A hegyvidéki-Karabah régió Romániában találhatóKaukázus, jogilag Azerbajdzsán területe. A Szovjetunió összeomlásának idején katonai összecsapás történt, mivel a hegyvidéki-Karabah lakosságának nagy része örmény gyökerekkel rendelkezik. A konfliktus lényege, hogy Azerbajdzsán meglehetősen ésszerű követelményeket támaszt ezen a területen, de a régió lakói inkább Örményország felé mutatnak. 1994. május 12-én Azerbajdzsán, Örményország és a Hegyi Karabah ratifikálta a tűzszünet létrehozásáról szóló jegyzőkönyvet, amely feltétel nélküli tűzszünetet eredményez a konfliktusövezetben.
Örmény történelmi források szerintArtsakh-ot (az ősi örmény nevet) először a Kr. E. VIII. Ha hiszel ezekben a forrásokban, akkor a hegyvidéki-Karabah Örményország része volt a korai középkorban. Ebben a korszakban Törökország és Irán hódító háborúinak eredményeként Örményország jelentős része ezen országok irányítása alá került. Az abban az időben az örmény hercegségek, vagy a melikomok, amelyek a modern Karabah területén helyezkedtek el, félig függetlenek voltak.
Véleménye ebben a kérdésben a következőAzerbajdzsánban. A helyi kutatók szerint Karabah az ország egyik legrégibb történelmi régiója. Az „az azerbajdzsáni„ Karabakh ”szót az alábbiak szerint fordítják:„ Gara ”fekete,„ bug ”pedig kertet jelent. Karabah már a XVI. Században, más provinciákkal együtt, a Safavid állam részét képezte, és később független khanaáttá vált.
1805-ben a Karabah Khanate-t alárendeltékAz Orosz Birodalomból és 1813-ban, a gulisztáni békeszerződés alapján, a hegyvidéki Karabakh szintén Oroszország részévé vált. Ezután a türkménchay-megállapodás, valamint az Edirne városban megkötött megállapodás értelmében az örményeket Törökországból és Iránból áttelepítették és Észak-Azerbajdzsán területére, ideértve Karabahot is. Így ezen országok lakossága elsősorban örmény eredetű.
1918-ban megkapták a Karabah feletti irányítástaz újonnan létrehozott Azerbajdzsán Demokratikus Köztársaság. Szinte ugyanakkor az Örmény Köztársaság követeléseket terjeszt elő e területtel kapcsolatban, de az ADR nem ismeri el ezeket az állításokat. 1921-ben a széles autonómiával rendelkező hegyvidéki Karabah területét az Azerbajdzsán Szovjetunióba beillesztették. Két évvel később Karabakh autonóm régió (NKAO) státuszt kap.
1988-ban az NKAR képviselőtanácsa petíciót nyújtott beaz Azerbajdzsán SSR és a köztársaságok ArmSSR hatóságainak, és javasolja a vitatott terület Örményországba való átadását. Ezt a kérelmet nem fogadták el, amelynek eredményeként tiltakozási hullám sújtotta a hegyi-karabah autonóm régió városát. Jerevánban szolidaritási tüntetéseket is tartottak.
1991 őszén, amikor a Szovjetuniómár szétesni kezdett, az NKAR elfogadta a Nagorno-Karabah Köztársaságot kihirdető nyilatkozatot. Ezenkívül az NKAR mellett a volt Azerbajdzsán Szovjetunió területének egy részét is beépítették a szerkezetébe. Ugyanazon év december 10-én, a hegyvidéki Karabahban tartott népszavazás eredményei szerint a régió lakosságának több mint 99% -a szavazott Azerbajdzsántól való teljes függetlenségről.
Nyilvánvaló, hogy az azerbajdzsáni hatóságokA népszavazást nem ismerték el, és a kihirdetést jogellenesnek nyilvánították. Sőt, Baku úgy döntött, hogy megszünteti Karabah autonómiáját, amelyet a szovjet időkben birtokolt. A pusztító folyamat azonban már elindult.
Az önkihirdetett köztársaság függetlensége érdekébenÖrmény csapatok álltak fel, és Azerbajdzsán megpróbált szembenézni. A Hegyi-Karabah hivatalos Jereván, valamint más országok nemzeti diaszpórája támogatást kapott, így a milíciának sikerült megvédeni a régiót. Az azerbajdzsáni hatóságoknak azonban továbbra is sikerült ellenőrzést létrehozniuk számos olyan régió felett, amelyeket eredetileg az NKR részévé nyilvánítottak.
Mindegyik harcoló fél hozza meg a sajátjáta Karabah-konfliktus veszteségeinek statisztikája. Ezeket az adatokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a kapcsolatok tisztázásának három évében 15-25 ezer ember halt meg. Legalább 25 ezer megsebesült, több mint 100 ezer polgár volt kénytelen elhagyni otthonát.
Tárgyalások, amelyek során a felek megpróbáltaka konfliktus békés rendezésére szinte azonnal a független NKR kihirdetését követően kezdték meg. Például 1991. szeptember 23-án ülést tartottak, amelyen Azerbajdzsán, Örményország, valamint Oroszország és Kazahsztán elnökei vettek részt. 1992 tavaszán az EBESZ csoportot hozott létre a Karabah-konfliktus megoldására.
A nemzetközi közösség minden erőfeszítése ellenéreállítsa le a vérontást, csak 1994 tavaszán szüntesse meg a tüzet. Május 5-én Kirgizisztán fővárosában aláírták a Biškek-jegyzőkönyvet, amelyet egy héttel később a felek tüzet szüneteltettek.
A konfliktusban részt vevő felek nem tudtak megállapodnia hegyvidéki-Karabah végleges státusáról. Azerbajdzsán megköveteli szuverenitásának tiszteletben tartását és ragaszkodik a területi integritás fenntartásához. Örményország védi az önirányító köztársaság érdekeit. A Hegyi-Karabah az ellentmondásos kérdések békés megoldása mellett áll, miközben a köztársaság hatóságai hangsúlyozzák, hogy az NKR képes állni függetlenségéért.
