Modern pedagógia a "tanulási formák" fogalmábanmagában foglalja a képzés általános formáit és az oktatási tevékenységek szervezésének formáit. Az általános formák magukban foglalják az egyéni, kollektív és csoportos munkákat. Az oktatás, a körök mint tantárgyak, valamint a kreatív és technikai, kirándulások, a hallgatói tudományos társaságok az oktatási tevékenységek szervezésének formái.
Ugyanakkor az „oktatás formája” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy:a történelmileg kialakult, stabilitással és logikai teljességgel jellemzett tanulási folyamat szervezése. Jellemzője a szisztematika, integritás, a fejlõdés képessége, a hallgatók állandó összetétele, egy bizonyos viselkedési mód és a személyiség-aktív jellem.
A fő forma, amelyen keresztül történikaz iskolai tanulási folyamat szervezése lecke, mivel az oktatási intézményben töltött idő nagy részét neki fordítják. A rendszer, amelyben a gyermekek egy osztályórán tanulnak, idő próbája volt. És bár manapság minden oldalról kritikát hallnak ellene, ma a világ szinte minden országában alkalmazzák. Az osztálytermi rendszernek van pozitív és negatív oldala. Előnyei között szerepel az egyszerűség a szervezetben, az egyszerűség a vezetésben, a jövedelmezőség. Ugyanakkor a negatív oldal az, hogy a szigorú szervezeti felépítés miatt nem mindig lehetséges egyéni megközelítést alkalmazni a hallgatókra.
Az iskolai tanulás modern formái
Számos kutató véleménye szerintA hallgatók iránti érdeklődés a tárgy iránt a vizsgált anyag tartalmának bemutatása miatt fog megjelenni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha az érdeklődés csak az új információk tartalmi oldalára csökken, akkor az iskolás gyermekek érdeklődése csak esetről jelenik meg.
Ha a hallgatók nem vesznek részt aktívan aA tevékenység iránti érdeklődés soha nem vált kognitív érdekvé. Annak érdekében, hogy a gyermekeket kognitív tevékenységekre ösztönözzék, munkájuk során folyamatosan össze kell hangolni a nevelés hagyományos formáit és a nem hagyományos oktatási formákat.
Az osztálytermi oktatásalapvető az oktatási folyamatban. Az óra azonban soha nem lesz érdekes a hallgató számára, ha folyamatosan felajánlják neki, hogy vegyen részt a szerkezetében és módszertanában egységes munkában. Ezért az ilyen formában történő oktatás hagyományos formái ma elfogadhatatlanok.
A rendszeres leckék terjedelme korlátozott lesz.Ezzel megjelennek a szervezet új formái és a vezetési módszerek. A nem szabványos óra az iskolások tanításának és nevelésének egyik módja. Az ilyen típusú oktatási tevékenység improvizáción alapuló, nem szokványos felépítésű lecke. Az ilyen órákhoz nincsenek segédeszközök. Ezek a tanár tehetségén, tudásán, készségein és mesterképességén alapulnak.
A jelenlegi szakaszban a nem szokásos formákA képzés különböző szintű képzésű osztályokban alkalmazható. Ezek lehetnek különféle tárgyak órái, amelyeket versekben vagy mesékben folytatnak, órák-kirándulások, órák-konferenciák, órák-beszélgetések, órák-előadások.
Az iskolás gyerekek természetesen többet szeretneka nem hagyományos képzési formák, mert érdekesek szervezésükben, kialakításukban és módszertanukban. Az ilyen módszereket azonban nem szabad a legfontosabbnak tekinteni, mivel az oktatási folyamat nem változtatható játékgé. Az oktatási folyamatnak maximalizálnia kell a hallgatók szellemi fejlődését. És a tanár feladata az, hogy felébreszti a gyermekekben a tudás iránti igényt, a vágyát annak asszimilálására és folyamatos fejlesztésére.
Ezért nem kétséges, hogy ez szokatlanA képzési formák hozzájárulnak a tanár tevékenységi körének kibővítéséhez, felébresztik a hallgatók szellemi aktivitását, és ezáltal növelik a tanulási folyamat hatékonyságát.
Annak érdekében, hogy az órák mindig tájékozottak és legyenekérdekes, hogy a tanárnak folyamatosan gondolkodnia kell, keressen, próbáljon. Ezért a nem hagyományos tanulási formák használata nemcsak az iskolás gyermekek, hanem maga a tanár kreatív vonzásainak kialakulásához is hozzájárul.
