Az Észak-Kaukázus a legtöbb multinacionálisaz orosz állam területe. Ez a tényező az ország területi integritásának veszélyét okozza etnikai, vallási és etnikai konfliktusok esetén. Ez csak akkor tükröződhetett, amikor Oroszország észak-kaukázusi belpolitikáját a 21. század 90-es éveiben alakították ki.
Az Észak-Kaukázus az egyik vezető helya területén élő emberek száma szerint. A demográfiai statisztikák elemzésével megállapíthatjuk, hogy a kaukázusi lakosok száma exponenciálisan növekszik. Tehát 2002-ben körülbelül 6 millió ember élt itt. A 2010-es népszámlálás eredményeként e mutató növekedése óriási ugrást mutatott, 14,8 millió emberre.
Az Észak-Kaukázus nemzeti összetételeváltozatos. Ennek oka az a tény, hogy magában foglalja a 7 nagy régiót: Ingušzia, Csecsenia, Észak-Oszétia, Dagesztán, Csecsenia, Kabardino-Balkaria, Stavropol terület, Karachaevo-Cherkessia. Ugyanakkor Dagesztán lakossága körülbelül 3 000 000 ember, Csecsenföldön pedig több mint 1 millió ember.
Egy ilyen kompakt területen koncentrálttöbb mint 150 nemzet, etnikai csoport és őslakos népe. Nagyon gyakran nagy konfrontációk merülnek fel a régió lakói között, amelyek összeegyeztethetetlen konfliktusokká alakulnak. Ezenkívül a Szovjetunió összeomlása után a muszlim világ és az ortodox világ konfrontációja vált ki, ami az orosz lakosok kiáramlásához vezetett a Kaukázusból. Így az Oroszország észak-kaukázusi belpolitikájának a 90-es években objektív okai voltak, amelyek villámgyors megoldást igényeltek.
A Szovjetunió összeomlása után az Észak-Kaukázus nagy területe voltszámos megoldatlan kérdés. Más szavakkal: az egész Oroszország területét érintő demokratikus folyamatok számos problémával szembesültek, amelyek akadályozták a régió fejlődését.
Először is, Oroszország északi belpolitikájaA 90-es évek Kaukázusát nem fejlesztették ki teljesen. Annak ellenére, hogy a térség lakosai az orosz lakossággal egyenértékű minden joggal rendelkeztek, a hatóságok megrázkódó véleménye szerint a népek képviselői nem tudtak illetékes politikát folytatni a tárgy területén. Más szavakkal: a szövetségi hatóságok teljes mértékben nem bíztak az Észak-Kaukázusban élő helyi tisztviselőkben. A helyzet megoldásának egyetlen módját a köztársaságok kormányzati ellenőrzése képezte Moszkva tisztviselői által.
Ezenkívül ezt nem szabad elfelejteniAz észak-kaukázusi tévesen átgondolt belpolitikája megbotlik a tárgy gazdasági fejlődésében. Az ipari komplexum fejlesztése a maradék elv alapján történt. Ezenkívül a lakosság egy romlott ökológiai rendszer tulajdonosává vált, és kifosztotta a természeti erőforrásokat. A régió társadalmi infrastruktúrája nem volt kitűnő. A legtöbb kisvárosban és faluban nem volt iskola és kórház, ami nyomot hagyott a lakosság jólétére. Mindez annak a következménye, hogy az észak-kaukázusi belpolitikát a szövetségi hatóságok nem dolgozták ki teljesen.
Másodszor, a régióbana második világháború alatt megoldatlan problémák merültek fel az elnyomott polgárokkal kapcsolatban. Sem a szövetségi, sem a Moszkvából küldött hatóságok nem próbálták megoldani ezt az eseményt, amely már a konfrontációs légkört táplálta.
Harmadszor: a régió gazdasági lemaradásajelentősen befolyásolta a lakosság jólétét. A bérek kifizetése és a munkanélküliség döntő tényezővé vált az ittasság, a bűnözés, a kábítószer-függőség és más társadalmi problémák kialakulásához.
Negyedszer, területiproblémákat. Számos nemzet kezdett igényt fektetni a szomszédos területekre, a vitatott területekre. A különálló népek - többek között az osszetiaiak, a Lezghins, a Nogais stb.
Ötödször, a munkanélküliség növekedése okozta a növekedéstbűnözés és terrorizmus. Ez problémává vált mind helyi, mind szövetségi szinten. Erõsödött a vallási-nemzeti csoportok kialakulására irányuló hajlam, amely közvetlen hatást kezdett gyakorolni a tisztviselõk számára, érdekük érdekében lobbizva.
Mindezek a tények megkövetelték az Oroszország észak-kaukázusi belpolitikájának megváltozását. Az okok nem korlátozódnak a felsorolt listára, mivel a feszültség évente növekedett.
Az észak-kaukázusi orosz belpolitikát nemTeljesnek tűnik a 90-es években a csecsenföldi események elemzése nélkül. A térség kapcsolatainak komplikációja Dudajev uralkodása alatt merült fel, amikor az ezen a területen élő orosz, zsidó és örmény népirtás politikáját végrehajtották. Mivel a népek jogainak megsértése a nemzetközi és az orosz jogszabályok közvetlen és nyilvánvaló megsértése, az elnyomás politikáját nem hivatalos szintre hozták, hanem a meglévő hatóságok és a bűnüldöző szervek nem szüntették meg.
Az orosz nyelvű lakosság tisztítása voltátfogó a régió fővárosában - Grozny városában. A családokat kifosztották és megtámadták. A gyilkosságok általánosak voltak. Ez lett az oktatott népesség elterelésének alapja, amely a gerincét képezte a tárgy gazdasági, tudományos és kulturális fejlődésének. Így Dudaev uralkodásának időszaka fekete oldalnak tekinthető az Észak-Kaukázus történetében.
Dudaev radikális politikája nem maradhatott megvisszajelzés nélkül az ellenzéki erõktõl, amelyek kiépítik befolyásukat. Tavasszal az ellenzék kész volt népszavazást tartani minden csekély kérdésről, amelyek a csecsenföld jövőbeli életével kapcsolatosak. Dudaev azonban úgy döntött, hogy átvált az erőszakos módszerekre az eltérő vélemények leküzdésére, amely számos veszteséget okozott a lakosság körében.
Мощная техника Дудаева была направлена на здание a rendőrség, amely megőrizte a jövőbeli népszavazás dokumentációját. A tartályok elpusztították az épületet. A rendőröket megölték. Ez volt a végső pont, amely megerősítette a térség békés folyamatának végét.
Orosz belpolitika az Észak-Kaukázusbanátkerült egy agresszív csatornába. Az ellenzék biztosította a Kreml támogatását. Az első orosz katonai felszerelés egységek érkeztek a térségbe, és tervezték volna egy kirándulást Csecsenföld fővárosába. Teljesen kudarcot vallott. Dudaev teljes mértékben felkészült az ellenzék katonai hatalmának visszaszorítására. Az ellenzéki erők óriási technikai és emberi veszteségeket szenvedtek. A hadsereg szellemét elnyomták.
A csecsenföldi művelet kudarcát követően megváltozottOroszország belpolitikája az Észak-Kaukázusban, amelynek okai a résztvevők folyamatosan változnak. A konfliktus új ágában az elsődleges szerepet az orosz csapatok játszották, akiknek állítólag békefenntartó erőkként kellett belépniük Grozny területére. De nem történt meg.
A tábornokok és a tisztek érdekeiket követték.Az orosz katonai erők mind támogatóikat, mind kemény ellenfeleket megkapták. A hadsereg körében megerősödött az „Oroszok csecsenek ellen” jelmondata, amely a hétköznapi katonák fő tévedése volt. Idővel az Oroszországot támogató ellenzék Dudayev mellett állt. Ennek ellenére az orosz erők szám- és katonai ereje többször is erősebb volt.
Számos csapás Groznynak, levetkőzvelehetővé tette katonai közigazgatás kihirdetését Csecsenföld területén, amelynek az irányítás átkerült. Ez a lefutás hátrányos volt a Kreml számára, mivel fennállt a veszélye a katonai hunta hatalmának megerősítésére. A 90-es években Oroszország észak-kaukázusi belpolitikája röviden más irányba fordult. Megkezdődött a Basajev-erők támadása, amely az orosz csapatok veszteségét okozta, és ennek eredményeként a Khasavyurt-megállapodások megkötését.
Безусловно, Чеченская война не прошла бесследно.Az átalakulás nagyon lenyűgözőnek bizonyult. Először is, a térségben a politikai erők átrendeződtek. A demokratikus erők teljes mértékben elveszítették támogatását Csecsenföldön. Valamennyi ellenzéki személyt megölték a fegyveres konfliktusok során, vagy elmenekültek Moszkvába. Ezenkívül a konzervatív köztársaságban, ahol vallási csoportok uralkodtak, demokratikus átalakulás gondolata esett vissza.
Másodszor, nem volt egység a közöttnacionalista iszlamista csoportok. Ennek oka az a tény, hogy az iszlám radikális orientációja, a wahhabizmus széles körben elterjedt. Képviselői bejelentették a dzsihád politikáját Csecsenföld területén. A legerősebb támogatója Basajev volt, akit radikálisan gondolkodó fiatalok követtek.
Így kijelenthető, hogy Oroszország 1990-2011-es észak-kaukázusi belpolitikája jelentős változásokat hozott a régió életében.
A 21. század elejére a helyzet Csecsenföldönromlott. Basajev csoportja nagyobb tekintélyt kapott. Grozny a terroristák melegágyává vált. A fenyegetés átfogóvá vált. Így az Oroszország észak-kaukázusi belpolitikájának röviden új kihívásokkal és fenyegetésekkel kellett szembenéznie.
Az utolsó szalma, amely meghatározó szerepet játszott,Dagesztán inváziójává vált. A térség konzervatív erõi, Kadyrov vezetésével, felerõsödtek. Képesek voltak átgondolni a csecsenföldi nemzeti állam gondolatát, hamis ideológiát alkalmazva a wahhabizmusra és a dzsihád politikájára.
Csecsenföld konzervatív erői annak ellenéresaját nézeteik alapján képesek voltak átgondolni az Oroszországgal való szövetséget. Az erős hadsereg, a fejlett katonai taktika kiváló eszközévé vált a radikumok elleni küzdelemben. Kadyrov támogatói szánalmasan átadták területüket az orosz hadseregnek, ezáltal átfogó segítséget nyújtva a fegyveres konfliktusban. Az idő múlásával a CRI az orosz katonaság ellenőrzése alatt állt. Maskhadov - a köztársaság vezetője - a föld alatt ment a Wahhabi oldalra. 2005-ben felszámolták.
A csecsenföldi háború eredményeként Ahmad hatalomra kerültKadirov. 2003-ban, a demokratikus választások eredményei szerint, a vezetõt kinevezték a Csecsen Köztársaság elnökévé. Az Oroszországgal folytatott szoros együttműködés megmutatta előnyeit. Megkezdődött a régió infrastruktúrájának helyreállítása. A polgári lakosság teljes mértékben részesült szociális szolgáltatásokban. Ezen felül volt a hatalom konszolidációja. A demokratikus, konzervatív csoportok közös nevezőbe jutottak, amely garantálta a politikai stabilitást Csecsenföldön.
Csecsenföld területén a kiindulási pontok megfigyelhetőkautoritárius állam kialakulása. A köztársasági vezető személyiségét ápolják. A csoportokat sem pusztították el. Az Észak-Kaukázust továbbra is a terrorizmus üstének tekintik. Az öngyilkos merényletek számos veszteséget okoznak a civilek körében.
Így arra következtethetünkAz Orosz Föderáció észak-kaukázusi belpolitikáját jelentősen átalakították. A problémák azonban ma is fennállnak. Csak e témára fordított teljes figyelem segít stabilizálni a helyzetet Oroszország multinacionális régiójában.
