Francesca da Rimini - híres olasznemes nő. Az európai kultúrában az örökkévalóság egyik képévé vált. Tragikus életét sok író, zeneszerző, művész és rendező ragadta meg.
Hitelesen ismert, hogy Francesca da Rimini 1255 körül született Olaszországban. Ravenna olasz régió uralkodójának családjában született, akinek Guido I da Polenta volt a neve.
Az ifjúságtól kezdve cikkünk hősnője más voltkülönleges szépség és vonzerő. Szülei 20 éves korában úgy döntött, hogy feleségül veszi. A választottaknál Rimini tartomány vezetőjének nevezték ki, akinek Giancotto Malatesta neve volt. Apja nyilvánvalóan dinasztikus házasságon számolt. Különösen egy ilyen verzió található Dante munkájában, amelyet cikkünk hősnőjének szenteltünk.
Maga Francesca hamarosan beleszeretett férje fivérébe, akinek Paolo volt a neve. Hamarosan a férj összefogta a szerelmeseket, és féltékenységükre mindkettőt szúrta.
Ez az esemény hivatalos változata.A kutatóknak, akik megpróbálták ezt a történetet alaposan megérteni, sok kérdés merül fel. Még abban a városban sem, amelyben a gyilkosság történt, nincs konszenzus. Számos változat készül - Pesaro, Rimini ... Még Gradara kastélyát is nevezik, amely Pesaro e Urbino tartományban található.
Az egyik karakter Francesca da RiminiDante Alighieri híres verse. A "Pokol" könyvben megjelenik az ötödik dalban. "Az isteni komédia" olyan munka, amely Francescát olyan híressé tette. Ezt az epizódot követően kezdték el használni a különféle műfajokban működő kreatív szakmák sok más képviselője.
Maga a költő, Francesca meséli el a történetétRimini. Dante megtudja tőle, hogy a szerelmesek között érzelmek merültek fel, miután ketten elolvastak egy történetet a Kerekasztal egyik lovagjáról - Lancelotról.
Francesca szerint a könyv nekik lettGaleotome, miután egyikük sem olvasta a lapot. Ebben a versben említett Galeot Lancelot közeli barátja volt, számos kalandjában részt vett. Galeot hozzájárult a lovag kapcsolatához Arthur Dzhinevra király feleségével.
A "Az isteni komédia" című részében Dante a nyilvánvalót vezetpárhuzam Frasky és Paolo történetének és Lancelot Arthur király feleségének szeretetének között. Igaz, az angol legendákban ezt az epizódot kissé másképp mondják el: Lancelot nem megcsókolja a királynőt, hanem megcsókolja, és nyilvánosan csinálja.
Miután Francesca da Rimini története elmesélte Dante-nak, sok más költő és író kezdte használni. Csak a leghíresebb műveket soroljuk fel, amelyekben ezt a cselekményt említik.
1818-ban egy olasz drámaíró írja le őt.Silvio Pellico, aki az Osztrák Birodalom uralma alatt élt Olaszországban. Beszél a cikkünk hősnőjének sorsáról Francesca da Rimini tragédiájában.
Ugyanezt a cselekményt használja az angol romantikus költő, John Keats a Sonnet szonettben. És George Henry Boker - a drámájában.
Az azonos nevű regény Paoloról és Francescáról írírja a német prózaírót, Paul Heisey-t, a Nobel-díjat az 1910-es irodalomban. És 1901-ben jelent meg egy olasz drámaíró, Gabriele D’Annunzio írása. 1902-ben az amerikai fantasztikus fantasztikus író, Francis Crawford szintén tragédiát készített.
A hősök tragikus sorsát a szovjet költő, Vlagyimir Majakovszkij tanítványa, Semyon Kirsanov a Pokol című versben ismerteti.
Természetesen ennek a nemes olasz hölgynek a történetevonzott és orosz szimbolisták. Alexander Blok megemlíti róla műsorában, "A hidegből jött ..." című versében. Ebben az esetben a cikkben szereplő történet kifejező mutatóssá válik. A lírai hős dühös, hogy a galambok a szemét csókolják, nem pedig szeretettével, és hogy Paolo Malatest és Francesca ideje visszavonhatatlanul telt el.
Egy másik hazai szimbolista, DmitrijMerezhkovsky egy "Francesca Rimini" vers, 1885-ben írta. Dante leírásával részletesen elmondja a történetet. Még megemlít egy olyan epizódot, amely egy Lancelotról szóló regényt olvas.
Ez a kép gyakran sok ember munkáját ösztönözteművészek. Ari Schaeffer francia 1855-ben írta a "Francesca da Rimini és Paolo Malatesta szellemeit Dante és Virgil" című képet. Miután elolvasta Dante versét az eredetiben, a festő pedantikus, sőt aprólékos pontossággal ábrázolja a karaktereket.
A másik világban zajló találkozón rengeteg irodalom és érzelmesség szerepel, ami a kor angol festészetének velejárója volt.
Egy másik francia művész, Alexander Cabanel1870-ben írta a "Francesca da Rimini és Paolo Malatesta" festményt. A Cabanel történetét a lehető legpontosabban ábrázolják. Kint napos dél van, és a szerelmesek a szobába vonulnak, szorosan és óvatosan bezárva az ablakokat. Egy dühös és féltékeny férj találja őket, akik már előre tudták, mit kell tenni. Megölték mindkettőt. A képen már két élettelen testet látunk, és a függöny mögött egy hidegvérű gyilkos karddal a kezében áll.
Az európai akadémikus vezetőjeJean-Auguste-Dominique Ingres egy "Paolo és Francesca" nevű festmény, 1819-ben írt. Ebben az esetben a romantikus témákhoz fordul munkájában. Sőt, többször visszatért ehhez a témához.
Egy korábbi, 1814-es verzióban láthatjuknyilvánvaló romantikus impulzus. Bizonyos fokig megőrizte a következő festményekben. Egy szerelmes házaspárt ábrázol, aki elfelejtett mindent a világon, és szenvedélyes csókba merült. Az önzetlen szenvedély állapotában vannak, amikor egyáltalán nem érdekli őket a körül zajló események. És itt, a függöny mögül megjelenik egy férj, aki azonnal készen áll arra, hogy elpusztítsa ezt az idillöt.
Az egyik leghíresebb képea cselekményt egy másik francia írta - Gustave Dore. Paolo és Francesca da Rimini szemléltetik Dante Alighieri halhatatlan versének francia nyelvű kiadásának következő példáin.
A szobrászat szerelmeseinek szenvedélye volt.Márvány szobor, Auguste Rodin készítette. 1889-ben először mutatta be a párizsi világkiállításon. Az átölelő pár eredetileg egy nagy megkönnyebbülés csoport része volt. Dekorálni kellett a pokol kapuját, amelyet Rodin a Párizsi Művészeti Múzeumtól kapott. Idővel azonban egy másik szerelmespár váltotta fel őket ebben a kompozícióban.
Kezdetben ezt a szobrot nevezték elFrancesca, közvetlenül jelzi, hogy melyik parcellát írják le itt. Rodin munkájában Paolo könyvet olvashat Lancelotról. Ugyanakkor a szerelmesek nem érintik egymást ajkukkal, ezáltal bizonyítva, hogy meghaltak, mielőtt volt idejük bűnt elkövetni.
Egy idegennév - "Kiss" -A szobrot azok a kritikusok adták, akik először látták 1887-ben. Ebből a munkából különösen világosan látható, hogy Roden hogyan kezeli a női szereplőket műveiben, feltétel nélküli tiszteletet adva testüknek. A nők nem a férfiak hatalmában vannak. Szenvedélyükben egyenlő partnerek. Ennek a szobornak a kifejezett erotikája sok vitát és vitát váltott ki. Például, amikor egy példányát 1893-ban elküldték a chicagói világkiállításhoz, a helyi kritikusok egyszerűen elfogadhatatlannak tartották a nyilvános kiállításon való megjelenést. Ezért a szobrot külön zárt helyiségbe helyezték. A látogatókat csak személyes fellebbezésük alapján engedélyezték oda.
Aktív módon használta ezt a képet akreativitás és zeneszerzők a világ minden tájáról. 1876-ban Pjotr Iljics Csajkovszkij szimfóniás fantáziával jelent meg "Francesca da Rimini". A zenei kompozíció középpontjában magának Francesca-nak a története van, akinek a témája a klarinéton szól. Szomorúan és még rusztikusan kezdődik, de az idő múlásával hullámzóvá válik váratlan hullámvölgyekkel.
A téma fejleszti és arra készteti a hallgatókat, hogy olvassák a szerelmesek Lancelotról szóló könyveit, majd tragikus vége következne be.
1904-ben az azonos nevű operát Szergej írtaVasziljevitics Rahmaninov. A librettó szerzője Modest Csajkovszkijé. Meg kell jegyezni, hogy ez egy kamaraopera, amely a műfaj szerint egy kantátát vagy egy zenekari verset közelít meg. A drámát a zenekar közvetíti. Sőt, az operaban nincs szigorúan felosztva külön számokra, fellépése gyorsan és folyamatosan fejlődik.
Az első képen a férj tapasztalatait látjuk,amelyet féltékeny gondolatok uralnak. A második a Lancelot legenda nyugodt és egyenetlen elolvasásával kezdődik, és egy ellenállhatatlan szenvedéllyel fejeződik be, amellyel a hősök egymáshoz vonzódnak. Ennek az operanak a premierjét 1906-ban a Bolsoj Színházban hozták. A szerző vezette a zenekarot. A Gianchotto szerepét George Baklanov operaénekes látta el, fivére Anton Bonachich, Francesca pedig a császári színházak tiszteletbeli művésze, Nadezhda Salina volt.
Sok kritikus dicsérte a csodálatos zenétamelyet Rachmaninoff írta, de a sikertelen librettó miatt az opera hamarosan elhagyta a repertoárt. Az előadást csak 1973-ban folytatták újra. Ezúttal a Francescát Galina Vishnevskaya, Paolo - Aleksej Maslennikov és Gianchotto - Jevgenyij Nesterenko játszotta.
Emellett 1902-ben Oroszországban ugyanolyan nevű opera jelent meg. A cseh zeneszerző, Eduard Napravnik írta.
És 1914-ben, a cikkben már említett Gabriele D'Annunzio tragédia alapján, az olasz zeneszerző, Riccardo Zandonai írta az azonos nevű operát.
Ezt a cselekményt az orosz balettben is felhasználták. Csajkovszkij szimfonikus fantáziája alapján a balettjeket sokszor rendezték.
Az első szerző Mihail Fokin volt. Munkáját a Mariinsky Színházban mutatták be. A premierre 1915-ben került sor.
A Nagy Honvédő Háború tetején, 1943-banévben, a Szovjetunió népművésze, Borisz Afanasjev három színműben írta a balettot. 1947-ben sikerült színpadra állítania a Stanislavsky és Nemirovich-Danchenko moszkvai zenés színházban.
1950-ben a "Paolo és Francesca" filmRaffaello Matarazzo olasz rendező. A film világpremierjére két évvel később került sor. Vittorio Nino Novarese és Vittrio Montuori segített neki a forgatókönyv megírásában.
Figyelemre méltó, hogy a szalag főszereplőjeelőadó: Odile Versoix, Vladimir Vysotsky leendő feleségének húga, Marina Vlady. Versoist láthatjuk Robert Vernet detektív thrillerisében is, a Fantômas és Fantômas, a Philippe de Broca Cartouche komédiadrámájában és a Maigret biztos nyomozásaiban.
Matarazzo rendező munkájával te is tudszismerkedjen meg az „Elátkozott nők hajója” kalanddrámával, a „Giuseppe Verdi” életrajzi dallammal, a „Szerelem” melodrámával, amelyet Olaszországban készített. Ennek ellenére a Francescáról szóló film karrierjének egyik kulcsa lett.
Ennek a nőnek a története a világ művészetében maradttragikus és szenvedélyes szerelem példájaként, amely nem ismeri a határokat vagy szabályokat. Őszinte és nem hamis, és biztosan több mestert is inspirál egy nagyszerű munkára.
