Az egyik legrégebbi vonós hangszer -hárfa - gazdag történelemmel rendelkezik. Egyáltalán nem meglepő, hogy sok klasszikus zene szerelmese még csak nem is tudja, hány vonósok vannak a hárfán. Valójában, az évszázadok során megváltozott a dallamos, tompított hangzású hangszer megjelenése és mérete.
Úgy gondolják, hogy egy ősi ember nyíllal lőttegy íjból hallottam egy vékony hangot, amelyet egy íjszál tett. Tehát az ötlet az első pengetős hangszerek létrehozására: hárfa, gusli, lyre. A modern hárfa egy hatalmas méretű (legfeljebb 29 kg súlyú) hangszer, 45-47 húrokkal. De nem mindig volt ilyen. Az ősi mintákban 7–30 húrok voltak. Ugyanakkor a méretek nem voltak olyan lenyűgözőek.
A modern koncerttermek fel vannak szerelvetágas zenekari gödrök, mert még olyan hely van olyan hatalmas hangszernek, mint egy hárfa. A húrok egyszer csak hét oktávot hoztak létre.
Arra a kérdésre, hogy hány húrból maradt a hárfaaz összes transzformáció után nem fog monoszillabikus választ adni. Ma vannak kis hárfák 30 húros, és nagy háromszög alakú, 44 húzott húrok. Opcionálisan 45, 46 és 47 húzóhúrokat is használhat. A mechanizmus kettős pedált hagyott. A nyújtószálak kemények, vékonyak, néha nylonból készülnek. Ezek közül a leghosszabb az alsó, hossza 1503 mm. A legrövidebb a felső, csak 69 mm hosszú. Mindegyik rögzítve van a fedélzeten, és egy csipet hajt meg.
Évezredek óta ez a zeneaz eszköz nem veszítette el népszerűségét. Megváltozott a megjelenés, az alak, a súly és még a forma is megváltozott, és a hang még mindig elképesztő szelíd hangzással. Lehet, hogy nem tudja, hány húrnak van egy hárfa, mennyit súlya és hogyan játssza, de hangját nehéz összekeverni mással.
Hangját különösen a világi szeretiszázadi arisztokrácia. Játszották jogdíjmentes, nemesi vérű nők és a cár-oroszországi felső társadalom tagjai. A híres zeneszerzők nem kerültek meg a fenséges hárfából. Csajkovszkij, Rahmaninov, Alyabjev, Rimszkij-Korsakov, Liszt, Wagner és más zseniális zeneszerzõk vonóságaik hangját adták mûveikbe.
