A világot tekintve, az egzisztenciális gondolkodás, az élet valóban különleges életmód, vagy csak egy alulképzett laikus újabb szemkontaktusa?
Ezt minden újonc elmondja nekedAz egzisztencializmus meglehetősen fiatal (körülbelül száz éves) filozófiai irányzat, először Németországban, majd Franciaországban és Oroszországban alakult ki. Idővel az egész világot meghódította.
A latinul lefordított kifejezés azt jelenti„Létezés”. A doktrína fő gondolata: az ember maga meghatározza lényegének jelentését, már megszületett. Élve, hibázva és kihasználva minden nap a választás révén teremti meg magát. Ezért a szabadság kategóriái óriási szerepet játszanak, tekintve azt egyszerre a lehetőség és a felelősség kombinációjának. Ugyanakkor egy személy, aki egzisztenciálisan gondolkodik, egy utazó, aki folyamatosan keresi magát, élettérét, és megérti mindennapi változó természetét.
Kifelé a filozófiai bölcsőből, egy új trendkövetõket nyert a közélet más területein. Mindenekelőtt ez vonatkozik a pedagógiára és a pszichológiára. Az egzisztenciális megközelítés a pszichológiában minden emberi problémát egyedinek és utánozhatatlannak tekint, elkerüli az osztályozások és minták használatát. A fő cél az, hogy elősegítsük a valóság megértését és fejlesszük hozzá való hozzáállását, mivel az egzisztenciális szempontból mentes lehet mások értékeléseitől, véleményétől, elítéléseitől és jóváhagyásaitól.
Új irányt alakítottak kipedagógia. Ezt fejezték ki annak az alapvető tudásnak a kiemelésével, amelynek mindenkinek rendelkeznie kell. Az összes tudomány közül a legfontosabb, amely egzisztenciálisan levezethető, az a tudomány, hogy megismerjük önmagát, és ábrázoljuk a fejlődés és az önfejlesztés pozitív útját. Ugyanakkor az oktatásnak hozzá kell járulnia az ember alapvető problémáinak megoldásához, amelyek magukban foglalják az élet és halál, a szabadság és a választás, a felelősség, a kommunikáció és a magány kérdéseit. Ezeknek a problémáknak a figyelmen kívül hagyása a létezés válságához vezet, amely eltérõ és elkövetõ magatartással, pszichológiai rendellenességekkel és akár öngyilkossági hajlandókkal jár. E tekintetben egy új, egzisztenciális oktatási stratégiát építenek, amelynek középpontjában a személy és problémái vannak.
Az egzisztencializmus tehát fogalommár a filozófia keretein kívül, és kitölti a társadalom különféle szféráit. Ezért a használata mindennapi helyzetekben indokolt. Világossá válik, hogy egy egzisztenciális személyt a következő tulajdonságok különböztetik meg: életének lényegét, jelentését és célját keresi; nem csak a személyes választásért, hanem a szerettekért is hibáztatja magát; megérti, hogy az emberek összekapcsolódnak és befolyásolják egymást; készen áll a Semmivel való találkozásra, azaz a halálra - ez a találkozó megszabadítja őt a közvélemény és a társadalmi egyezmények zavarától. A modern, egzisztencialista gondolkodású ember talán különbözik a Sartre vagy a Camus hősétől, ám munkájukhoz való fordulás segít a filozófiai kifejezés új árnyalatokkal való feltöltésében, vitalitást adva neki.
