Onomatopoeikus szavak - hogyan lehet megkülönböztetni és a beszéd egyes részeit

Olyan rendkívül érdekes jelenség, mintonomatopoétikus szavakat vagy onomatopoeicitást, a világ szinte minden nyelvén megtalálható, de a hazai és az idegen nyelvek tanulmányozásánál valamilyen oknál fogva ezt a témát gyakran megkerülik. Az orosz nyelvórákon ezeket a szavakat csak áthaladáskor említik, csak interjút tanulmányozva. Ez a két csoport közös jellemzőkkel rendelkezik, például szóalakítási problémákkal.

Tüntesse fel a beavatkozásokat az operátoroktólkönnyű: az első kifejezett érzések anélkül, hogy megneveznénk őket - "ó", "ah", és így tovább. És az onomatopoéikus szavak utánoznak valamilyen hangzást, mint például a "pop", a "click", a "meow" stb. Természetesen az ilyen utánzás nem tökéletes, de általában az anyanyelvi beszélők érthetőek további magyarázatok nélkül. Az is érdekes, hogy ha nem a valóságban a beszéd teljes értékű része, akkor az onomatopoéia szemantikát hordoz, vagyis ez a "hanghalmaz" nem egy bizonyos jelentés nélkül. Ezenkívül az imitáció utánzásának semantikája nem változik a kontextus függvényében, míg az interjúra értékét csak az intonáció és a nyelvi helyzet függvényében lehet pontosan meghatározni.

Azonban az onomatopoéikus szavak nagyonfontos, mind orosz, mind más nyelveken. Az onomatopoétával kezdődik a beszéd és az objektumok, jelenségek, élőlények és szavak kijelölése. Például sok kisgyermek a "boo" -ot és az autót "bi-bi" -ként jelölte meg. Ráadásul néha az ilyen szavak a beszéd független részévé válnak, ezt különösen jól illusztrálja az angol nyelv.

Érdekes, hogy szinte minden fajtaA világ hangjai lehetnek onomatopoéikus szavak. A példák rendkívül egyszerűek - minden gyermek ábrázol egy zümmögő méhét vagy a fűszálat, egy kutya ugat és egy bőgő juhot. Igaz, különböző nyelveken teljesen másnak hangzik, ami érdekes a jelenségnek.

Az egyenértékű orosz "kakas" a francia -"cocorico", és angolul - "cock-a-doodle-doo". Ezen kívül a japán macskák meow nem olyan, mint az olasz. Ennek oka az eredeti hangzás kialakulásának komplex természete. Mivel az emberi beszédberendezés nem képes tökéletesen közvetíteni a csörömpölés, csikorgás, zizegés és zümmögés sokféleségét, az egyetlen módja annak, hogy imitálja őket megközelítőleg, csak a hang néhány jellegzetes részét képezve. Ráadásul a különböző emberek ugyanazon a hangon szubjektív érzékelése is létezik, ezért is

az onomatopoéikus szavak különböző nyelveken különböznek egymástól, ugyanakkor bizonyos közös alapon vannak.

Angol a használat szempontjábólAz onomatopoéia rendkívül érdekes, mivel benne széles körben használják. A zümmögő hang - buzz - átment egy főnévre és egy hasonló értelmű igére, ugyanez történt a sziszegő hangzással - sziszegéssel. És vannak olyan nagyszámú ilyen angol szavak, amelyek az onomatopoétából származnak. By the way, az orosz nyelvben is vannak olyan esetek, amikor az onomatopoeiás szavak a szólás független részévé válnak, de a legtöbbjük az internet szlengéhez tartozik.