Orosz (vagy bármely más) nyelv tanulása, iskolás gyerekekés a hallgatók szembesülnek a fonetikus átírás fogalmával. A szótárak és enciklopédiák ezt a kifejezést a beszélt nyelv rögzítésének egyik módjaként értelmezik a kiejtés pontosabb átadása érdekében. Más szavakkal, az átírás továbbítja a nyelv hangoldalát, lehetővé téve, hogy bizonyos karakterek segítségével tükrözze azt a betűn.
A fonetikus átírás fontos szerepet játszikidegen nyelvek tanulása. Végül is ez a felvételi módszer lehetővé teszi a betűk kiejtésének és az olvasási szabályok megjelenítését és megértését. Az átírás eltér a hagyományos helyesírási szabályoktól (főleg oroszul), ha azok nem esnek egybe a kiejtéssel. Egy levélben szögletes zárójelben levő betűk jelzik. Ezen kívül vannak további jelek, amelyek például a mássalhangzók lágyságát, a magánhangzók hosszát stb. Jelzik.
Mindegyik nyelvnek megvan a maga fonetikájatranszkripció, tükrözve az adott beszéd hangos oldalát. Azt kell mondanom, hogy oroszul, a szokásos, nehézségeket nem okozó levelek mellett további levelek is megtalálhatók. Itt például a j, i értéket (az enyém, a gödör stb.) Használjuk. Ezenkívül az egyes magánhangzók hangjait "b" és "b" ("ep" és "yer") jelöléssel látják el. Jelek [ése] és [seu.
Orosz fonetikus átírása szó azon jellemzőinek írásos továbbításának fő módja, amelyeket fülünk által érzékelünk. Annak érdekében, hogy jobban megértsük a nyelvi hangok és betűk közötti eltéréseket, valamint a közöttük nem létezik egyértelmű megfelelés. A magánhangzók átírására vonatkozó szabályok elsősorban a hangnak a feszültséghez viszonyított helyzetén alapulnak. Más szavakkal, a hangsúlyozott helyzet kvalitatív csökkentésének sémáját itt használjuk.
Azt kell mondanom, hogy a nemzetközi fonetikaAz átírás, valamint az orosz, nem tartalmaz írásjeleket és nagybetűket. Az írásban ismert pontok és vesszők itt szünetekként vannak feltüntetve. Ezenkívül nem vesszük figyelembe a szóírásának módját (kötőjelet, külön-külön). A fontos itt nem a szókincs, hanem a fonetika, nevezetesen a hang.
A fonetikus átírást szintén használják adialektológia, a kiejtés tulajdonságainak pontosabb megragadása érdekében, és ortopédia esetén, ahol a kiejtési lehetőségek bemutatására használják.
Az oroszra történő átírás szabályai szerinthogy itt szinte az összes betűt használják, kivéve az ábrázolt E, E, Y, Y, Z betűket (néhány tankönyvben azonban az E ki van zárva ebből a listából, és hangok rögzítésére használják). Ezeket a betűket vagy az előző mássalhangzó lágysága, vagy a j + a megfelelő magánhangzók (e, o, y, a) jelzik.
A fonetikus átírás az oroszul semU jelöléssel rendelkezik, amelyet hosszú S-ként írnak. A munkában használt felső és alsó karaktereket diakritikusnak nevezik. Ezek segítségével megmutatják a hang hosszát, lágyságát, a mássalhangzók részleges sonoritásvesztését, a hang nem szótag jellegét stb.
A transzkripció szabályainak ismerete szükséges a kiejtés és a nyelv írásbeli tulajdonságainak tanulmányozásához.
