Az ókori Görögország legendái és mítoszai. A Sisyphus mítosza

A "Sisyphean munka" kifejezésmódja gyökerezikaz ókori Görögország legendái és mítoszai. A telek hőse a ravasz korinthoszi király, aki mindenféle trükkövel sikerült becsapni az isteneket. A szizifusz mítosz azt mondja, hogy ez az engedetlenség merészelni az emberek oldalára és mindenképp segíteni őket, ami nagymértékben feldühítette Olympus lakóit. Titkokat adott nekik, amelyekhez csak az istenek férhetnek hozzá. Hallhatatlan cselekedet! Maga Zeusz maga után küldte a halált, de itt a győztes Korintus királya volt: láncokkal láncolta és halhatatlanná tette a halandókat.

Kara az ilyen cselekedetek miatt kemény volt.A szizifusz mítosza szerint Zeusz örök és fájdalmas munkára ítélte őt. Egy hatalmas sziklát a hegyre kényszerítettek, de amint a kő elérte a tetejét, azonnal a lábához gurult, és az egész újra kezdődött. Ez a Sisyphus munkája, amelyről a Sisyphus mítosza szól. A legenda összefoglalása megmutatja, milyen nehéz lehet bármely fellépés, ha annak nincs vége és nem jár semmilyen haszon. Bármely értelmetlen és kemény munkát "Sisyphean munka" -nek hívnak.

Stabil kifejezés, amely unalmas éseredménytelen munka, és van néhány szinonimája. Például oroszul gyakran hallhatjuk a „majommunka” kifejezést. De ez a két kifejezési egység eltérő árnyalatú. A majommunka olyan cselekedetekre utal, amelyek senkinek nem szükségesek, és hiábavalóak. Míg a Sisyphus munkája pontosan azt a kemény munkát jelenti, amelyet újra és újra meg kell tenni, miközben nem látja a végét.

Meghúzhat egy másik párhuzamot:A Sisyphus mítosza a perfekcionizmus vagy a maximalizmus, az a vágy, hogy minden eszközzel befejezzük a kezdetét, bármilyen áron nyerjünk, magasabbra emelkedjünk. Igaz, hogy ez az összehasonlítás inkább kidolgozott, és nem ellenáll a szigorú kritikának.

Mindezen gondolatoknak van egy alapja -az abszurdizmus filozófiája, amelynek alapítóját bizonyos mértékig Albert Camusnak tekintik. „A Szizifusz mítosza” esszéje neve, amelyet általánosan az abszurd filozófiájának programozott munkájának tekint. Camus felteszi életének fő kérdését: "Megéri-e az élet a megélhetésért költetett munka?"

Camus „Az abszurd ember” Don Juan,az életet végtelen szerelmi ügyekre tölti, és a színész újra és újra elveszíti mások életét a színpadon, és a hódító, és a hírnév érdekében elfelejti az örökkévalóságot. Ebből a szempontból, az író arra a következtetésre jut, hogy Sisyphus a abszurd világ ezen a legjelentősebb életében él: van egy célja - kője, amely mögött újra és újra leereszkedik a hegy lábához. A világ - ez egy nagy abszurditás - gondolja Camus, és a legnagyobb bátorság az, hogy elfogadja abszurditását és kövesse célját. Az egyetemes káosz nem okoz kétségbeesést. És egy visszatartó következtetés következik: a Szizifusz mítosza nem egy boldogtalan, hanem a maga módján boldog ember története. Gyárakban dolgozva és minden nap ugyanazt a munkát végezve, egy modern ember, akárcsak egy mitikus hős, ebben az abszurditásban van, de a történõ tragédiát nem ismeri el, ezért a világon minden a maga módján folytatódik.

Ennek ellenére Korintus király szerencsétlenségei a köztudatban gyökerezik, mint az abszurd és végtelen munka szimbóluma, és semmit sem tehetünk érte.