A nemzetközi jog kötelezővé tesziés diszpozitív normák. Ez utóbbi kategória hagyományosan magában foglalja a rendszer rendelkezéseinek túlnyomó részét. Megengedik az eltéréseket az őket alkalmazó szervezetek közös megegyezéssel.
A megkísérlő törvények alkotjákmagasabb jogi hatályú rendelkezések. Felelősségük közvetlenül az együttműködés valamennyi területének minden tárgyára kiterjed. A kórokozó normák képezik az egész kialakult rendszer alapját.
A koncepciót először az 53. Cikk alkalmazta 2006 - ban1969. évi bécsi egyezmény Akkor ezt megerősítették az 1986. évi egyezményben. A mindkét dokumentumban szereplő ötvenharmadik cikk értelmében a kötelező normák olyan rendelkezések, amelyeket a világközösség egészében elismernek és elfogadnak, és amelyek nem térnek el egymástól. Ezekbe csak az általános rendszer egy későbbi, azonos jellegű rendelkezése segítségével lehet változtatni.
A fenti meghatározás alapján meghatározzuk ésa kötelező normák által képviselt sajátosságok. Tehát kizárólag a nemzetközi közösségnek szólnak, amely ugyanakkor meghatározza különleges státuszukat. A nemkívánatos normák szerepelnek az általános nemzetközi jogban, és a legmagasabb kötelességi fokúak (kötelességük), tekintettel arra, hogy tiltásuk nem megengedett. Az egyedi, regionális és helyi jogi aktusokat alkalmazó szokásos mechanizmus nem vonatkozik ezekre a rendelkezésekre. A kötelező normák megváltoztatását csak azonos státusú normák hajthatják végre.
A fent említett egyezmények létrehozják ésa rendelkezések időtartamának sajátosságai Másokhoz képest ezek a jogszabályok visszamenőleges hatályú. Tehát, a 64. cikknek megfelelően, új rendelkezés felmerülése esetén az ezzel ellentétes bármely más jogi aktus érvényét veszti és érvényét veszti.
A felelősséget tükröző cikkek tervezeteAz Egyesült Államokban külön rendszert terveznek, amely a kötelező normák megsértéséért felelősséget ír elő. Más rendelkezések be nem tartása esetén a sérült állam elsősorban megállapíthatja a felelősség típusát, és igényt állíthat a jogsértő állam felé. A kötelező norma által előírt kötelezettségek megszegése esetén minden országnak együtt kell működnie. Ez szükséges a megállapított rendelkezések be nem tartásának megakadályozásához. Ezenkívül a sértett félnek a jogsértővel szembeni szankciók (ellenintézkedések) meghozatalának joga nem vonatkozhat a kötelező normákból fakadó kötelezettségekre.
Megkülönböztető tulajdonságkéntvegye figyelembe e rendelkezések szokásos eredetét. Néhány egyetemes nemzetközi szerződés (például a politikai és polgári jogokról szóló genfi egyezmény) tiltásokat tartalmaz. Kötelezettségük szintje hasonló a kötelező normákhoz, de nem azonosak. Ennek oka az a tény, hogy az előbbieket a szerződésekben részes országoknak címezték, de nem az egész közösségre.
Meg kell jegyezni, hogy a nemzetköziA törvény nem határozza meg a normák azon típusait, amelyek kötelező jellegűek. Tekintettel a pozíciók bizonyos hasonlóságaira, számos rendelkezést lehet ebbe a kategóriába sorolni. Az ilyen cselekedetek különösen a következőket foglalják magukban: a nemzetközi jog alapelvei és fő céljai, a világközösségben erkölcsi normákat betartó, történelmileg betartott rendelkezések, az emberiség bizonyos szintjét megerősítő cselekmények az emberi jogok, az őslakos népek, a nemzeti kisebbségek tiszteletben tartása tekintetében más.
