A francia politikus, Leon Blum más volta francia hazafiság és a cionizmus elméletének együttérzése kombinációja. Az antiszemita hangulatok, amelyek a modern társadalomban néha megnyilvánulnak, visszahívják bennünket erről a korábbi francia miniszterelnökről.
A munkásmozgalom jövőbeni fő vezetőjének szülőhelye Párizs. Születési idő: 1872. április 9.; halál időpontja: 1950. március 30
Apja egy gazdag elzászi kereskedő, selyemszalagok gyártója.
Először Blum Leon-t tanulmányozta a Negyedik Henrik és a Nagy Károly líceumában, majd a Felsőoktatásban és a Párizsi Egyetemen végzett, ahol jogot tanult. Jól tanult.
A Dreyfus-ügy politikai tevékenységekbe ösztönözte őt.
1902 óta a Szocialista Párt tagja.
1919-ben a párizsiiak választották őt a Nemzetgyűlésbe.
Ugyanebben az időszakban megpróbált bizonyos befolyást gyakorolni a francia diplomáciára azzal a céllal, hogy Palesztínában megszervezze a zsidó nemzeti struktúrát.
1920 elején Blum Leon elítéltebeszélt az októberi forradalomról és a proletariátus diktatúrájáról. Hamarosan az oroszországi forradalom támogatói közül alakult a Francia Kommunista Párt, amely csatlakozott a "Humanitához".
Blum támogatói, akik kisebbségben voltak, a modern francia szocialista pártban szerveződtek.
Marxistaként Blum Leon nem akart volna részt venni a „burzsoá” kormányokban.
Szeretettel érezte a cionizmust, és amikor Chaim Weizmann meghívta a zsidó ügynökségbe, 1929 óta csatlakozott annak tagjaihoz.
1936 óta Blum Leon csatlakozott a bal oldali koalícióhoz, ahonnan kicsit később az antifašista Népfront elindult, amely a legtöbb választ a következő választásokon megkapta.
1936.4.06. Leon Blum, akinek életrajza ebben az időszakban meglehetősen sikeres volt, átvette Franciaország miniszterelnökét.
Az ő vezette kormány kabinetszámos társadalmi természetű törvény. Végül jóváhagyták a 40 órás munkahét, és bevezették a munkavállaló fizetett szabadságának mechanizmusát. Az algériai arabok egyenlő jogokat kaptak a franciákkal. A Bank of France és a katonai ipar államosítását elvégezték.
A Blum kormány által elfogadott ígéretes társadalmi reformprogram tüntetést váltott ki az iparban, amely megtagadta az együttműködést a kabinettel.
Ezzel együtt a koalíciós belső viszonyok is súlyosbodtakvita a spanyol republikánusoknak a fasiszta rezsimmel szembeni ellenzéki segítségükkel kapcsolatban. A miniszterelnök beavatkozási politikát javasolt, amelyet a kritikusok a fasizmus engedményeinek tekintették.
1937/06/21A miniszterelnök lemondási levelet nyújtott be. Ez akkor történt, amikor a képviselők elutasították a törvény bevezetésére irányuló javaslatot, amely rendkívüli hatáskörrel ruházza fel a Minisztertanácsot a nehéz pénzügyi események lefolytatására.
A Népi Front kormányának átalakulása után Leon Blum, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező politikus lett a kormányfõ helyettese, és 1937. június 29-tôl 1938 január 18-ig elfoglalta.
13.03-tól 1938. április 10-én pénzügyminiszter volt.
Franciaország 1940-es megszállását követően Blum nem hagyta el az országot. A Nemzetgyûlés Vichyben való összehívása során a 80 szavazó közül ellenállt a diktátorok hatalmának Petennek történõ megadására.
Vichy Blum kormányát a háború elején bűnösnek találták, azzal összefüggésben, hogy bíróság elé állították.
1940 szeptemberében letartóztatták, és 1942-benőt, valamint a Harmadik Köztársaság többi politikusával együtt bíróság elé állították. Ennek a "Riomsky" elnevezésű tárgyalásnak "a Franciaország vereségéért felelős személyek azonosítása és elítélése" volt a célja.
1943-ban Pierre Laval elrendelte Blum deportálását Németországba, ahol a Buchenwald koncentrációs táborba helyezték. Csak véletlenül élte túl ott.
Bátyja, Rene Blum kevésbé volt szerencsés, Auschwitzba került és ott halt meg.
1945 tavaszán az amerikaiak Leon Blumot szabadon engedték a koncentrációs táborból.
Franciaországba való visszatérése után Blum a de Gaulle ideiglenes kormányának tagjává vált. Részt vett az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokon a nagy hitelek Franciaországnak történő kiadásáról.
Az 1946. december 16-tól 1947. január 22-ig terjedő időszakban Blum az ideiglenes kormány elnöke volt.
1947-benAz ENSZ Közgyűlése Eretz Yisrael jövőjét fontolóra vette. Blum sok erőfeszítést költött a francia kormány számára egy olyan állásfoglalás megszavazására, amely Palesztina elválasztását jelentette zsidó állam létrehozására a területén.
1948-ban Leon Blum, akinek a fotója számos újságban megtalálható, vezette a francia delegációt az ENSZ-hez. 1948. július 28-tól 05.09.09-ig miniszterelnök-helyettes volt.
1950.3.30. Blum Jouy-en-Josa városában (Yvelines megye) halt meg.
Blum életrajzát Pierre Birnbaum, a sorbói professzor, a francia zsidóság történetének szakembere részletesebben tanulmányozta.
Ennek két célja volt.A szerző megpróbálta megtudni, hogy mi a jelentősége Leon Blum személyiségének Franciaország történetében. Ezzel együtt Birnbaum megmutatta, hogy Blum politikai kilátásainak kialakításában a legfontosabb tényezõ a zsidóság.
Blume álláspontját az eset nagyban befolyásoltaDreyfus. Egész életen át tartó meggyőződést alakított ki arról, hogy egy politikusnak meg kell szüntetnie az igazságtalanságot egy adott személlyel szemben, és csak ezután gondolkodik azon, hogyan lehetne megszüntetni általában a társadalmi igazságtalanságot.
Birnbaum szerint a gyors politikaiBlum karrierje kiemelkedő szellemi képességeinek eredménye volt, melyeket sikeresen kombináltak a társadalomban egyre növekvő baloldali nézetekkel.
Aktív fellépés Dreyfus támogatására aA sajtó oldalán Blum nevet készített magának. Ezt követően csatlakozott a szocialista mozgalomhoz, a szocialisták vezetője, Jean Jaures mellett állva. Sikerült a marxista ideológia vezető teoretikusává válni.
Blum és Jaures úgy vélték, hogy az egyéni jogoka személyiséget csak a szocializmus alatt lehet maximálisan megvédeni. Véleményük szerint a népesség legszegényebb rétegei, akik a szocialista rendszer körülményei között kiszabadultak a rendkívüli igényekből, képesek lesznek aktívan részt venni a kormányzási folyamatokban.
Egyszer a parlamenti képviselõk körében Blum meg tudta mutatniegyáltalán nem ortodox marxista. Nem üdvözölte a kialakuló szovjet rezsimet. 1920 elején cikkeiben megemlítette a bolsevikok hatalomhódításának katasztrofális következményeit.
Élesen kritizálta a tömegterror használatát nem a közbiztonság védelmére szolgáló eszközként, hanem mint a kormányzat fő eszközét.
A harmincas évekre a francia szociáldemokratákelveszítették népszerűségüket, és a Kommunista Párt éppen ellenkezőleg, jelentősen megerősítette pozícióját. Ugyanakkor jelentősen megnőtt a szélsőjobboldali érzelmek.
A jobboldali erők fenyegetésének elkerülése érdekében Blumnak le kellett küzdenie a kommunistákkal szemben fennálló antipátiáját.
Csak a szocialisták és a kommunisták egyesítése után a Népfront elnevezésű struktúrába sikerült elfoglalnia a miniszterelnök helyét.
