A történelmi valóság alapvető fontosságúaz emberi lény, mint társadalmi lény. Megszerez egy mindenre kiterjedő valóság státusát, mivel ezen kívül bármilyen tárgy léte nagyon problematikusnak tűnik, és ezért a történelmi tudattal együtt a társadalomtudományok filozófiai problémáiként jelennek meg. Az így megértett történelmi folyamat megszerez minden dolog ontológiai alapjának tulajdonságait. Ugyanakkor van egy vélemény, hogy a történelem a megváltoztatható, tartós megtestesítője.
Igen, természetesen, egy történetet úgy értettek, mintegy halom véletlen esemény, eltérő tények nem teremtik meg a stabilitás és állandóság érzetét. Ez a történelmi valóság természetének külső, felületes megértése. A tudomány filozófiai problémái abban is rejlenek, hogy ha a történelem egyetlen, egyirányú folyamatként tekintjük a változásokat, amelyek ebben az esetben lehetséges, akkor a történelem ontológiai alapként szolgálhat. Ez a folyamat kibontakozik és létezik a történelmi alany aktivitása miatt. A történeti folyamat érzékelése, megismerése és értelmezése a szubjektum révén a „történelem ötletének” a történeti tudatosságban történő reprezentációján keresztül történik, mint a tudomány filozófiai problémájának szerves része, ideértve a természettudományok filozófiai problémáit.
A történelmi folyamat, mint más filozófiaiA társadalomtudomány problémái számos természettudományi tudományág tárgya. Tekintettel ennek a tanulmánynak a sajátosságára, objektív tükrözése csak elméleti szinten lehetséges. Az emberiség a paradigma tudatosságának számos paradigmáját fejlesztette ki: teológiai, filozófiai és tudományos. Ezek közül a filozófia teszi lehetővé, hogy a tudós magas szintű kategorikus szinten tükrözze a történelmi valóságot, amely a potenciálisan általános történelmi elméletek formájában fejezhető ki. Ezekben az empirikus történetet ötvözik az elméleti történelemmel, és történelmi és logikai fogalmi szintézis alakul ki fogalmi formában.
A társadalmi valóság képe rögzíthetőaz emberek viselkedésében, értékorientációjuk természetében, a politikai szervezet formáiban és az úgynevezett „történelem ötletében”. A társadalomtudomány filozófiai problémái, ideértve a „történelem gondolatát”, ebben az összefüggésben egy speciális dinamikus entitásként jelennek meg, amelynek célja a mindennapi tevékenységek során való létezés ellentmondásainak kiküszöbölése.
A filozófiai szempontból megértett ötlet így viselkediknemcsak az elméleti, hanem a szellemi értéktől való valóság bizonyos hozzáállásának forrása is. Ebben az összefüggésben a „történelem gondolata” egy elméleti világkép és módszertani egységnek tűnik. Ez egy történelmi személy létezésének ontológiai előfeltételeként működik: ez egy személy öntudatossága az időben a tapasztalatai révén. A „történelem eszme” fogalma teszi lehetővé a társadalmi lét folyamatos folyamatának megragadását és kifejezését a történelmi dimenzió térében.
Az ember mindig a történelemben él, de csak akkorelkezdi megérteni annak különleges értékét és jelentőségét, holisztikus történelmi és filozófiai koncepció merül fel. Valójában kialakulnak a társadalom- és humán tudomány filozófiai problémái, amelyeknek fő feladata ennek az értéknek racionális eszközökkel történő kifejezése, szisztematikus „történelem ötlet” formájában történő bemutatása. A történész munkájában a „történelem eszme” hozzájárul a történelmi folyamat holisztikus képének kialakulásához. Ugyanakkor minden korszaknak megvan a saját elképzelése a „történelem ötletéről”, amely a társadalmi valóság képének alapeleme. A társadalmi élet dinamikája megváltoztatja a társadalmi valóság képét, ami magában foglalja a "történelem ötletének" megváltozását. Ezt a logikát követve arra a következtetésre jutunk, hogy a „történelem eszme” fogalma történelmi jellegű.
