Nem olyan régen fejlett országok (Európa,Amerikai Egyesült Államok, Kanada) belépett a poszt-iparizmus korszakába. A legértékesebb erőforrás az információ volt. Fokozatosan a tudás értékbe kerül a tőke és a világ többi része fölött. Ez a folyamat szó szerint minden területen megfigyelhető. Értékesítheti a gépet több ezer dollárért, és know-how-ja egy milliárd dollárért. A fejlett országok már régóta minden tárgyi eszközt külföldre szállítanak, csak kutatóközpontokat, egyetemeket és laboratóriumokat hagyva. Ez arra enged következtetni, hogy az emberi információs tevékenységek értékesebbé váltak, és az emberek készek befektetni benne.
Miért olyan elit egyetemek főiskolai hallgatóit, akik beérkeztek?magas színvonalú oktatás, négy nulla fizetést ígér, és egy orosz szakiskola végzősének valószínűleg nem fog elérni havonta negyven ezer rubelt? Ez egyszerűen magyarázható: mindegyik esetben a munkáltató eltérően értékelte e két képzési hely információs tevékenységeit. A modern oktatásban a tudás minősége és hozzáférhetősége döntő tényező.
Emberi információs tevékenység - koncepciómeglehetősen kiterjedt: magában foglalja a tudás és az adatok továbbításának, átvételének, tárolásának, felhalmozásának és átalakításának folyamatait. Ez egy összetett, többlépcsős, modernizált folyamat. De az emberi információs tevékenységek különféle típusai ellenére globális értelemben egy dolgot jelent: a felhalmozott tudás felhasználásával történő haladást.
Súlyos problémát jelentett az információk biztonsága.A kéziratok és a finom példányok nem különböztek tartósságban. Gyakran visszavonhatatlanul elvesztek a nagy mozgalmak, háborúk, forradalmak vagy az uralkodó dinasztiák megváltozása során. A felhalmozott tudás nemzedékekre történő átadásának ilyen kudarcai miatt a nemzet fejlődése lelassult. A tapasztalatok és készségek átadásának fontosságát több évszázaddal ezelőtt felfogták. Az ember szakmai információs tevékenységét ezután a papok, krónikák, orákulumok és druidák vállára tette. Ez azonban nem volt hatékony: nagyon kevés forrás volt, és csak néhánynak volt hozzáférése a bennük rögzített adatokhoz.
Az idő múlásával a technikák megváltoztak, kényelmesebbé váltak: külön könyvtárakat, különféle rendszerezésű archívumokat hoztak létre. Megjelent a könyvtáros és levéltár szakma.
Az évek telt el, és a hulladékpapír mennyisége folyamatosan növekedett,a katalogizálás egyre nehezebbé vált, a személyzet bővült. Néhány statisztika: a tizenkilencedik század elejéig az emberi tudás átlagos mennyisége ötvenévenként megduplázódott; már közepétől öt elegendő volt ehhez. Jelenleg ez az időszak lerövidült. Ebben a formában az információmozgalom a tömeges számítógépesítésig tartott. 1946-ban az USA-ból származó ENIAK számítógép úttörővé vált. A Szovjetunióban a számítógépesítés korszaka 1951-ben Lebedev akadémikus erőfeszítései révén jött létre.
