A reform szükségessége aAz oktatás azzal a felismeréssel jött létre, hogy sok intézmény oktatási tevékenysége nem adja meg a kívánt hatást, és az iskola után az iskolások és a diákok pontosan ugyanazzal a tudományos csomagokkal maradnak, amellyel jöttek. Annak érdekében, hogy ezt a problémát közelebbről megismerjék, meg kell ismerkednie az oktatási tevékenység fogalmával, annak alkotóelemeivel és a modern oktatási rendszerben való alkalmazásával.
Az oktatási tevékenység az egyik legfontosabb ésminden ember fő tevékenysége, amelynek eredményeként új készségek fejlődnek. Olyan összetevőkből áll, mint egy edzési feladat, egy edzési tevékenység, egy ellenőrzési művelet és egy értékelési tevékenység. Valójában ezek a fogalmak az algoritmus, amellyel maga a képzés zajlik. Számos oktató éveket szentelt annak a kérdésnek a kutatására, hogy miként lehet az információkat a hallgatók számára legjobban bemutatni, hogy az őket a lehető legnagyobb mértékben felszívják és később gyakorlatilag átültethetők legyenek. Az általuk hozott fő trend az volt, hogy könnyebb nevelni őket társaik között. Ugyanakkor az azonos korcsoportba tartozó embereknek nem csak egyszerre kell bent tartózkodniuk, hanem kölcsönhatásba kell lépniük egymással is. Az együttműködésük eredményezi az információk emészthetőségének és a gyakorlatban történő alkalmazásának magas eredményeit. Ezért a hallgatók oktatási tevékenységei gyakran szemináriumokhoz vagy képzésekhez kapcsolódnak, ahol új készségeket és ismereteket tanulhatnak meg a kollégákkal folytatott tanulmányi folyamat során. Az iskolában, az alacsonyabb osztályokban vizuálisan láthatja ennek az állításnak a megerősítését az órákban, a játék elve alapján. Érdekes, hogy a tanár ne aktívan beavatkozzon az oktatási folyamatba, hanem csak vezesse őt, jóváhagyva a hallgatók helyes megállapításait és kiigazítva tudásukat.
A hagyományos képzési rendszer bebizonyította magátalacsony hatékonyság. Mivel a tanulás minden éve során a tanítás ugyanúgy zajlik. Érdekes, hogy sem a hallgatók életkori kritériumát, sem a nemet, sem a társadalmi, sem pszichotípusukat nem veszik figyelembe. Valójában a tanárok csak többé-kevésbé hozzáférhető formában adnak információt a hallgatóknak, amely szintén évek óta nem változott, annak ellenére, hogy a világon és a társadalomban sokféle metamorfózis van. Más szavakkal, a gondolkodás nem fejlődik ki. A memória, a beszéd fejlődik, de nem gondolkodás, nem pedig az a képesség, hogy logikai kapcsolatot létesítsen az események és az emberek között, nincs szomjúság a tudásra.
Szokásos elemkészlet, amelyet kellenemegtanulni egy hallgatót a tanulmányi évek során, nem járul hozzá személyes növekedéséhez. A tehetségek fejlesztése benne, amelyek később hivatássá válhatnak. Ha a hallgatónak kifejezett érdeklődése van a humán tudományok iránt, de a műszaki tudományok mesterképességének átlaga alatt van, akkor érdemes erősíteni erősségeit, és nem erőltetni rá erősen azokat az információkat, amelyek az onnan történő elvégzésének napján az oktatási intézmény küszöbén maradnak.
Egyes tanárok úgy vélik, hogy magasabbaz oktatási tevékenység önálló oktatási tevékenység. Az a tudás, amelyet a hallgató egyedül kapott, értékesebb és érthetőbb lesz számára. De ez nem azt jelenti, hogy lehetséges megbízásokat adni neki, és ebből a célból tanulmányait. Éppen ellenkezőleg, a tanárnak fejlesztenie kell a hallgató azon vágyát, hogy önállóan keressen válaszokat a kérdésekre, többet tudjon meg, mint amennyit tud adni neki néhány akadémiai óra alatt. A tárgy iránti érdeklődés felkeltheti az előadások általános olvasása és a házi feladat átadása olyan nem szokványos órákká változtatásával, amelyek befolyásolják a hallgató érdekeit. Lehetõséget adtak neki, hogy érezze magát a folyamat részeként, teljes résztvevõként, akinek a véleménye nem kevésbé fontos, mint a tanár.
