Nem sokkal Sztálin 1953-os halála utánévben a "Sztálin személyiségkultusa" fogalmát. Beria Lavrenty Pavlovich, valamint Malenkov George Maximilianovich vezette először a jelenség elleni küzdelmet.
A harmincas és ötvenes évek szovjet irodalmábanszázad egyik legnagyobb központja Sztálin képévé vált. Külföldi írók-kommunisták is írtak a vezetőről, köztük Pablo Neruda, Henri Barbus. A Szovjetunióban alkotásaikat lemásolták és lefordították.
A Sztálint dicsőítő művek szintén megjelentek a Szovjetunió szinte valamennyi népének folklór kiadványaiban.
A szovjet szobrászatban és a festészetben ebben az időszakban Sztálin személyiségkultusa is felfedezésre került.
Különösen ennek a vezetőnek a propagandaképének kialakításában a különféle témáknak szentelt szovjet nyomtatott plakátok különös szerepet játszottak.
Az életben Sztálin nevét nagyon neveztékszámos tárgy, köztük települések, utcák, gyárak és kulturális központok. Valószínűleg az első közülük Sztálingrád volt. A polgárháborúban (tizenkilenc huszonhétnél) Sztálin részt vett Csaritsyn védelmében.
Kelet-Európa 1945 utáni számos államában megjelentek olyan városok, amelyeket az ő tiszteletére neveztek.
A Sztálin személyiségi kultuszának kialakulása a harmincas években a Szovjetunió politikai rendszerének egyik töredékévé vált.
Ötven éves volt huszonegyedik1921. december Addig, amíg a Politikai Hivatal minden tagját "pártvezetõknek" nevezték, és ábécé sorrendben szerepeltek. De attól a pillanattól kezdve a „vezetõk intézete” felszámolásra került és Sztálint az egyetlen „Lenin elsõ hallgatójának” és a „párt vezetőjének” nyilvánították.
Sztálint ragyogó, nagyszerű, bölcsnek hívták.Megjelent az országban a „világ proletariátusának vezetője”. Azt is nevezték a Vörös Hadsereg kiemelkedő parancsnokának és alkotójának, az októberi forradalom szervezőjének és az ötéves terv nagy stratégiájának. Pártmunkások, munkások, művészek, tudósok egymás között vitatják a bajnokságot Sztálin dicséretével. Dzhambul, a kazah nemzeti költő mindazonáltal kiemelkedett mindenkivel, Pravda-ban írta: „Sztálin mélyebb, mint az óceán, magasabb, mint a Himalája, fényesebb, mint a nap. Ő a világegyetem tanára. ”
Sztálin személyiségi kultuszát Nikita fedte felHruscsov a KSZK huszadik kongresszusán, 1956-ban, huszonötödik februárban. Ez 1956. február 14-től huszonötödik-ig tartott, amelyen ezer háromszáz negyvenkilenc küldöttség döntő szavazással vett részt, nyolcvanegy tanácsadó szavazattal, amely négyszáz kilenc tizenkilenc ezer hatszáz kilenc párttagsági jelöltet és hatmillióhétszázkilencvenöt ezer nyolcszázkilencvenhat tagot képviselt. párt.
Nikita Hruscsov Sztálin személyiségi kultuszának a "A személyiség kultuszról és annak következményeiről" című zárt jelentése ismertette.
Ebben Hruscsov hangot adott véleményénekAz ország közelmúltja, valamint a harmincas évek második felének és az ötvenes évek elejének számos tényét felsorolta, és bűncselekményként értelmezte őket, ahol Sztálint hibáztatta. Emellett felvetették a katonai és pártvezetõk problémáját is, akiket az uralkodó alatt elnyomtak. A jelentést, a feltételes közelség ellenére, az ország minden pártja felé elosztották, és néhány vállalkozásban még a párt nélküli résztvevőket is vitára hozták. Még a komszomol sejtjeiben is megvitatták. Az egész világon a Sztálin személyiségkultust feltáró jelentés nagy figyelmet fordított rá, sok nyelvre lefordították és még nem kommunista körökben is terjesztették. Azonban csak a tizenkilencvenkilencedik évben maga a Szovjetunióban tették közzé a "SZKP Központi Bizottságának folyóirata" című folyóiratban.
