A nyelv a nemzet tudásának szóbeli kincstára. Ő a gondolkodás eszköze, amelyet egy bizonyos struktúra segítségével fogalmaznak meg.
A modern nyelvészet olyan tudomány, amelya nyelvet nem elszigetelt tárgyaként kezeli, hanem a kognitív emberi tevékenységben résztvevőként. Az értelem, a szellemi állapotok és folyamatok tanulmányozása, a gondolkodás a kognitivizmusban rejlik. Ez az irány a tudás és a tudás, a világ észlelése az emberi tevékenység során.
A kognitív nyelvészet módszereken alapulkognitív karakter. A nyelvet humanitárius eszközökkel tanulmányozzák. Ebben az értelemben a kvantitatív nyelvészet az ellenkezője. A tudományágon belüli tanulmányi módszerek közül kvantitatív matematikai eszközök.
A kognitív nyelvészet számos forrás kölcsönhatásának eredményeképpen jött létre.
Az első fegyelemaz emberi tudás működésének és struktúrájának kutatása. Ezt a tudományt kognitológia (vagy kogitológia) nevezik. Ez egy olyan mérnöki ágazat fejlesztésének eredménye volt, mint a mesterséges intelligencia.
A második forrás a kognitív pszichológia volt.Meg kell jegyeznünk, hogy a 19. században a Wundt, a Steintal és mások munkáiban a "nyelvtudomány pszichológiája". A kognitív nyelvészet a fogalmi és a kognitív modellek pszichológiájából származott.
A nyelv a legfontosabb link a folyamatbanaz ember és a világ közötti kölcsönös kapcsolatok kategorizált tapasztalatainak felhalmozódása és megőrzése. E tekintetben működése nagyrészt pszichológiai mechanizmusokon alapul. Ugyanakkor minden tapasztalat a memórián és az észlelésen alapul. Így a nyelv vizsgálata nem lehetséges az észlelési folyamatok megkülönböztető vonásait figyelembe véve, amelyek tanulmányozása a pszichológia keretein belül történik.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a kapcsolata nyelvészek és pszichológusok bizonyos akadályokba ütköztek. Ez főként a két humanitárius diszciplína (pszichológia és nyelvészet) módszertanának feltűnő különbségeinek köszönhető.
Ismeretes nyelvészet az egész időszakraFejlesztését a pszichológia kárára három alkalommal dúsították. Így a 19. század végére megjelent egy fiatal grammatizmus. A 20. század közepén kialakult a pszicholingvisztika, és a 20. század végére megjelenik a kognitív nyelvészet. Érdemes megemlíteni, hogy mindezen tudományágak saját tulajdonságokkal rendelkeznek.
További nehézségek az interakcióbannyelvészet és pszichológia kapcsán felmerült a nézet, hogy minden olyan tanulmányt, amely kitér a mentális kategória, ugyanis kizárólag a pszichológia területén. Más szavakkal, nem szükséges más tudományágakkal való interakció. Ebben a tekintetben, a kognitív nyelvészet nagyrészt kapcsolódik számok nem rendelkező pszichológiai (vagy pszicholingvisztikai) múltbeli (kivéve Slobin és a Roche). De sok olyan ötlettel (például a alaklélektan) jelentős hatása volt a fejlődés kognitív nyelvészet.
Kognitív nyelvészet jött létre és aláa szemantika hatása. Néhány kutató úgy tekinti a kognitív nyelvészetet, mint "szuper mély szemantikát" és a szemantikus ötletek természetes fejlődését. Ez azonban nem elég. Először is ez annak köszönhető, hogy sok olyan fogalom, amelyek képesek kognitív nyelvészet kialakítására, nem csak a szemantikára, hanem más nyelvi tudományokra is alkalmazható. Így például a "prototípus" meghatározása a dialektológiában, a morfológiában és a fonológiában használható.
