Új-Zéland egy államamely két nagy és mintegy hétszáz kis szigeten található, a Csendes-óceánon. Az itt élő lakosság csaknem 4,5 millió lakosa van. Más szuverén államokhoz hasonlóan az országnak megvan a hivatalos szimbolikája.
Új-Zéland zászlaja, amelynek fotója találhatólent egy téglalap alakú kék vászon. A brit szimbólum és négy szabályos vörös csillag képe rajta van. Úgy gondolják, hogy a kék szín az államot körülvevő eget és tengert, a csillagokat pedig földrajzi helyzetét és a Déli Kereszt csillagképét jelképezi. Új-Zéland zászlaja hivatalosan állami szimbólumot kapott 1902. március 24-én a Boer háború alatt.
Az állam szimbólumát először 1867-ben fogadták elévben. Ennek alapja a brit kék zászló volt. Ezt a gyarmati flottavédelemről szóló törvény megfogalmazta, amely előírta, hogy a gyarmati kormány tulajdonában lévő összes hajónak a királyi haditengerészet zászlaja alatt kell hajóznia, amely az érintett kolónia jelképe. Abban az időben az országnak nem volt saját szimbolikája, ezért a vászonra „NZ” megnevezést használták. A jelenlegi Új-Zéland zászlót két évvel később fogadták el, a hivatalos jóváhagyásig azonban csak a hajók használták.
Új-Zéland első nemzeti emblémája voltbevezették 1911-ben. Az országban 45 éve használták, majd a szimbólumot kicserélték. Ez a verzió korunkban érvényes. Ez egy pajzs, amelyet az egyik oldalon egy szőke nő, a másik oldalon a maori harcos tart. Felett Szent Edward korona, alul pedig két páfrányág. A címer, akárcsak Új-Zéland zászlaja, nagyon tiszteletben van ebben az országban. Itt szimbolizálja a lakosok elkötelezettségét a monarchia iránt, valamint a helyi népek között kialakult harmóniát.
Új-Zéland, amelynek zászlóját és címerét fentebb leírtuk,egy másik szerves államjellemzővel rendelkezik - a nemzeti himnusz. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy itt két lehetőség egyszerre büszkélkedhet a nemzeti státusszal. Ezek közül a ki nem mondott prioritás a "Isten mentse meg az Új-Zélandot" nevű himnuszhoz tartozik. A neki adott szavakat Thomas Bracken írta 1870-ben. A zene kapcsán a szerző versenyre hívta ki a versenyt, amelyet 1876-ban John Joseph Woods nyert. A dal annyira népszerű lett az államban, hogy a kormány a jogok megváltása után nemzeti himnuszként ismerte el.
