A német polgári törvénykönyv egy polgári jogi kódex, amelyet a Reichstag 1896-ban fogadott el, és négy évvel később, 1900-ban lépett hatályba.
A pandémián alapuló kódexszerkezetrendszer, a közös rész, a kötelezettség, a vagyoni, a családi és az öröklési törvény kiosztásával. Így a kód öt könyvből áll, amelyek mindegyike megfelel a saját jogi ágának. Az első könyvet az általános résznek szentelték. Megvizsgálja a polgári jog főbb rendelkezéseit, valamint azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák az egyéni és jogi személy helyzetét, a cselekvőképességet és az elévülési idő kiszámítását.
A második könyv a kötelmi jogról szól; a harmadik könyv a tulajdonjogi rendelkezéseket tárja fel; a negyedik a családjogot ismerteti; az ötödik könyv a családjogi rendelkezéseket tartalmazza.
Az 1900-as német polgári törvénykönyvmegosztja a jogi személy és a magánszemély jogképességét. Ez utóbbi cselekvőképessége a születés pillanatából, a cselekvőképesség pedig a 21 éves kor eléréséből fakad. A mentális rendellenességgel küzdő személyeket megfosztották a cselekvőképességtől, ezért akaratuk kifejezését semmisnek tekintették.
A jogi személyek csak a társadalmat elismerik,szakszervezetek vagy intézmények. Ahhoz, hogy a jogi személyt képesnek lehessen elismerni, ehhez intézmény létrehozásáról szóló törvényre van szükség, amelyet az unió államnak jóvá kell hagynia, amelyen belül a jogi személyt nyilvántartásba veszi. Ugyanez a könyv ismerteti azokat a szabályokat, amelyek megmutatják a jogképesség megfosztását a társadalomtól. Az 1896-os német polgári törvénykönyv nem szabályozza a korlátolt felelősségű társaságok, valamint a részvénytársaságok jogállását. A jogi személyek ilyen formáira vonatkozó rendelkezéseket számos olyan törvény tartalmazza, amelyek a polgári törvénykönyvvel együtt léteznek.
A német polgári törvénykönyv tekintetébena kötelező érvényű törvény a kötelezettségek egyetlen formáját - a szerződést - állapítja meg. A második könyv többek között tisztázza a szerződések érvénytelenítésének eseteit. Ennek oka a „jó lelkiismeret” és a „jóakarat” megsértése lehet.
A német polgári törvénykönyv aA tulajdonjog felfedi a törvény ezen ágának változatosságait. A listájukban szerepel: tulajdonjog, valaki más dolgának felhasználására és ennek az értéknek a megszerzésére való jog, valami megszerzésének joga. Ez a jogszabály kibővítette a birtoklási jogok körét, és védelmet nyújtott nekik a jogellenes lefoglalás ellen is. A kár bekövetkezése kompenzációs kötelezettséggel jár.
A német polgári törvénykönyv felfedi a szabványokatházassági törvény. Szerintük a világi jogi intézményt házasságként elismerték azzal a feltétellel, hogy az egyházi feladatok továbbra is a könyv rendelkezéseitől függetlenül működnek. A házasságkötés korát is szabályozta: nők - tizenhat éves, férfiak - huszonegy éves. Ezenkívül felsoroltak azokat a eseteket, amelyek megakadályozták a házasság megkötését, és a váláshoz jelentős indokokra volt szükség, és csak a felek kölcsönös vágya nem volt elegendő. A szülői jog mindkét szülő joga. Külön figyelmet fordítanak a házasságon kívül született gyermekekre.
Az öröklési törvény szabályait nem kevésbé fizetik megfigyelmét. Felfedik az öröklés szabályainak kérdését, valamint az öröklési törvény bejegyzésének és az örökösök általi elfogadásának eljárását. Közeli hozzátartozók távollétében az örökösöket a rokonsági foknak (vagyis "parantella" -nak) nevezik ki. Az első fok a csökkenő sorban élő emberek, a második fok a szülők és a csökkenő sorban élő emberek, a harmadik fok a nagyszülők a csökkenő sorban. A német polgári törvénykönyv bevezet egy megkülönböztető elemet e jogi ágon. Ennek megfelelően a túlélő házastársnak örökletes támogatást garantáltak.
Így a kódex alapvető szabályozási aktusgá vált, amely jelentős hatással volt nemcsak Németország, hanem más államok jogszabályaira is.
