Az elektrodinamika vonatkozásában vegye figyelembe eztegy ilyen dipólus pillanat. A vezetékrendszer egyenes szakaszának mentén áramló elemi töltőhordozók egyenáramot képeznek. Ennek megfelelően fennáll a jelzett áram árama (I * L, ahol I az aktuális érték, L a szakasz hossza). Az Ampere törvénye viszont két párhuzamos áramet veszi figyelembe, mivel az L végtelenre hajlik. Egy zárt hurokban annak két felének egy irányba ellentétes árama van, így áramot képezve dipolt képez. Minden ilyen dipólus körül egy örvénymező jön létre, amelyet a saját aktuális dipól töltése jellemez, merőlegesen a síkra, amelyben az áramkör található. Ezt dipólus pillanatnak hívják. De mivel csak a jelenlegi komponenst vesszük figyelembe, akkor az elektromágnesességre való áttéréskor ugyanazt a kifejezést másképp nevezzük. Másik név a mágneses dipólus pillanat (Pm, néha csak m).
Ez az egyik kulcsabármely anyag tulajdonságai. Úgy gondolják, hogy a dipólmomentum az áramok miatt keletkezik (mind a mikrovilágban, mind a makró rendszerekben). Ebben az esetben a mikrovilágot atomként értjük: a körkörös pályákon mozgó töltéseket (elektronokat) elektromos áramnak lehet tekinteni. Mivel az anyag elemi részecskékből áll, mindegyiknek megvan a saját pillanata. Felhívjuk figyelmét, hogy az elemi részecskéket nem csak molekuláknak és atomoknak, hanem protonoknak, neutronoknak, elektronoknak és esetleg még kisebb alkotóelemeknek is meg kell érteni. A kvantummechanika szempontjából mágneses dipóli nyomatékukat saját mechanikus forgásuk - centrifugálás - okozza. Ezt a feltételezést azonban a részecskék legújabb terepi elmélete fényében a közelmúltban egyre inkább megkérdőjelezik. Például általánosan elismerték az úgynevezett anomális dipólium létezését, amelynek értéke eltér a kvantumelmélet egyenletének kiszámításánál. De a mező szempontjából, amelyben az elemi részecskék mágneses mezőjét nem a töltő hordozók centrifugálódása hozza létre, hanem az elektromágneses mező egyik állandó alkotóeleme, a rendellenes dipólus könnyen megmagyarázható. Az értéket egy meghatározott kvantumszám-halmazként határozzuk meg, a spin korrekciós komponensével. Így a neutron mágneses nyomatéka az azt generáló elektromos áramtól és a változó elektromágneses mező energiájától függ.
Az egész áramkör értékének kiszámításához a legegyszerűbb áramlású dipólusok dipólmomentumainak integrált hozzáadásának módszerét alkalmazzuk, amely zárt körköröket hoz létre.
Az dipodomust az elektrodinamikában a következő képlet határozza meg:
Pm = S * I * n,
ahol I az áramló áram értéke; S - területzárt hurok (kör alakú); n egy olyan vektor, amely merőleges arra a síkra, amelyben a kontúr található. Noha a fenti képlet ezt nem mutatja, a Pm értéke szintén vektoros, amelynek irányát a klasszikus villamosmérnöki ciklusban ismert gömbcsík (jobb csavar) szabálya határozhatja meg: ha egy képzeletbeli csavar forgását összehasonlítják az áramló áram irányával, akkor a csavartest mozgása egybeesik a kívánt vektorral.
A dipólus elektromos tere különbözik a tereptőlpont töltés, mindenekelőtt az erővonalak konfigurációjával. Mivel a fizika szempontjából az ilyen dipólus két elektromos töltés kiegyensúlyozott rendszere, amelynek moduljai azonosak, és a polaritás ellentétes (+ és -), a megfelelő feszültségvonalak az egyik töltésnél kezdődnek, a másiknál pedig végződnek. Csak egy ponttartó esetében a vonalak minden irányban eltérnek, mint például egy lámpa fénye.
