Az izzólámpák fényerejének beállításaspeciális szabályozókat alkalmaznak. Ezeket az eszközöket dimmernek is nevezik. Különféle módosítások léteznek, és ha szükséges, a boltban mindig megkaphatja a szükséges modellt. Alapvetően egy izzólámpa kapcsolóját cserélik. A legegyszerűbb módosítás egy fogantyúval ellátott forgó vezérlőt tartalmaz. A fényerő beállításakor a villamosenergia-fogyasztás mutatója is megváltozik.
Ha emlékeztet a régi időkre, akkor aa fényerő-beállításokat nem használták. Ehelyett speciális reostatokat telepítettek. Segítségükkel a fénycsövek is szabályozhatók voltak. Általában jól megbirkóztak a kötelességeikkel, de egyik hátrányuk volt. Ez a villamosenergia-fogyasztáshoz kapcsolódik. Mint már korábban említettük, a modern szabályozók kevesebb energiát fogyasztanak, ha nem teljes kapacitással használják őket. A reostatok esetében ez a szabály nem vonatkozik. Minimális teljesítmény mellett az elektromos áramot ugyanúgy fogyasztják, mint a maximumot. A többletet ebben az esetben hőre konvertálják.
Egy egyszerű dimmer áramkör javasoljalineáris típusú potenciométer, valamint egy pár kis tranzisztor használata. A kondenzátorokat a rendszer magas frekvenciájának elnyomására használják. Az ilyen típusú eszközök magjában csak ferrit típusúnak kell lennie. Közvetlenül a sorkapcsok elé egy tirisztoros dinisztor van felszerelve.
A dimmerrel ellátott asztali lámpáhozA fényerő jól működött, ellenőrizze a félvezető feszültségét. Ezt meg lehet tenni egy szokásos teszterrel. Ezután vizsgálja meg az izzólámpát. Ha egyetlen típusú telepítésre kerül, akkor minden meglehetősen egyszerű. A kimeneti félvezetők fontosak a kimeneti furatokhoz való csatlakozáshoz, amelyeken negatív polaritás van. Ebben az esetben a maximális ellenállásnak 3 ohmnak kell lennie. Az eszköz ellenőrzéséhez forgassa el a vezérlőt, és ellenőrizze az izzólámpa fényerejét.
A dimmer vezérlés működéséhezRendben, fontos, hogy figyelmesen olvassa el az eszköz kezelőpaneljét. Ezután csatlakoznia kell az összes névjegyet. Ha az áramkör többcsatornás, akkor a feszültséget a tesztelő ellenőrzi. Az érintkezők közvetlen csatlakoztatását forrasztással hajtják végre. Fontos, hogy működés közben ne érintse meg az ellenállásokat. Ezenkívül ügyelni kell a vezetékek szigetelésére. A szabályozó bekapcsolása előtt ellenőrizze az összes csatlakozás megbízhatóságát. A tápellátás bekapcsolása után meg kell próbálnia megváltoztatni a fényerőt a gomb megnyomásával.
Nagyfeszültségű dimmer asáltalában megtalálható a színházakban. Ott az izzólámpák meglehetősen nagy teljesítményűek, és az eszközöknek képeseknek ellenállniuk a nehéz terheknek. Erre a célra triákokat használnak nagyfeszültségű (KU202 jelöléssel). A tranzisztorokat bipolárisan használják, de a szokásos módosításaikat szintén telepítik.
A diódahidakat a tirisztorok közelében forrasztják ésszükséges a gyors jelátvitelhez. A Zener diódákat leggyakrabban a D814 jelöléssel találják meg. Nagyon drágák a boltban, és ezt figyelembe kell venni. A rendszer változó ellenállásainak határfeszültsége 60 ohm ellenáll. Ebben az időben a szokásos analógok csak 5 ohmmal vannak olvadva.
Az elsõ ellenállású tompítóAjánlott: közepes teljesítményű izzólámpákhoz. A Zener diódákat ebben az esetben 12 V feszültséggel használják. A szabályozókban a változó ellenállások meglehetősen ritkák. Alacsony frekvenciájú módosítások is használhatók. Ebben az esetben a vezetőképességi tényező növelhető a kondenzátorok számának növelésével. A triac mögött kötelesek párban letelepedni. Ebben az esetben a hőveszteség minimális lesz. A negatív ellenállás a hálózatban néha súlyos probléma. Végül a túlterhelés a zener dióda lebontásához vezet. Az alacsony frekvenciájú zajú elektrolitkondenzátorok meglehetősen sikeresen megbirkóznak. A lényeg ebben az esetben az, hogy ne adjon élesen magas feszültséget a lámpának.
Az ilyen típusú fényerő-szabályozás lehetségeskülönféle típusú lámpák vezérlésére szolgál. Áramköre magában foglalja a nagy ellenállású AC ellenállásokat, valamint a hagyományos zener-diódát. A tirisztor ebben az esetben a kondenzátor mellé van felszerelve. A határfrekvencia csökkentése érdekében a szakemberek gyakran biztosítékokat használnak. Képesek ellenállni 4 A terhelésnek. Ugyanakkor a maximális kimeneti frekvencia legfeljebb 50 Hz lehet. Az általános célú triák ellenállnak a 15 V bemeneti feszültségnek.
Field dimmer kapcsolóka tranzisztor jól védett. A rendszerben a rövidzárlat meglehetősen ritka, és ez kétségtelenül előnye. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a szabályozók zener diódái csak a KU202 jelzéssel használhatók. Ebben az esetben képesek alacsony frekvenciájú ellenállásokkal dolgozni és jól megbirkózni az interferenciákkal. Az áramkörökben lévő triakok az ellenállások mögött helyezkednek el. A rendszerben a maximális ellenállást 4 ohm-on kell tartani. Az ellenállások bemeneti feszültsége 18 V körül van. A határfrekvencia viszont nem haladhatja meg a 14 Hz-t.
Регулятор яркости с подстроечными конденсаторами sikeresen felhasználható a fénycsövek teljesítményének beállítására. A kapcsolókat ebben az esetben a diódahíd mögött kell elhelyezni. Az áramkörben lévő Zener diódákra szükség van az interferencia elnyomására. A változó típusú ellenállások általában ellenállnak 6 ohm szintű ellenállásnak.
Ebben az esetben a tirisztorokat kizárólag azokra használjáka stressz megfelelő szintjének fenntartása. A triakok önmagukban képesek körülbelül 4 A-es áramerősségre bocsátani. A szabályozókban olvasztható biztosítékok meglehetősen ritkák. Az ilyen készülékek elektromos vezetőképességével kapcsolatos problémát egy változó kimeneti ellenállás segítségével oldják meg.
Регулятор яркости света с простыми тиристорами A legmegfelelőbb nyomógombos modellekhez. A védelmi rendszer rendszerint hiányzik benne. A szabályozó összes érintkezője rézből készül. A hagyományos tirisztor bemeneti maximális ellenállása 10 V-ot képes ellenállni. A forgóvezérlőkhez nem illik jól. Az ilyen szabályozókkal ellátott precíziós ellenállások nem képesek működni. Ennek oka a magas negatív ellenállás az áramkörben.
Высокочастотные резисторы также устанавливаются elég ritka. Ebben az esetben az interferencia szintje jelentős, és a Zener-dióda túlterheléséhez vezet. Ha rendes asztali lámpákról beszélünk, akkor a legjobb egy hagyományos tirisztor használata vezetékes ellenállásokkal összekapcsolva. Jelenlegi vezetőképességük meglehetősen magas szinten van. Ritkán melegednek túl, az energiaeloszlás átlagosan 2 watt körül ingadozik.
A változó kondenzátorok használatának köszönhetőensikerült egyenletesen megváltoztatni az izzólámpák fényerejét. Ebben az esetben az elektrolitikus modellek teljesen másképp működnek. Az ilyen kondenzátorok tranzisztorjai leginkább 12 watt teljesítményűek. A bemeneti feszültséget 19 V-n kell tartani. A biztosítékok használatát is meg kell fontolni. A tirisztorokat általában a KU202 jelzéssel használják. Forgó módosításokhoz jól illeszkednek. A vezetőképesség-együttható növelése érdekében potenciométereket használnak megszakítókkal.
Az egyirányú dimmerről híresegyszerűsége. A benne lévő ellenállások általában 4 W-nál használhatók. Ugyanakkor képes a feszültséget maximálisan 14 V szinten tartani. Használatakor fontos figyelembe venni, hogy az izzó villoghat működés közben. A biztosítékokat ritkán használják az eszközök.
A bemeneten a névleges áram maximális értéket hagyhat4 A. A KU202 típusú tirisztorok csak diódahíddal képesek működni egy ilyen rendszerben. Az eszközben lévő triacot az ellenállás mögött kell csatlakoztatni. A dimmer és a lámpa csatlakoztatásához meg kell szüntetni az összes érintkezőt. A dielektrikum használata szempontjából fontos a készülék háza. Ebben az esetben garantáljuk a munkabiztonságot.
