A személyiségstruktúra problémájára több megközelítés létezik a szociológiában. A személyiség szerkezete a szociológiában - az egyik legellentmondásosabb kérdés. Az ő megfontolása meglehetősen nagy eltérés.
Van egy koncepció 3.Freud, amely szerint a szociológia személyiségének szerkezete három fő elemből áll - ez Ono (Id), I (Ego), Super-I (Super-Ego). Ez egy tudatalatti, amelyben az uralkodók dominálnak. Két igényt támaszt: az agresszió és a libidó. Én - a tudat eleme, amely összefüggésben van a tudattalan, mert "ez" időnként kitört. A szuper ego egy belső cenzor, amely magában foglalja az erkölcsi elveket és normákat. A tudatosság ellentétes az öntudatlan ösztönökkel, és ezzel szemben a Super-I által megszabott tilalmakkal. E konfliktusok megoldását szublimáció (elnyomás) közvetíti.
Egy ideig Freud ötleteit fontolgattáktudománytalan. De éppen a szociológia személyiségének struktúráját kezdték el többdimenziósnak tekinteni, és az emberi viselkedésben látta a biológiai és társadalmi elvek közötti harcot.
Modern orosz szerzők szerkezeteA szociológia személyiségét három összetevő kombinációjának tekintik: emlékezet, kultúra, tevékenység. A memória magában foglalja az operatív információkat és ismereteket, a kulturális értékeket és a társadalmi normákat, tevékenységeket - a személy szükségleteinek, vágyainak és érdekeinek megvalósulását.
A személyiség társadalmi szerkezete a szociológiában tükröződik a kultúrában és fordítva.A személyiség szerkezete korrelál a hagyományos és a modern kultúrrétegekkel. A válságban, amikor a magasabb kulturális réteg érintett, az alacsonyabb hagyományos réteg aktívabbá válhat. Ez történhet az erkölcsi és ideológiai normák és értékek felbomlásának körülményei között. A kulturális rétegek és bizonyos mentális megbetegedések jellegzetesen hasonló rétegenként történő eltávolítása.
A személyiség struktúrájának elemzése során,fontolja meg a társadalmi és az egyéni kezdetek kapcsolatát. Minden ember egyedülálló és egyedi. Másrészről a személyiség egy társadalmi, kollektív lény, a kollektivizmus benne rejlik.
Eddig a kérdésben a tudósok között nincs egységegy személy individualista vagy kollektivista jellegű. Rengeteg támogató van mindkét pozícióban. E kérdés megoldása nemcsak elméleti érték. Az oktatási gyakorlat eredményétől függ. A Szovjetunióban sok éven át a kollektivizmus az egyének egyik legfontosabb tulajdonsága. Nyugaton ezúttal az individualizmusra helyezték a hangsúlyt. Mint a gyakorlat azt mutatja, egyik opciója sem tiszta formában harmonikus.
A személyiség elméletei a szociológiában направлены на изучение связи процесса развития и személyiségképzés a társadalmi közösségek fejlődésével és működésével, az egyén és a társadalom viszonya, egyéni csoportok. A szociológiában a személyiség leghíresebb elmélete az "én" tükör elmélete, a pszichoanalitikus elmélet, a személyiség szerepe alapú elmélet és a marxista elmélet.
Az "I" tükör elméletét J.Mid és Ch.Kuli fejlesztette ki. A tanítás szerint a személyiség tükrözi más emberek reakcióit. Az emberi öntudat lényegét határozza meg.
A pszichoanalitikus elmélet, amelyet Z. Freud vezet, célja az ember belső világának ellentmondásainak feltárása, az ember és a társadalom közötti kapcsolat pszichológiai aspektusai.
A szerepelméletet T. Parsonson, R.Minton és R. Merton. Eszerint a társadalmi viselkedést két alapvető fogalom írja le: "társadalmi szerep" és "társadalmi státusz". Az állapot azt jelenti, hogy egy személy a társadalmi rendszerben van. A szerep egy olyan cselekvés, amelyet egy személy véghezvitt, amelynek különleges státusza van.
A marxista elmélet a személyiséget a társadalom fejlődésének termékévé tekinti.
