Ki és mikor kezdte díszíteni ruhájukat, aztánegész hímzéssel készített festmények készítése természetesen ismeretlen. Ez a kézimunka egyik legrégebbi típusa. Manapság sok hímzési technika létezik. Vas-, kereszt- és kárpitvarrattal a kézművesek egész remekműveket képesek elkészíteni, amelyek kivétel nélkül mindenkit örülnek. De azoknak, akik csak kezdik megtanulni hímzést, ne rohanjatok nagy munkát végezni. Először gyakorolnia kell a kis termékeket.
Szövet vagyegy vászon jól látható szövésű szálakkal, hogy könnyen meg lehessen számolni. Szüksége van továbbá egy tompa végű speciális tűre, több kiegészítésű mouline szálra, valamint egy csavarral és ollóval ellátott karikara is. A kárpitvarrású hímzés egyes típusaihoz ilyen kézimunka készítéséhez speciális horog szükséges. A szálak kiválasztásakor legalább 6 kiegészítésben mouline szálat kell választani, vagy hímzéshez gyapjút. Ez egy sűrű, rések nélküli rajz létrehozásához szükséges.
Maga a hímzéstechnika a következő.A jobb felső sarokból be kell fonni egy tűt, majd a bal alsó részbe kell becsavarni. Ezután ismételje meg a varratokat annyiszor, amennyit csak hímezni szeretne ezzel a színnel a minta szerint. Fontos megjegyezni, hogy a kárpitozás során a rossz oldalnak teljesen meg kell ismételnie a mintát az elülső oldalon. Miután a munka befejeződött, rögzítse a szálat a hátulról, csak néhány öltéssel átvarrva. Fontos, hogy a hímzés sűrű legyen, és a minta egyenletesen illeszkedjen.
A kezdő tűs nők gyakran összekeverik a kárpitotvarrj fél kereszttel. Ez azonban két alapvetően eltérő technika. Ha a második varratot rossz oldalról használja, az öltések függőlegesek lesznek, és az első mindkét oldalán megteremti a szövet illúzióját. Ezenkívül a gobelin kétszer kevesebb menetet igényel. A kárpitos öltésminták könnyebbek és levegősebbek. Tehát ne cserélje le egyet a másikra.