A tudatosság és az öntudatosság általánosságban kifejezéseksok tudományban használják, különösen a pszichológiában, a filozófiában, a szociológiában. Jelentésük meglehetősen homályos, és minden konkrét esettől függ. Próbáljuk megfogalmazni, hogy mit jelentenek ezek a kifejezések. A tudatosság minden intelligens ember minõsége, amelyet elszigeteltségként lehet megérteni, ellentétben állva a külvilággal. Vagyis az ember elszigeteli és elválasztja magát a környező valóságtól. A tudatosság az ember saját élete. Ez magában foglalja az érzékszervi érzéseket, a gondolkodást és az érzelmeket.
A tudatosság és az öntudatosság az egyik két részeegész, amikor a modern emberről van szó. Nézzünk mélyre a történelembe. Korábban az primitív emberek csak tudatossággal rendelkeztek, és fokozatosan fejlődött ki. Kezdetben az ember csak fizikai szinten kezdett érezni magát. Megértették a test és a környezet határait. Aztán az ember elkezdte felfedezni a világot. Tudatát fokozatosan új információk töltötték meg, és ezáltal fejlődtek. Ezt követően az ember megtanulta érvelni, vagyis megkeresni a vizsgált tárgyak különbségeit, hasonlóságait és megkülönböztető tulajdonságait.
Tudatosság, öntudat és személyiség mint jelenségmegjelent egy kicsit később. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a tulajdonságok az évszázadok során fejlődtek és javultak. Az önismeret az "én" és az "én" kapcsolata. A legegyszerűbb ezt a megfogalmazást részletesebben megvizsgálni egy történelmi példa segítségével. Az ember tudatossága és önazonossága, amint azt korábban már említettük, nem jelent meg azonnal. Kezdetben az ego szabálya az ember által, azaz a szaporodás, önmegőrzés, nőkért folytatott küzdelem ösztönei stb. Az öntudatosság, amely egy személyben egyfajta parancsnok, bíró és kritikus, segített följutni felettük.
Ennek a minőségnek a megjelenése hozzájárult,bármennyire meglepő, hogy hangzik, a hierarchia kialakulása az emberi közösségekben. Mindegyik csoportot egy vezető uralta, aki iránymutatást adott, kritizálta és dicsérte. Az alárendelt embereknek nem volt más választásuk, mint követni a parancsokat. Tehát az ösztöneik fölé emelkedtek. Nem azt tették, amit az Ego mond, hanem arra, amire szükség van a vezetőnek és az egész embercsoportnak. Ez az öntudat működésének egyértelmű bemutatása, nem egy személyen belül, hanem a külvilágban. Később az egyénnek megvan a saját személyes, belső „parancsnoka”, amely lehetővé tette, hogy a röpke vágyak, ösztönök és más, a fejlődést akadályozó tényezők fölé emelkedjen.
A modern ember tudata és öntudataszintén nem azonnal, hanem szakaszosan jelenik meg. A kisgyermek fokozatosan felismeri önmagát. A baba szülei, nevelői és tanárai játsszák a parancsnokok szerepét. Segítségükkel a gyermek megjelenik az öntudatban, amely felváltja a külső belső kontrollokat.
Vajon minden modern embernek megvan-e ez a fontos?minőségű? Sajnos egyáltalán nem. A fejletlen országok fejletlen országok lakosai és egyes polgárainak csoportjai továbbra is Ego hívásán élnek. Öntudatosság nélkül lehetetlen azonban kitűzni és elérni céljait, közös nyelvet találni a körülvevő emberekkel, és sikert elérni. Ez a minőség elősegíti, hogy az élete úgy legyen, ahogyan az ember látni akarja. Kétségkívül minden sikeres, nagyszerű és virágzó ember öntudatos volt. E minőség nélkül az intelligencia fejlesztése szintén lehetetlen.
Ezért a tudatosság és az öntudata modern személyiség legfontosabb alkotóelemei. Ezek a tulajdonságok hozzájárulnak a teljes szabadság megszerzéséhez, amelyet egyébként az Ego vágyai korlátoznának. Az önismeret maga az állati eredet antipódja, és szükséges elem az egész emberiség „érettségének” eléréséhez.
