A követelések forgalmának és az elszámolás típusainak együtthatója

Számos forrás szerint a koncepcióa követeléseket annak az adósságnak a nagyságrendjével jellemzi, amelyet egyes gazdasági egységeknek a gazdasági interakció eredményeik alapján fizetniük kell más üzleti egységeknek. Ezek az adósságok általában a hitelértékesítés eredményeként merülnek fel.

Követelésbena tulajdonjogokat a polgári jogi szabályozás tárgyának kell tekinteni. E jogok tartalmát az 1. cikk határozza meg. Az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyvének 128. cikke, és magában foglalja: dolgokat, pénzt, munkát és szolgáltatásokat, értékpapírokat, információkat, szellemi tulajdont, egyéb vagyont és immateriális javakat. Ezen értelmezés eredményeként a követelés a vállalkozás vagyonának részeként jár, és ennek megszerzéséhez való jog tulajdonjog.

Meg kell jegyezni, hogy a gazdasági gyakorlatban egyetlen üzleti vállalkozás sem bírhat nélküle, mert a követelések keletkezését objektív körülmények okozzák:

• az adós számára - ez további ingyenes forgótőkéhez való hozzáférés;
• a hitelező számára - ez egy lehetőség a piac aktív bővítésére.

A követelések kialakulását megkönnyíti egy olyan helyzet, amikor a tulajdonosi változás pillanatában nem egybeesik a fizetés időpontja.

A vállalkozás sikerének egyik fő tényezőjevagy a társaság a követelések növekedése a követelések összegéhez képest. A legegyszerűbb formában a követeléseket a megjelenítés háromféle formájában kell elfogadni:

• egyrészt módja, másrészt forrás, amellyel kifizetheti a tartozásokat;
• másodszor, a termékek egy részét képviseli, amelyeket már eladtak a fogyasztók számára, de még nem fizettek fizetést a szállított árukért;
• harmadszor: a forgóeszközök része, amelyeket a vállalkozás vagy szervezet saját forrásaiból képeznek.

Ezért van a legfontosabb mutató,a követeléseket jellemzi a követelések forgalmi aránya, amelyet „RT” -nek neveznek. A legegyszerűbb, klasszikus formájában a vállalkozás forgalmi mutatójának a követelések átlagértéke megoszlása ​​hányadosaként kell meghatározni. Az így kiszámított vevőkövetelések forgalmi mutatója bizonyítja a vállalkozás vagy vállalat hatékonyságát a fogyasztóknak szállított termékek után történő fizetés megkövetelésében. Az együttható csökkenése a fizetésképtelen ügyfelek számának növekedését, valamint a gyártott termékek eladásával kapcsolatos egyéb problémákat jelzi. Ez egy nagyon aggasztó jel a vállalkozás számára, mivel minél alacsonyabb a forgalom, annál nagyobb a működési tőke igénye.

Számos módja van enneka követelések forgalmi mutatója tükröződik. Például széles körben alkalmaztak egy módszert, amely a forgalmat a kifizetések behajtásához szükséges napok számának átlagos értékével fejezi ki, ezt hívják a követelések behajtásának periódusának (CP), és az alábbiak szerint számítják:

CP = (RT / N) x 365,

ahol N az értékesítés volumene, és 365 az év napjainak száma.

Más tanulmányi időszak használatakor a 365-es szám a tanulmányi időszak napjai szerint változik.

Ezen felül a forgalom arányaa követelésekkel azonosíthatja annak értékeit. Tehát például a növekedés állandó forgalomsebességgel elkerülhetetlenül a termelésbe fektetett tőke jövedelmezőségének növekedéséhez vezet, és ennek megfelelően fordítva.