A középkori Kínai Song-dinasztia meghozza áldozatait960-ban kezdődött, amikor az őrség parancsnoka, Zhao Kuangyin elfoglalta a trónt a későbbi Zhou királyságában. Ez egy kis állam volt, amely végtelen háborúk és káosz körülményei között keletkezett és létezett. Fokozatosan maga köré egyesítette egész Kínát.
907-960. időszak, amely a Song-korszak kezdetével ért véget, Kína történelmében öt dinasztia és tíz királyság korszakaként tartják számon. Az akkori politikai széttagoltság a korábbi központosított hatalom (a Tang-dinasztia) felbomlása és meggyengülése, valamint egy hosszú parasztháború eredményeként alakult ki. A fő erő a kijelölt időszakban a hadsereg volt. Leváltotta és kormányt váltott, ami miatt az ország több évtizedig nem tudott visszatérni a békés életbe. A tartományi tisztviselőknek, kolostoroknak és falvaknak önálló fegyveres különítményeik voltak. Jiedushi (katonai kormányzók) abszolút urai lettek a tartományoknak.
A 10. században Kínának új helyzettel kellett szembenézniekülső fenyegetés - a Khitan törzsi szövetsége, amely megszállta az ország északkeleti régióit. Ezek a mongol törzsek túlélték a törzsi rendek felbomlását, és az állam kialakulásának lépcsőfokán álltak. Abaoji khitán vezető 916-ban bejelentette saját birodalmának létrehozását, Liao néven. Az új félelmetes szomszéd rendszeresen elkezdett beavatkozni a kínai nemzetközi háborúba. A 10. század közepén az ellenséges Khitan már az Égi Birodalom 16 északi kerületét irányította a modern Shanxi és Hebei régiók területén, és gyakran megzavarta a déli tartományokat.
Ezekkel a belső és külső fenyegetésekkelA fiatal Song-dinasztia harcolni kezdett. Zhao Kuangyin, aki alapította, a Taizu trónnevet kapta. Kaifeng városát tette fővárosává, és hozzálátott az egységes Kína létrehozásához. Bár dinasztiáját leggyakrabban Songnak hívják a történetírásban, a Song kifejezés a 960-1279 között létezett teljes korszakra és birodalomra is utal, illetve Kuangyin dinasztiáját (családját) Zhao keresztnevén is ismerik.
Hogy ne a történelem, a dinasztia margójára kerüljönA Dal fennállásának első napjaitól kezdve ragaszkodott a hatalom központosításának irányvonalához. Mindenekelőtt az országnak gyengítenie kellett a militaristák hatalmát. Zhao Kuangyin felszámolta a katonai régiókat, és ezzel megfosztotta a jiedushi katonai kormányzóit a helyi befolyástól. A reformok ezzel nem értek véget.
963-ban a császári udvar újra alárendelte magátaz ország összes katonai egysége. Az addig gyakran államcsínyeket végrehajtó Palotaőrség elvesztette függetlenségének jelentős részét, funkciói megszűntek. A kínai Song-dinasztiát a polgári közigazgatás vezérelte, a hatalom stabilitásának támogatását látta benne. Eleinte még a legtávolabbi tartományokba és városokba is hűséges városi tisztviselőket küldtek. A potenciálisan veszélyes katonai tisztviselők azonban elvesztették a lakosság ellenőrzésére vonatkozó jogukat.
A Song-dinasztia Kínában példátlan eseményt tartottközigazgatási reform. Az országot új tartományokra osztották fel, amelyek körzetekből, katonai osztályokból, nagyvárosokból és kereskedelmi osztályokból álltak. A legkisebb közigazgatási egység a megye volt. Minden tartományt négy kulcsfontosságú tisztviselő irányított. Az egyik a jogi eljárásokért, a másik a magtárakért és az öntözésért, a harmadik az adókért, a negyedik a katonai ügyekért felelt.
A Song-dinasztiát az jellemeztea hatóságok folyamatosan alkalmazták azt a gyakorlatot, hogy a tisztviselőket új szolgálati helyre helyezték át. Ez azért történt, hogy a kinevezettek ne szerezzenek túl nagy befolyást tartományukban, és ne szervezhessenek összeesküvéseket.
Bár belföldön, a Song-dinasztia elértekülpolitikai helyzete sok kívánnivalót hagyott maga után. A Khitan továbbra is komoly fenyegetést jelentett egész Kínára. A nomádokkal vívott háborúk nem segítették vissza a széttöredezettség időszakában elvesztett északi tartományokat. 1004-ben a Song-dinasztia szerződést kötött a Khitan Liao birodalommal, melynek értelmében megerősítették a két állam határait. Az országokat „testvérinek” ismerték el. Ugyanakkor Kína köteles volt évente 100 000 liang ezüst és 200 000 selyemvágás összegű adót fizetni. 1042-ben új szerződést kötöttek. A tiszteletdíj összege csaknem megduplázódott.
A 11. század közepén a Song-dinasztia Kínábanúj ellenséggel került szembe. Délnyugati határain Nyugat-Xia állam keletkezett. Ezt a monarchiát a tibeti tangut nép hozta létre. 1040-1044-ben. Háború volt a Nyugat-Xia és a Song Birodalom között. Ez azzal a ténnyel végződött, hogy a tangutok egy ideig felismerték vazallusi pozíciójukat Kínával szemben.
A kialakult nemzetközi egyensúly felborult12. század eleje. Ezután Mandzsúriában megjelent a Jurchenek Tungus törzsének állama. 1115-ben Jin Birodalommá nyilvánították. A kínaiak abban a reményben, hogy visszaszerezhetik északi tartományaikat, szövetséget kötöttek új szomszédaikkal a Liao ellen. A khitánok vereséget szenvedtek. 1125-ben a Liao állam megbukott. A kínaiak visszaadták az északi tartományok egy részét, de most adót kellett fizetniük a Jurchenek előtt.
Az új vad északi törzsek nem álltak megLiaón. 1127-ben elfoglalták Song fővárosát, Kaifenget. Csin-zong kínai császárt családja nagy részével együtt fogságba esett. A betolakodók északra vitték szülőhazájába, Mandzsúriába. A történészek Kaifeng elestét olyan katasztrófának tekintik, mint a vandálok Rómát az 5. században. A főváros lángba borult, és a jövőben soha nem tudta visszaszerezni korábbi nagyságát, mint nemcsak Kína, de az egész világ egyik legnagyobb városa.
Az uralkodó családból elkerülték az idegenek haragjátcsak a leváltott Zhao Gou császár testvérének. A város számára végzetes napokon nem tartózkodott a fővárosban. Zhao Gou a déli tartományokba költözött. Ott kiáltották ki új császárrá. A főváros Lin'an (a mai Hangzhou) városa volt. Az idegenek inváziója következtében a Déli Song-dinasztia elvesztette az irányítást Kína fele (összes északi tartománya) felett, ezért kapta a „Dél” előtagot. Így 1127 fordulópont lett az Égi Birodalom egész történetében.
Amikor az Északi Song-dinasztia eltűnt(960-1127) a birodalmi hatalomnak minden rendelkezésre álló erőt mozgósítania kellett annak érdekében, hogy legalább az ország déli része felett ellenőrzést tartson. A Kína és a Jin Birodalom közötti háború 15 évig tartott. 1134-ben Yue Fei, egy tehetséges tábornok vezette a Song-dinasztiához hű csapatokat. A modern Kínában az egyik fő középkori nemzeti hősnek tartják.
Yue Fei csapatainak sikerült megállítaniuk a diadalittastellenséges támadás. Ekkorra azonban a császári udvarban kialakult egy befolyásos nemesi csoport, amely a békeszerződés mielőbbi megkötésére törekedett. A csapatokat kivonták, Yue Feit pedig kivégezték. 1141-ben Song és Jin olyan megállapodást kötöttek, amely talán a legszégyenletesebb lett az egész kínai történelemben. A Jurchenek megkapták a Huaishui folyótól északra fekvő összes földet. A Szung császár a Jin uralkodó vazallusának ismerte fel magát. A kínaiak évi 250 000 liang adót kezdtek fizetni.
Jin, Western Xia és Liao nomádok alkották.Ennek ellenére a Kína nagy részét birtokló államok fokozatosan a kínai kultúra és hagyományok befolyása alá kerültek. Ez különösen igaz volt a politikai struktúrára. Ezért, bár a déli Song-dinasztia, amelynek uralkodási évei 1127-1269-re estek, birtokainak jelentős részét elveszítette, sikerült egy nagy keleti civilizáció központja maradnia, amely túlélte a sok idegen inváziót.
Számos háború pusztította Kínát.Az északi és középső tartományokat különösen súlyosan érintették. A Song-dinasztia uralma alatt maradt déli régiók a konfliktusok perifériáján maradtak, így fennmaradtak. Az ország gazdaságának helyreállítására tett kísérletként a kínai kormány forrásainak jelentős részét a mezőgazdaság fenntartására és fejlesztésére fordította.
A császárok a hagyományosakkori eszközök: támogatták az öntözést, adókedvezményeket adtak a parasztoknak, használatba adtak az elhagyott földeket. Javultak a művelési módok, bővültek a termőterületek. A 10. század végén Kínában a régi, kiosztáson alapuló földhasználati rendszer összeomlott. Egyre nőtt a kis magánudvarok száma.
A kínai gazdaság számára a X-XIII.a városok széles körű növekedése jellemezte. Egyre fontosabb szerepet játszottak a közéletben. Ezek erődvárosok, közigazgatási központok, kikötők, kikötők, kereskedelmi és kézműves központok voltak. A Song-korszak elején nemcsak a főváros, Kaifeng volt nagy, hanem Changsha is. A leggyorsabban az ország délkeleti részén található városok növekedtek: Fuzhou, Yangzhou, Suzhou, Jiangling. Az egyik ilyen erőd (Hangzhou) a Déli Song fővárosa lett. Már akkor is több mint 1 millió ember élt a legnagyobb kínai városokban – ez példátlan adat a középkori Európában.
Az urbanizáció nemcsak mennyiségi, hanem egybenminőségi karakter. A városok nagy településeket szereztek az erőd falain kívül. Ezeken a területeken kereskedők és kézművesek éltek. A mezőgazdaság jelentősége a kínai városlakók mindennapi életében fokozatosan elhalványult. A korábbi zárt negyedek a múlté voltak. Ehelyett nagy kerületeket építettek (ezeket "xiang"-nak hívták), amelyeket egy közös utca- és sávhálózat kötött össze egymással.
A kézművesek művészetének fejlődésével együttnőtt a teljes kínai termelés volumene. A Tang-dinasztia, a Song-dinasztia és koruk többi állama jelentős figyelmet fordított a kohászat fejlődésére. A 11. század első felében több mint 70 új akna jelent meg az Égi Birodalomban. Fele a kincstáré, fele magántulajdonosoké volt.
Kohászatban koksz, kőszén, sőt vegyszerek. Újítása (vaskazánok) egy másik fontos iparágban - a sógyártásban - jelent meg. A selyemmel dolgozó takácsok egyedi típusú szöveteket kezdtek gyártani. Nagy műhelyek voltak. Béres munkát alkalmaztak rajtuk, bár a munkás és a munkaadó közötti kapcsolat kötött és patriarchális maradt.
A termelésben bekövetkezett változások a városból való kilépéshez vezettekkereskedni a korábbi szűk keretből. Ezt megelőzően csak az állam és az elit egy szűk rétegének érdekeit szolgálta. Most a városi kereskedők kezdték el áruikat hétköznapi polgároknak adni. Fogyasztói gazdaság alakult ki. Voltak utcák és piacok, amelyek bizonyos dolgok árusítására specializálódtak. Bármilyen kereskedelmet megadóztattak, jelentős haszonnal járva az államkincstárnak.
A Song-dinasztia érméit fedezték fel a régészekkelet különböző országai. Az ilyen leletek azt mutatják, hogy a X-XIII. fejlődött a régióközi külkereskedelem is. A kínai árukat Liaoban, Nyugat-Hsziában, Japánban és India egyes részein értékesítették. A karavánút gyakran a hatalmak közötti diplomáciai megállapodások tárgyává vált. Az Égi Birodalom öt legnagyobb kikötőjében speciális Tengeri Kereskedelmi Igazgatóságok működtek (ezek szabályozták a tengeri külkereskedelmi kapcsolatokat).
Bár a középkori Kínában szélesaz érmék kibocsátása, még mindig nem voltak elegendőek az egész országban. Ezért a XI. század elején a kormány bevezette a bankjegyeket. A papírcsekk még a szomszédos Jinben is általánossá vált. A 11. század végére a dél-kínai hatóságok túlzottan visszaélni kezdtek ezzel az eszközzel. A bankjegyek értékcsökkenési folyamata következett.
Milyen változásokat hoztak a társadalom szerkezetébena Song-dinasztia? Fényképileg az akkori krónikák és krónikák tanúskodnak ezekről a változásokról. Rögzítik azt a tényt, hogy a X - XIII században. Kínában az arisztokrácia befolyásának csökkenésének folyamata volt. A császárok környezetük és vezető tisztségviselőik összetételét meghatározva megkezdték a nemesi családok képviselőinek kevésbé ismert köztisztviselőivel való helyettesítését. De bár az arisztokraták helyzete meggyengült, nem tűntek el. Ezenkívül az uralkodó dinasztia számos rokona megőrizte befolyását.
Kína a Sung idején lépett be az „aranybaszázadi" bürokrácia. A hatóságok módszeresen kiterjesztették és megerősítették kiváltságait. A vizsgáztatási rendszer társadalmi liftté vált, melynek segítségével a nemtelen kínaiak a bürokrácia soraiba kerültek. Újabb réteg jelent meg, kiegészítve a bürokráciát. Ezek olyan emberek voltak, akik tudományos fokozatot (shenshi) szereztek. Ebbe a környezetbe kerültek a vállalkozói és kereskedelmi elit emberei, valamint a kis- és középbirtokosok. A vizsgálatok nemcsak kiterjesztették az uralkodó tisztviselői réteget, hanem a birodalmi rendszer megbízható támaszává is tették. Amint az idő megmutatta, a Song-dinasztia belülről erős államát éppen a külső ellenségek rombolták le, nem pedig a saját polgári viszályai és társadalmi konfliktusai.
Középkori Kína a Song-dinasztia idejéngazdag kulturális élete volt. A 10. században a tsy műfajú költészet népszerűvé vált az Égi Birodalomban. Olyan szerzők, mint Su Shi és Xin Qiji, sok dalos verset hagytak maguk után. A következő évszázadban megjelent a xiaoshuo novella műfaja. Népszerűvé vált a városok lakói körében, akik az utcai mesemondók újramesélésében rögzítették a műveket. Aztán a beszélt nyelv elkülönült az írott nyelvtől. A szóbeli beszéd a modernhez hasonlóvá vált. Már a Song-dinasztia uralkodása alatt a színház széles körben elterjedt Kínában. Délen jüanbennek, északon wenyannak hívták.
Az ország kiváltságos és felvilágosult lakóiszereti a kalligráfiát és a festészetet. Ez az érdeklődés ösztönözte az oktatási intézmények megnyitását. A 10. század végén Nanjingban megjelent a Festészeti Akadémia. Ezután Kaifengbe, majd annak megsemmisítése után Hangzhouba költöztették. A császári udvarban volt egy múzeum, amely több mint hatezer festményt és a középkori festészet egyéb tárgyait tartalmazta. A gyűjtemény nagy része a jurchenek inváziója során elpusztult. A festészetben a madarak, a virágok és a lírai tájképek voltak a legnépszerűbb motívumok. A kiadói tevékenység fejlődött, hozzájárulva a könyvmetszetek fejlesztéséhez.
Számos háború és ellenségesszomszédok jelentősen befolyásolták a Song-dinasztia által hátrahagyott művészeti örökséget. A lakosság kultúrája és hangulata jelentősen megváltozott az elmúlt korokhoz képest. Ha a Tang-dinasztia idején a festészettől az irodalomig minden művészi alkotás alapja a nyitottság és a vidámság volt, akkor a dinasztia idején ezeket a jellegzetes vonásokat felváltotta a nyugodt múlt iránti nosztalgia. A kulturális személyiségek egyre inkább a természeti jelenségekre és az ember belső világára kezdtek koncentrálni. A művészet az intimitás és az intimitás felé hajlott. Elutasították a túlzott színességet és dekorativitást. A tömörség és az egyszerűség eszménye volt. Ugyanakkor a könyvnyomtatás megjelenése következtében a kreativitás demokratizálódási folyamata még jobban felgyorsult.
Nem számít, mennyire veszélyesek voltak a korábbi ellenfelek,A Song-dinasztia nem a jurchenek vagy a tangutok, hanem a mongolok miatt ért véget. Az új kívülállók inváziója Kínába 1209-ben kezdődött. Dzsingisz kán előestéjén egyesítette törzstársai hordáit, és új, ambiciózus célt tűzött ki nekik - a világ meghódítását. A mongolok a kínai hadjáratokkal kezdték diadalmenetüket.
1215-ben a sztyeppék elfoglalták Pekinget, megsértveaz első komoly csapás Jurchenék hatalmára. A Jin Birodalom régóta szenvedett a belső instabilitástól és a lakosság nagy részének nemzeti elnyomásától. Mit csinált a Song-dinasztia az adott körülmények között? A mongolok sikereinek rövid megismerése elég volt ahhoz, hogy megértsük, ez az ellenség sokkal szörnyűbb, mint az összes korábbi. Ennek ellenére a kínaiak abban reménykedtek, hogy szövetségeseket szerezhetnek a nomádokkal szemben a szomszédaik elleni harcban. Ez a rövid távú közeledési politika meghozta gyümölcsét a mongol invázió második szakaszában.
1227-ben a hordák végre elfoglalták a NyugatotXia. 1233-ban átkeltek a nagy Sárga-folyón, és ostrom alá vették Kaifenget. A Jin-kormánynak sikerült evakuálnia Caizhouba. Ez a város azonban Kaifeng után esett el. A kínai csapatok segítettek a mongoloknak Caizhou elfoglalásában. A Song-dinasztia abban reménykedett, hogy baráti kapcsolatokat létesíthet a mongolokkal azáltal, hogy a csatatéren bizonyítja szövetségesi hűségét hozzájuk, de a birodalom gesztusai nem tettek semmilyen benyomást a külföldiekre. 1235-ben megkezdődött az idegenek rendszeres inváziója a déli királyság földjein.
Az 1240-es években a hordák nyomása valamelyest gyengült.Ez annak volt köszönhető, hogy abban az időben a mongolok részt vettek a Nagy Nyugati Hadjáratban, amelynek során létrehozták az Arany Hordát, és adót róttak ki Ruszra. Amikor az európai kampány véget ért, a sztyeppeiek ismét növelték a nyomást keleti határaikra. 1257-ben megkezdődött Vietnam inváziója, a következő 1258-ban pedig a Song területére.
A kínai ellenállás utolsó székhelye volthúsz évvel később megsemmisült. A déli guangdong-i erődök 1279-es bukásával a Song-dinasztia története megszakadt. A császár akkor egy hétéves fiú, Zhao Bing volt. Tanácsadói megmentették, a kínai flotta végső veresége után a Hszicsiang folyóba fulladt. A mongol uralom időszaka Kínában kezdődött. 1368-ig tartott, és a történetírásban a jüan-korszakként emlegették.
