Hogy megértsük, mennyire európai ésKeleti civilizáció, csak hallgassa meg, mit mondnak az arab világban az örök témáról - a szerelemről. Biológiai szempontból az európaiak és a szemita népek egy faj - ésszerű ember, de szellemileg, pszichológiai szempontból a különbségek olyanok, hogy nem lehet kiküszöbölni őket, hanem csak akkor kombinálhatók, ha természetesen van rá vágy. A keleti népek kivételesen érzéki és úgy mondják, élvezik itt és most szeretettel. Nem értik az európai álmodozást, csakúgy, mint a mi kifinomult pragmatizmusukat az emberi kapcsolatok területén. A keleti bölcsesség azt mondja: Ahhoz, hogy boldog legyen az életben, húst kell enni, húst vezetni és szeretettel ragasztani a húst. Európában ilyen gyakorlati kép elvileg nem fordulhat elő.
"Song of Songs" és keleti bölcsesség vele
Az Ószövetség e könyvét Salamon készítette,a legbölcsebb ember. És megítélve a szövegeit, ahogy van. A „Song of Songs” egy vers, amely tematikusan két részből áll. Az elsőben a szeretett beszél kedveséről, a másodikban a szeretett beszél kedveséről. Mindkét hős fizikai temperamentuma elképesztő. Leírják egymást fej-talpig, ízlésesen szeretve egy szeretett testének minden kanyarát. A koncentrált bölcsesség szemébe nézés teljesen hiányzik. Beszámolja arról, hogy mi a boldogság: "elaludni a szeretett vállán, bal kezével bujkálva, testét szeretettel viseli". Ezek valódi idézetek. A keleti bölcsesség bemutatta őket az egyháznak, amely a szárnyas kifejezéseket allegorikusan értelmezi. De adva ezt a könyvet egy tudatlan embernek, azt fogja mondani, hogy ez fenséges erotika, egy férfi és nő közötti szeretet megnyilvánulása, amelyet a legmagasabb művészettel írnak le, mert a bemutatás egyszerűsége mögött semmilyen művészet nem észlelhető. És Salamon nem érinti semmiféle erkölcsi kritériumot ötletes versében, mert érzéki természete tudja, hogyan kell szeretni nem a jövőben, hanem most ezen az ágyon. Salamon és félszívű emberei nem ismerik a szeretet más érzéseit.
Nő az öröm raktára
Az arab harcosok a mennyben várják a Paradicsomban való hitéta guria szépsége. És egy keleti bölcsesség egy nőről csak ezen az oldalon szól. Ezért nem meglepő, hogy a nőket, akik 15–28 éves korukban érlelődtek és hajnalba hagyták, már nem érdekli az arab költők. Még Omar Khayyam lelkesedését a rózsa "rügyei" iránt szentelte, amelyeken "a könnyek harma remegett". És nem hiába, az Isten az Ószövetségben állandóan áldja a keleti nőt termékenységgel. Ha már nem az örömök raktára, akkor boldogságot kell találnia egy másikban, a mesterének folytatása alatt. A költő hihetetlen vágyakozással fejezi ki a szerelem arab megértését: „Még a legszebb és kedves barátokkal próbálj meg könnyek nélkül és gyötrelmek nélkül elválni. Minden elmúlik. A szépség röpke: mivel nem tartja meg, elkerüli a kezét. ” Hogyan lehet, hogy a szerelem legyőzi az időt? Sem a szemita költők, sem a szemita nem értik ezt. Pragmatikus világképük százszor erősebbé teszi az ifjúságot, mint azok az európaiak, akik álmában 40 éves koruknak látják magukat. Az arab mindössze 20 éves korában látja magát, amikor „a szerelem forrón ég”, és „megfosztja az embert az„ éjszakát és napot ”. „A szeretet bűntelen, tiszta, mert fiatal vagy” - fejezi ki az arab költő népének általános gondolatát.
„Mint a rügyek, a szerelem; mint a rügyek, a tűz ”
Amíg a vér ég és forr, addig, amíg meg nem válikazt jelenti, hogy élni kell, - veszi figyelembe a szerelem keleti bölcsessége. És egyetért: aki húsz év előtt még nem szerelmes, valószínűtlen, hogy valaha is szeretni fog. Ezért nem ok nélkül merülnek fel asszociációk a bibliai „szétszóródási és gyűjtési idővel”. A keleti ember az idő átmeneti jellegét bűnbánásnak látja az égő vágyakozásért. És a szerelemben elsősorban látja annak átmeneti jellegét.
És a szeretet - árulás nélkül!
Mi furcsának tűnik európai szempontbólhogy folklórjukban, a költői kultúrában és a mindennapi bölcsességben nincsenek motívumok a szerelem elárulására, mintha a férfi és a nő kapcsolatában ez a komponens nem lenne a természetben. De nincs semmi furcsa, ha a szerelmet minden fogyasztó fiatal és friss lángnak látszik, mint egy rózsavirág, amely csak azzal a feltevéssel él, hogy egy darázs ül rajta. És a következtetés: az időskor méltó a bölcsességre, és az ifjúság méltó a szerelemre. Az európaiak nagyon nehéz megérteni, hogyan sikerül megkülönböztetni az idősort és a fiatalot.
A szeretet a felnőttkor kezdete
Nem, ez nem keleti bölcsesség.Ez a szeretettel kapcsolatos keleti szabály, vagy ennél is több az élet törvénye, amelyet szigorúan betartanak. Még szigorúbbak, mint a Legfelsõbb próféta utasításainál, aki azon kevés arab között volt, akik nemcsak érzékileg képesek szeretni egy nőt. És természetes, hogy a keleti világban a próféta életének minden szempontját megvitatták, kivéve ezt. A természetben egyszerűen nem különös számukra. „Nagyon nagy katasztrófa a nő lenni. Csak szeretetbeli jutalom. ”- mondta Tavarutdin Chanka, az avar költő.
