Az uborka az egyik legrégebbi zöldségtípus. Ez a kultúra világszerte elterjedt. A Távol-Északon termesztett üvegházakban.
Az uborka gyökérrendszere fejletlen.Fő tömege a talaj felső rétegében van, legfeljebb 15-20 centiméter mélységben. A gyökerek kis része mélyebben behatolhat, de nem képesek fenntartani a vízegyensúlyt az aktív termesztés ideje alatt. A Paratunka uborka, mint e faj többi fajtája, gyakori és bőséges öntözést igényel.
Fajta a fajtától függőenés az agrotechnikai technikák különböző hosszúságúak lehetnek. A Partenocarpic fajták, ha megfelelően vannak kialakítva, eléri a két vagy több métert. A levelek alján található pontokból az első rendű csomók és ágak jönnek létre. Ezekből a második és a következő vonalak ágai nőnek. A faj egyik jellegzetessége, hogy a szárnak a földhöz való bizonyos hajlításával és rögzítésével további gyökereket lehet beszerezni. Ez a funkció lehetővé teszi a gyökérrendszer erősítését az aktív vegetatív növekedés fázisában. A legjobb fajták, mint például a Paratunka uborka, lehetővé teszik, hogy legfeljebb 17 kilogramm gyümölcsöt gyűjtsön négyzetméterenként.
Az uborka virágokat a levél axilekben alakítják kiegy vagy több szomszédos. A férfi és női virágok aránya nagymértékben függ a fajtától, de a növekedési feltételek is szerepet játszanak. Uborka Paratunka - magas hozamú hibrid. Egy csomóban 2-3 gyümölcs képződik.
A Shpaler út lehetővé teszi a magasabb hozamok elérését. A növény gondozása és a gyümölcsök betakarítása nagymértékben megkönnyíthető.
A vermikulit bevonása porózus és levegőssé teszi a talajt. A felszínen nem képződik kéreg, és a mély áteresztőképesség növekszik, egészen a gyökerekig.
A Paratunka uborka ellenáll a lisztharmatnak és a baktériumoknak, de a talajba ültetés előtt jobb, ha a magokat baktericid készítménnyel kezeljük.
A mulcsozás takarít meg vizet és megvédi a gyökérrendszert az expozíciótól. A mulcs használatakor a levegő stabil páratartalma miatt kényelmesebbnek érzi magát.
