A gazdasági helyzet elemzése gyakranhasználja az Oken törvényét. A tudósok által alkalmazott együttható leírja a munkanélküliség és a növekedési ráták közötti kapcsolatot. Az empirikus adatok alapján 1962-ben egy tudós fedezte fel azt, akit neveztek el. A statisztikák azt mutatják, hogy a munkanélküliség 1% -os növekedése 2% -kal csökkenti a potenciális GDP-t. Ez az arány azonban nem állandó. Az állapot és az idő függvényében változhat. A munkanélküliségi ráta és a reál GDP közötti negyedéves változások közötti összefüggés Okun törvénye. A képletet, meg kell jegyezni, még mindig bírálják. Ez megkérdőjelezhető és hasznos a piaci feltételek magyarázatára.
Az együttható és a mögötte levő jog megjelenta statisztikai adatok feldolgozása, azaz empirikus megfigyelések eredménye. Nem az eredeti elméleten alapult, amelyet a gyakorlatban teszteltek. Arthur Melvin Oaken az Egyesült Államok statisztikáit tanulmányozta. Ez hozzávetőleges. Ennek oka, hogy a bruttó hazai terméket számos tényező befolyásolja, és nem csak a munkanélküliségi ráta. Azonban a makrogazdasági mutatók közötti kapcsolat ilyen egyszerűsített mérlegelése néha hasznos, ahogy azt az Okun kutatása is kimutatta. A tudós által alkalmazott együttható fordítottan arányos kapcsolatot mutat a termelési volumen és a munkanélküliségi ráta között. Auken úgy vélte, hogy a bruttó termék 2% -os növekedése a következő változásoknak köszönhető:
Így csökkenti a ciklikus szintetOkun 0,1% -os munkanélküliségi rátája a reál-GDP 0,2% -os növekedését várhatja. Ez az arány azonban különböző országokban és időszakokban változik. A függőséget a gyakorlatban tesztelték mind a GDP, mind a GNP tekintetében. Martina Prakhovny szerint a termelés 3% -os csökkenése a munkanélküliség 1% -os csökkenésének köszönhető. Úgy véli azonban, hogy ez csak közvetett kapcsolat. Prakhovnya szerint a termelést nem befolyásolja jobban a munkanélküliség, hanem más tényezők, mint például a kapacitáskihasználás és a munkaidő. Ezért el kell dobni őket. Prachovni szerint a munkanélküliség 1% -os csökkentése csak 0,7% -os GDP-növekedést eredményez. Ezenkívül a függőség idővel gyengül. 2005-ben Andrew Abel és Ben Bernarke közelmúltbeli statisztikáinak elemzése. Becslések szerint a munkanélküliség 1% -os növekedése 2% -kal csökkenti a termelést.
De miért haladja meg a GDP növekedési üteme a munkanélküliségi ráta százalékos változását? Ennek több magyarázata van:
Bemutatjuk az alábbi egyezményeket:
Figyelembe véve a fenti egyezményeket, az alábbi képletet nyerheti: (Y '- Y) / Y' = c * (u - u).
Az USA-ban 1955 óta az utolsó mutatóÁltalában 2 vagy 3, amint azt a fenti empirikus vizsgálatok mutatják. Az Okun-törvény ezen változatát azonban ritkán használják, mert a munkanélküliség és a bruttó hazai termék potenciális szintjeit nehéz megbecsülni. A formula egy másik változata is van.
A GDP növekedési ütemének kiszámításához az alábbi jelölést vezetjük be:
Ezeket a jelöléseket a következő képletből származtathatjuk: ΔY / Y = k - c * Δu.
Az amerikai történelem modern időszakában a C együttható 2 és K 3%. Így az egyenlet származtatható: ΔY / Y = 0,03 - 2Δu.
Tegyük fel, hogy a munkanélküliségi ráta 10%, a tényleges bruttó hazai termék 7500 milliárd monetáris egység.