Ma az egyik legnépszerűbb író.Europe egy belga regényíró, francia nyelvű, Amelie Notomb. Rövid idő alatt hírnevet és elismerést sikerült elérnie mind az olvasók, mind az irodalomkritikusok körében.
Állandóan belföldön él, Amelie Notombbelép a Brüsszel Szabad Egyetem romantikus nyelveinek tanszékébe. Öt évig tanulmányozta, talán Ázsia legegzotikusabb államába - Japánba. Az ország fővárosában - Tokióban töltött 10 év lehetővé tette Amelie-nek, hogy írja egyik legismertebb műjét - a "Tokiói menyasszony" regényt. Az írót utána kezdték felismerni az utcán, irodalmi fórumokon és fesztiválokon hívták meg.
Ez az író egyik leghosszabb könyve.ami ebből nem válik kevésbé érdekesnek. A főszereplő Nobel-díjas, Tate Pretextat híres írója. Mellesleg, a szokatlan és néha csak nevetséges hősnevek a Notomb egyik megkülönböztető vonása.
Zseniája és híressége ellenéreaz író ritka sznob, cinikus és misantróp. A regény kezdetekor 83 éves volt, súlyosan beteg, a gyógyulás reményében sem volt. És akkor dönt az életében az első interjúról. Aztán elkezdi egyenként újságírók fogadását.
Legtöbbjük azonban nem marad sokáig. Csak egy fiatal újságíró beszél hosszú ideig Takhmal, és felfedezi életének legszörnyűbb titkát.
A "Sem Eve, sem Ádám" regény - a szenvedélyes szerelem történeteegy francia író és egy gazdag családból származó Tokió fiatalember között. A regény kezdetben tanár és diák közötti kapcsolatként alakult ki, mert Amelie (a regény hősnője) francia órákat ad egy kíváncsi japánnak. Még nem ismerte el teljesen Moliere és Zola nyelvét, először "asszonyomnak" hívta. A helyzet hiábavaló, hogy ez a kifejezés hasonlít a francia „szerelmem” kifejezésre, és azt is jelenti: „tanár”.
Mint a regényben, a filmben a fiatalok és aambiciózus hősnő érkezik gyermekkori országába, hogy inspirációt keressen és elkészítse első regényét. Megélhetésért bejelentéseket tesz a francia magánórákról, amelyekre csak diák - szép Rinri - kerül sor.
A kép eseményei sokakban bontakoznak kipartik, váratlan utakon, amelyekre Amelie indul Japánba. Mindez lehetővé teszi számára, hogy felfedezze ezt az országot egy új, korábban még fel nem fedezett oldalról, megtanulja szeretni és értékelni az emberek közötti kapcsolatokat.
A film új szlogenje: "Új" Amelie "Tokió látványában" garantálta a film sikerét.
Notomb másik munkája nagyon ismerősOrosz olvasó - ez a "Az ellenség kozmetikuma" regény, amelyet 2001-ben írtak és majdnem azonnal lefordítottak oroszra. A Satyricon Színház színpadán 2008-ban megjelent az azonos nevű produkció, amely továbbra is népszerű a közönség körében. Az egyik főszereplő rendezője és előadóművésze Roman Kozak volt, Konstantin Raikin is részt vett a darabban.
Az Enemy Smink egy izgalmas történettalálkozó két ember. Párbeszéd alakul ki közöttük. Mellesleg, ez a Notomb stílus másik jellemzője - a leírások és az érvelés rendkívül kevés, főleg csak a párbeszédek. Az olvasónak eleinte úgy tűnik, hogy ez apró, nem kötelező erejű beszélgetés. Idővel azonban a szereplők közötti kapcsolat nyilvánvalóbbá válik, és a felmerülő felfedezések szörnyűbbek. A váratlan lefutás Notomb szabadalmi trükkje, amelynek segítségével az olvasót felfüggeszti és tudatlanságában tartja a regény utolsó oldalain.
A belga írónak ez a könyve szigorúan feltárja az emberi lélek sötétebb oldalát. Senki sem tudja kitalálni, hogy ki lesz a regény hőse.
Megkapta első jelentős díjátregény "Félelem és félelem". Ő lett a Francia Akadémia nagydíja. Ez az egyik legrangosabb irodalmi díj, amelyet 1914-ben jelentek meg. Díjai között szerepelnek Alphonse de Châteaubriand, Francois Moriak, Antoine de Saint-Exupery, Jonathan Littell és még sokan mások. Ez nemcsak tekintélyes díj, hanem jelentős pénzbeli jutalom is, amely manapság hét és fél ezer euró.
Szinte az összes Notomb regényt lefordítjákOrosz nyelv, sokan a világ minden részén forgatják vagy színpadra helyezik őket, köztük a „Félelem és félelem”, az „Antikrisztus”. Utolsó figyelemre méltó munkája - a "Neville grófjának bűncselekménye" regény - 2015-ben fejeződött be.
Ugyanebben az évben Amelie Notomb, akinek a könyveiamelyet sokan már szerettek, megkapta a báró címet, amely apjaé volt. Philip belga király ezt tette. Annak ellenére, hogy Amelie arisztokrata lánya, addigra nem volt hivatalos címe.
