Sokkal többet írhat a munkájáról,mint az életrajzról. A helyzet az, hogy sorsa egyáltalán nem volt telve fényes eseményekkel, viharos regényekkel vagy legalábbis néhány hullámvölgyével. És nagyrészt azért, mert ez volt az életének választása. A női költőnő az amerikai társadalomban a 19. század közepén nagyon népszerű lehetett, ám Emily Dickinson a hírnevet, a hírnevet és a társadalmi élet nyüzsgését inkább a szülővárosában történő csendes visszavonulásra preferálta. Miért? Részben a kérdésre a választ költészete adja. Tehát mit tudunk Emily Dickinsonról, akinek verseit az amerikai irodalom klasszikusának tekintik?
Emily Elizabeth Dickinson 1830-ban született az USA-ban, Massachusettsben, Amherst kis tartományi városában. Ott útja 1886-ban véget ért.
Három gyermek volt az ügyvéd családjában ésKongresszusi képviselő Edward Dickinson. Puritán nevelést kapott, ez később befolyásolta életmódját. Visszafogott és jámbor lány lett. A család meglehetősen vallásos volt, és Emily is felvette az Istenbe vetett hitet.
После окончания начальной школы дальнейшую учебу a leendő költőnő szülővárosának, Amherst Akadémián folytatta 1840 és 1847 között. Ott olyan tudományágakat tanult, mint például a latin, aritmetika, pszichológia, angol és irodalom. Később megkíséreltek egy női szemináriumba tanulni, de Emily csak hat hónapot töltött ott és visszatért haza. Azóta szülővárosa állandó élőhelyévé vált, egész életében szinte soha nem lépte túl a határait. Kivételt képezett egy washingtoni utazás, apja kíséretében, akinek állítólag részt kellett vennie az Egyesült Államok Kongresszusán.
Természetesen maga az aszketizmusszerepet játszott abban, hogy vonakodnak nyitni a nyilvánosság előtt. Ennek eredményeként a költő életében a világ csak kevés tucatnyi verset látott. Meglepő módon maga Emily Dickinson ellenezte a közzétett műveit, amelyek szövegei olyan könyvek voltak, amelyek halála után megjelentek.
14 éves korában elvesztette barátját - őtSophia unokatestvére, miután depressziós lett, sőt rehabilitációra volt szükség. Ez egy szeretett ember első halála, akivel Emily szembesült, és amely kétségkívül lendületet adott a halál témájának továbbfejlesztésére, amely Dickinson munkájának egyik fő eleme volt. Bár az esemény után Emily aktívan kezdett templomba járni, ám nyilvánvalóan, hogy nem talált ott valódi vigasztalást, abbahagyta a csinálását, és minden gondolatát az élet értelmének kutatására és a költöztetés átmeneti jellegére helyezte.
Dickinson is ismerte a próát és a költészetet.akkoriban, különösen Ralph Emerson transzcendentalizmusával és William Wordsworth romantikájával kapcsolatban, és sok véleményüket megosztották. Ez bizonyságot tett minden progresszív ötlet iránti vágyáról. Még a levelező filozófiai motívumaival is levelezte a gondolkodót, Emersont.
Számos feltételezés létezik az oka miattönkéntes visszavonulás, és a triviális magyarázatok szerelmesei azt mondják, hogy boldogtalan szeretet azonnal kínál, de mi lehetne másképpen? Sikertelen szerelmeseinek családtagja, Ben Newton, valamint Henry Emmons hallgató és Charles Wadsworth pap tulajdonítják meg őket, ám a biográfusoknak csak a valódi spekulációról van egyéb bizonyítékuk.
Igaz, hogy Emily Dickinson, akinek életrajza nem tele van szerelmi ügyekkel, soha nem ment feleségül, bár önmagában nem volt rossz.
Igen, ez nagyon furcsa.De talán ez a tudatos választása volt, amelyet a világnézete diktált: Emily Dickinson gazdag belső világa önellátóvá tette őt, házasság vagy anyaság nélkül. Bárhogy is legyen, a szerelmi dalszövegek és a szívügyek nem fordulnak elő olyan gyakran a költészetében, és még ha romantikus motívumokat is találnak, azok valami globálisabb összefüggésben hangzanak, például az ember és a természet, az ember és a Teremtő közötti kapcsolaton.
Nem cserélt apróságokra, hanem akartaezért a lényeg aljára kerülve ezért megérintette a nagyokat költészetében. Ha vázolja művei fő motívumait, akkor a következő témákat emelheti ki: a költő által a világ esztétikai felfogása, a természet, az ember belső tapasztalatai, az élet és a halál ellentéte.
Emily Dickinsonról azt mondják:"Minden versben meghalt." Igen, a költőnő, mintha macskával és egérrel játszana halállal, gyakran elképzelte magát halottnak. De az a felismerés, hogy minden egy pillanat alatt eltűnik, nem vonzza, hanem félelmet kelti és mélyen felborítja a Dickinson lírai hősnőt. És az élet fényes pillanatai - ugyanaz a szerelem, öröm - csak egy prológ a felfüggesztett animáció befejezéséhez.
Sajnálja, hogy a halál elpusztítja a harmóniát, káoszt hoz létre, és ezért igyekszik feltárni a halhatatlanság rejtélyét, gyakran csalódva ezekben a kutatásokban, és rájön, hogy az emberi sors magány.
De a költőnő nem hajlandó abszolút nihilizmusra,inkább egyszerű dolgokban érzékeli a gyengédséget, kijelentve azt a tényt, hogy minden fantasztikus nagyon közel van, olyan, mintha "egy angyal bérel egy szomszédos házat minden utcán". Másrészt Emily Dickinson, olyan versekkel idézve, amelyek gondolataikat fejezik ki, megérti, hogy az ember soha nem fog megérteni mindent, különösen a természetet: „Végül is minél távolabb állunk tőle, annál közelebb kerülünk”, és ezért „nagyszerű, ez soha nem fog kézbe jönni. "
Az a tény, hogy Emily verseket ír, sok ember számára ismert volt, köztük rokonai is. De csak a halál után képesek voltak felismerni munkájának nagyságrendjét, amikor nővére megtalálta a rajzokat.
A művek első kiadása 1890-ben látta a világot. De sok változáson ment keresztül. Csak 1955-ben, Thomas Johnsonnak köszönhetően, költészetének teljes kötete három kötetben jelent meg.
A vallási motívumok miatt keveset tudnak róla a posztszovjet térben, mert korábban munkáját egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
Természetesen semmi nem helyettesíti az eredeti, de azaz amerikai nagy költőnő szavai orosz nyelvû embereknek való átadása érdekében a közelmúltban sokat tettünk. Például L. Sitnik, A. Gavrilov, A. Grishin, J. Berger és mások vették fel ezt a munkát. De ennek ellenére Emily Dickinson 1800 versének nem mindegyikét fordítják oroszra. Nem is akarom a szakmai alkalmasságot nemek szerint értékelni, de van egy vélemény, hogy éppen a nők fordítója képes tökéletesen érezni és eljuttatni Dickinson költészetét a hallgatóhoz, ezért érdemes felidézni T. Stamova és V. Markova műveit.
Ennek ellenére őszintén azt akarom hinni, hogy hamarosan ez az ötletes költőnő, akit az amerikai irodalom egyik klasszikusának tekintnek, még jobban olvashatóvá válik oroszul.
