A társadalmi darwinizmus, mint irány,alakult a 19. században. A doktrína alapítóinak munkája óriási hatással volt a kortársakra. Természetesen maga Darwin törvénye, mivel ez egy nagyszabású tudományos esemény, nem tudott segíteni, de befolyásolta a közismertséget. Angliában Spencer és Begggot szisztematikusan alkalmazták a tanítást a való életben. Ez utóbbi, mint publicista, közgazdász, a társadalom történelmi folyamatainak tanulmányozása során megpróbálta felhasználni azokat az elveket, amelyek alapján a kérdéses irányt felépítették. És a 19. század végére Spencer ötleteit Giddings és Ward vezető figurák asszimiláltak.
Társadalmi darwinizmus. Fő fogalmak
Századi összes társadalomtudomány számára és aA második felének jellemzői szerint számos prioritási pont jellemzővé vált. Ezeket a kulcsfogalmakat maga Darwin hangsúlyozta. Az az elmélet, amelyet a tudósok követtek őt követően, egyfajta paradigmává vált, amely behatolt a társadalmi gondolkodás különböző területeire. Ezek az alapfogalmak a következők voltak: „természetes szelekció”, „a legmegfelelőbb túlélése”, „a létért folytatott küzdelem”. Ebben a tekintetben a társadalmi darwinizmus nem csak különleges iránymutatásként viselkedett.
Társadalmi darwinizmus a 19. század végén
A tizenkilencedik század végére ötletekA „természetes szelekció” túlmutatott a tudományos szférán, és nagyon népszerűvé vált az üzleti életben, az újságírásban, a tömegtudatosságban és a fikcióban. Például a gazdasági elit, az üzleti iparmágnók képviselői az evolúció elméletére alapozva arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak sikeresek és tehetségesek, hanem a győzelem látható megtestesítőinek tekintik őket a létezésharcban is az adott szférájukban. A kutatók szerint ebben a tekintetben hibás a társadalmi darwinizmust olyan oktatásnak tekinteni, amely csak biológiai szempontokra épül, és ezek egyszerű folytatása. Meghatározható olyan irányként, amely a társadalmi fejlődés törvényeit a természetes evolúció alapelveire redukálja. Különösen a társadalmi darwinizmus az élet meghatározó aspektusának tekinti a túlélésért folytatott küzdelmet. Ugyanakkor a doktrína nembiológiai alapelvei azt mutatják, hogy bizonyos értelemben a régi társadalmi gondolat aktualizálódott és igazolható. A megfontolt irány minden jele között az egyik fő az élet olyan arénának tekintése, amelyben széles körű és folyamatos küzdelem, konfliktusok, összecsapások vannak az egyének, társadalmak, csoportok, szokások, intézmények, kulturális és társadalmi típusok között.
