A személyiség humanista elmélete: mindenkinek pozitív kezdete van

A 20. század közepéig egyértelmű meggyőződés uralkodott abban, hogy az ember kezdetben gonosz, gonosz lény, és csak külső tényezők (például nevelés) korlátozzák állati ösztöneit.

A filozófusoknak és a pszichológusoknak azonban kellettezeket az ötleteket két háború után újragondolni, amelyek során az ember egyáltalán nem mutatta ösztönök által szakított lénynek. Számos heroizmus, áldozat egy ötlet, ország, személy nevében vezette a személyiség humanista elméletének kialakulását. Teremtője Abraham Maslow, aki egy eredetileg jó, szellemi ember posztulációját terjesztette elő, született szellemi szükségletekkel. Ezeket az igényeket a külső negatív tényezők segítik elő.

Önmegvalósítás

A személyiség humanista elmélete által használt fő kifejezés az önmegvalósítás fogalma.

Felfedés a szellemi és személyes folyamatbanaz erkölcsi potenciál fejlesztése, az ember frissül. Ez azt jelenti, hogy felismeri veleszületett szükségleteit, megszabadulva a negatív külső tényezők elnyomásától, és igyekszik ezeket kielégíteni. Ezt a fejlesztési folyamatot, amely megközelíti az "én" -det, önmegvalósításnak nevezzük. A személyiségfejlődés humanista elmélete úgy véli, hogy egy ember veleszületett szükségletei miatt mindig törekszik az önmegvalósításra, és ennek a folyamatnak nincs vége (mivel mindig van valami, amelyre törekedni kell). Következésképpen a személyiség folyamatosan törekszik a fokozatos fejlődésre, és hosszú ideig nem lehet nyugodt.

Erich Fromm elmélete

Sokan zavartan hallják eztaz embert kezdetben pozitív lénynek tekintik. Miért olyan kegyetlenség, harag, bűncselekmény? A személyiség humanista elmélete szerint a legkegyetlenebb emberekben is vannak előfeltételei az önfejlesztésnek, csak ezeket a szükségleteket akadályozták meg a negatív társadalmi körülmények. Mindenki élete utazásának bármely szakaszában megismerheti ezeket a szükségleteket.

Ebben a tekintetben lehetetlen nem említeni a híres nevétErich Fromm pszichoanalitikus, aki látta az emberben a tevékenység és a szeretet vágyát. A személyiség humanista elmélete E. Fromm számos magasabb létező egzisztenciális igényt állít fel, amelyek az egyénnek vannak:

• valaki gondozásának szükségessége (másokkal való kommunikáció);
• létrehozás szükségessége (konstruktív);
• biztonsági, stabilitási vágy (támogatási igény);
• az egyediség tudatosságának szükségessége;
• magyarázó hitelesítési rendszer szükségessége;
• szükséglet az élet értelmében (tárgynak kell lennie).

Fromm úgy vélte, hogy a külső tényezők nyomásaelvonja ezeket az igényeket, amelyek eredményeként az ember nem azt teszi, amit akar. Ez az ellentmondás erős személyiségkonfliktusokat idéz elő. Az Fromm által előterjesztett, a személyiség humanista elmélete megmutatja, hogyan küzdenek az emberben két ellentétes törekvés: megőrizni identitásukat, és nem maradni a társadalom, az emberek kívülről. Az egyén itt a racionalizáció segítségére kerül, amikor önállóan dönt: a mostani társadalmi normák betartása vagy az igényeinek figyelembevétele mellett.