Sarkoidózis, vagy, amint azt más néven is hívják, egy betegségBenje Beck - A Schauman szisztémás betegség, általában krónikus. Jellemzője, hogy a test különféle szöveteiben (tüdő, szív, máj, lép, vese és más szervek) specifikus, nem nekrotikus granulómák képződnek. Ugyanakkor nem zárjuk ki az érintett szövetekben a fibrózis megnyilvánulásait, amelyek viszont funkcióik megsértéséhez vezethetnek. Leggyakrabban az 50 év alatti nők szenvednek szarkoidózisban, míg annak előfordulása a skandináv, afro-amerikai, ír és ázsiai körben jellemző. Ennek a betegségnek a etiológiája a területen végzett sokéves kutatások ellenére továbbra sem világos, mivel a felvetett elméletek (a mikroorganizmusok, az öröklõdés vagy a külsõ környezet befolyása) egyértelmûen nem tudják megválaszolni a kérdést: "Milyen titokzatos betegség a sarkoidózis?" A betegség tünetei különféle módon jelennek meg - sok tekintetben attól függnek, hogy melyik szerv vagy akár szervek szövete vesz részt a granulomaképződés folyamatában.
Sarcoidosis tünetei
Az esetek 90% -ában a betegség az intrathoracicust érintinyirokcsomók, valamint a tüdő és a hörgők, ez az úgynevezett "légzőszervi szarkoidózis". A legtöbb esetben tünetmentesen kezdődik, véletlenszerűen megjelenik a tüdő röntgenfelvételén a fizikai vizsgálat során. Gyakran előfordul azonban légszomj, nehéz légzés és mellkasi fájdalom.
Ha a tüdőszarkoidózis osztályozásáról beszélünk, akkor annak kritériuma a légzőrendszer károsodásának mértéke.
Az 1. fokozatú szarkoidózis az intrathoracikus nyirokcsomó kezdeti formája, az intrathoracikus nyirokcsomók növekedésével, általában szimmetrikusan kétoldali növekedéssel kifejezve.
A 2. fokozatú szarkoidózis egy mediastinalis-pulmonális forma, mely nemcsak az intrathoracikus nyirokcsomók növekedésével, hanem a tüdőszövet beszivárgásával is megnyilvánul.
A 3. fokozatú szarkoidózis tüdőforma, melyet a tüdőszövet fibrózisa jellemez, emfizema kialakulása lehetséges.
Érdemes megjegyezni, hogy ez az osztályozás érvényescsak olyan betegség esetén, mint pl. pulmonalis sarcoidosis. Más szervek szarkoidózisának tünetei enyhék lehetnek, ezért a betegség extrapulmonalis változatának diagnosztizálása számos problémát okozhat. Az egyetlen kivétel a bőr sarcoidosis, amely a specifikus sarcoid foltok megjelenésével és a szem sarcoid iridociklitiszével nyilvánul meg.
Érdemes megjegyezni, hogy csak utánaelvégezték az összes szükséges vizsgálatot, amely kizárja a többi betegséget, az orvos diagnosztizálja a szarkoidózist, amelynek tünetei könnyebben felismerhetők a betegség átfogó képében. Bizonyos jelek szerint a betegséget nehezebben diagnosztizálják.
Hogyan lehet kezelni a sarkoidózist?
Az orvosi statisztikák azt mutatják, hogyA legtöbb esetben a betegség önmagában oldódik meg, ezért ha a szervek károsodása csekély, a gyógyszeres kezelést nem írják elő. A beteget azonban 6-8 hónapig állandó orvosi felügyelet alatt tartjuk. Ha a betegség súlyos, szövődményekkel vagy progresszióval jár, akkor elő kell írni a szteroid vagy gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelést.
