az Ukrajnából való szétválásról, mivel ez ellentétes az ukrán alkotmánnyal. És azonnal vádolták a kettős normák miatt, emlékeztetve Montenegrót, Koszovót és Dél-Szudánt. De alkalmazhatók-e ezek az analógiák a krími esetre? Bassets úgy véli, hogy nem, mert az Egyesült Államok nem csatolta Koszovót, és Skóciában az Egyesült Királyságtól való leválasztásról szóló népszavazást nem olyan katonai akció eredményeként tartották meg, mint például a Krím Oroszország által elfoglalt megszállása. Ennek ellenére Wilson elnök doktrína jelenleg nem népszerű.
Bassets megjegyzi, hogy egyetért azzal, hogy az Egyesült Államok -A Wilson és Washington elnökök országát és az amerikai kolóniákat erővel elválasztották Nagy-Britanniától, de ez egyben Lincoln elnök országa, aki fegyvereket használt a déli rabszolgas államok szétválásának megakadályozására. Ezért az USA reakciója a szétválásra nem a történelemre épül, hanem arra a tényre, hogy a világ legtöbb hatalma támogatja a pragmatizmust és a stabilitást.
