A Szovjetunióban születettek többségeegyáltalán nem volt kétséges, hogy a szovjet cirkusz a legjobb az egész világon. Az illúziós szakemberek a legmágikusabbak, a bohócok viccesek, az oktatók és akrobaták pedig bátorok és bátrak. A cirkuszi kirándulás nagyszerű ünnepség volt mind felnőttek, mind gyermekek számára.
Még a Kievan Rus napjaiban is hazánkban voltaka cirkuszi művészet első "magjait" lerakják, amint azt a kijevi Szent Sofia székesegyház freskói is igazolják, 1070-1075 között. Ábrázolják a lóversenyeket és az ököllel folytatott harcot, az oszlopokkal való ekvilibristákat. Akkoriban olyan művészek, mint barangoló akrobaták és vezető medvék, bufonok és zsonglőrök városi tereken, vásárokon és ünnepségeken jelentek meg, meglepő és szórakoztató embereket. Az oroszországi bifonok esetének virágzása a XV – XVI. Század volt.
I. Péter cár erőfeszítéseinek a 18. századbanA társadalmi élet formálódni kezdett a fővárosban és a nagyobb városokban, megkezdtek megjelenni a turnézó európai cirkuszi művészek, amelyek hozzájárultak a cirkuszművészet gyors fejlődéséhez.
Az orosz cirkusz virágát a XIX. Századnak tekintik.
1917 októberi események utánjelentős változások az orosz cirkuszművészet sorsában és történetében. A kulturális forradalmat lefolytató bolsevikok állami támogatást nyújtottak a cirkusznak, és erõteljes eszményi eszközzé tették a mise befolyását. Fontos befolyást gyakorolt a szovjet cirkusz fejlődésére az Ulyanov-Lenin által 1919 augusztusában aláírt, a színházi ügyek egyesítéséről szóló rendelet. E dokumentum szerint az összes cirkuszi és színházi vagyont államosították. A dolgok azonban meglehetősen lassan haladtak, és 1922-re a hazai cirkusz csak két moszkvai állami cirkuszból állt.
Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején háztartásiA cirkuszarénákban sok új szám van, amelyek a közönség változó ideológiájának és világképének figyelembe vételével készültek. A látványos művészetről szóló film 1936-os megjelenése után a inspirált és éhes fiatal művészek nemzedéke jött a szovjet cirkuszba. Ebben az időben jött a nagy bohóc ceruza (M.N. Rumyantsev) népszerűségének első csúcsa, megjelent a Valentina és Mihail Volgin, a Semyon Basta tornászok csodálatos száma, és Svirins testvérek és Pavel Tarasov testvérkötők ütöttek képességeikkel. Biztonságosan mondhatjuk, hogy a XX. Század harmincas és negyvenes éveiben a szovjet cirkusz már kifejlesztette saját egyedi és könnyen felismerhető stílusát.
A cirkuszaréna minden művészt felhívolyan tulajdonságok, mint a kitartás és kitartás, bátorság és kitartás a cél elérése érdekében. Mindegyik nehéz katonai körülmények között jelent meg. Nem véletlen, hogy Csernyjakovszkij marsall a cirkuszi előadókat acél jellegű embereknek írta le.
Szovjet cirkusz a Nagy Honvédő Háború alatta háború nagy károkat szenvedett. A bombázás eredményeként sok épület elpusztult, ám a háború legnehezebb évében a szovjet kormány intézkedéseket tett a cirkusz művészetének támogatására.
Legyen pilóta, ejtőernyősfegyverek arénája mesterek. A háború második napján lovasok együttese, M. Tuganov vezetésével, lovakkal együtt, csatlakozott a Dovator lovassági testületéhez. A fennmaradó művészek továbbra is felléptek a művészi brigádok részeként, koncertekkel a frontvonalon és a kórházi osztályon, az állomásokon és a katonai komisszári hivatalokban. A szatirikus számok, amelyeket a szovjet cirkusz bohócjai mutattak be, Mihail Nikolaevich Rumyantsev (Ceruza), Boris Vyatkin, Konstantin Berman, mind a harcosok, mind a munkások körében nagyon népszerűek voltak.
Sok művész elpusztult a fronton, és azok, akik túléltek a háború utáni években, a fiatal káderekkel együtt, megkezdték a cirkuszművészet helyreállítását és fejlesztését, amelyet később a világ legjobbjaként elismertek.
