Mi a szókincs és mi az?

A nyelv összehasonlítható azzal a konstruktorral, amelybena legkisebb részletek nagyobbak, a részük pedig összetett és átgondolt minták. A legkisebb „kocka” vagy tégla olyan hangok és betűk, amelyek a betűn fonémákat jelenítenek meg. Ezek a szavak alkotják a mondatokat, mondatokat, szöveget. A fonetika hangot ad.

De a kérdés, hogy milyen szókincset tanulszótan. A lexikográfia viszont a szótárakkal foglalkozik, ideértve a kidolgozásuk módszertanát is. Tehát az orosz nyelv szókincsének összes szavát, teljes szókincsét meg kell adnia. Úgy gondolják, hogy rétegek alkotják: vagyis megkülönböztethetők a korlátozott használatú általános szavak. Külön-külön megvizsgálhatjuk, hogy mi a szókincs, mondjuk a reklám, a műszaki, az orvosi, a kölcsönzött vagy elavult. Attól függően, hogy milyen szempontból értékeljük a szókincset, beszélhetünk aktív és passzív használatról.

Az első esetben a leggyakoribb szavakról beszélünk.

Mellesleg, nem minden nyelven van ilyen sok.Ezért úgy gondolják, hogy ezer szó elsajátítása a megértés és a kommunikáció 70% -át biztosítja. A képzett ember szókincse körülbelül több ezer (legfeljebb 20-30 ezer) szóból áll. Ezek közül csak 4-5 aktívan használják a mindennapi életben, és sokkal többet tudunk megérteni.

Elemezheti az adott szókincsetegy adott pillanat az időben. Például a modern orosz nyelv szókincsének megvannak a saját csoportjai, de ez jelentősen különbözik a, mondjuk, a tizenegyedik vagy tizenötödik századi szavakból. A szókincs egy adott időre történő figyelembevétele szinkron szempont.

Ebben az esetben bizonyos rétegek megkülönböztethetők.A korlátozott felhasználási terület általános megosztására és szókincsére való kiterjesztésen túl, például az érzelmi színezés szempontjából is figyelembe lehet venni. Ebben az esetben emelje ki magát: semleges, érzelmi (érzelmi), fenséges, költői, ismerős, vulgáris, obszcén nyelv. Ha az érzelmi színezés nélküli szavak felhasználhatók minden stílusban és a verbális kommunikáció bármely helyzetében, akkor az érzelmileg színes szavak csak a kollokviális beszédben rejlenek. A könyvekben természetesen megtalálhatók is, de pontosan a nyelvi személyiség kifejezésének eszközeként.

A disszertációban, a jelentésben és a hivatalos dokumentumokban elfogadhatatlan a vulgarizmus vagy obszcén nyelv használata.

A szókincs korlátozott lehet ésterületileg. Ebben az esetben megkülönböztetjük az úgynevezett dialektizmusokat, vagyis a csak egy helység dialektusában rejlő szavakat. Például a "padlizsán" egy általános szó, de a "kék" szavakat a Kurszki régió, a Krasnodar terület és Oroszország déli részének lakói hívják. Az ifjúsági szleng korlátozott felhasználású szavakkal is működik - ebben az esetben egy bizonyos korcsoportban. Az orvosi vagy a számítógépes szókincs releváns az egyes szakmai rétegekben. A mérnökök műszaki szókincsgel működnek.

Ha megnézzük, hogy mi az a szókincsdiakrónikus szempontból - azaz a történelemben - megkülönböztethetünk egy új (neologizmus), elavult (historizmus és archaizmus) és semleges csoportot. A szókincset a többi nyelvből származó jövedelem gazdagítja. Ha megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mi a szókincs az eredet szempontjából, kölcsönzött és anyanyelvi orosznak nevezzük. Sőt, tovább tudod osztani a szavakat, figyelembe véve a mesterkedést: legtöbbjük teljes mértékben bevezette a nyelvet. Mondjuk, számunkra a „notebook” és a „ceruza” szavak már nem idegenek, bár egyszer görög és török ​​nyelvről származtak. Ha a szavak nincsenek teljesen elsajátítva, akkor barbarizmusról ("windows") és egzotizmusról ("aláíró", "bikaviador", "ebéd") beszélnek.