Minden régen egyszerűbb volt:Az iskolai végzettségű érettségi bizonyítványt kapott, és középfokú végzettséggel rendelkező személynek tekintették. Alapvetõ volt a tanulmányok folytatása szempontjából. Azok a fiatalok, akik a tudomány gránitjára szeretnének rászorulni, szakiskolákba, műszaki iskolákba és egyetemekbe menhetnek. Az első két típusú oktatási intézmény középiskolai, az utóbbi pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Most azonban a helyzet kissé megváltozott. A pályázó a posztgraduális posztgraduális képzésre jön. „Felsőoktatás vagy sem?” - gondolja a munkáltató. A kérdés, legalábbis Oroszországban, kissé zavaró. Megpróbáljuk kitalálni.
Azokban az országokban, amelyek be vannak vonva a rendszerbeA Bologna folyamatnak nevezett alapképzés az a legalacsonyabb tudományos fokozat, amelyet azoknak a hallgatóknak ítéltek oda, akik egyetemen konkrét tanulmányi programokat elsajátítottak. Általános szabályként az állami tanúsító bizottság előtt védtek diplomamunkát, és megkaptak egy megfelelő diplomát. A főiskolai végzettség lehetővé teszi az ilyen személy számára, hogy folytassa továbbképzését. És miután elkészítette, mesterré válhat.
Úgy tűnik, hogy minden marad, mint korábban. Bachelor fiatal szakember, felsőoktatásban. A mester az a személy, aki befejezte a végzettséget és megvédte
PhD értekezés tézisei Az Európai Unió és Amerika országaiban a hatalmasa legtöbb egyetemi és egyetemi diplomával felnőttkorba lép, és alapképzéssel talál munkát. A mesterképzésre csak azok a bölcs férfiak járnak, akik tudományos kutatást folytatnak, vagy pedig egyetemi tanárok lesznek. A nyugati munkáltató azonban tudja, hogy az előtte ülő pályázó főiskolai hallgató legalább négy éve a tudományt szakítja a főiskolán (és az orvos 5-6 éves). Így az „ott” hallgatók teljes, befejezett felsőoktatásban vannak.
Oroszországban a főiskolai hallgató egyetemi hallgatóA középiskolát négy évig tanultam. És szakiskola vagy műszaki iskola után - három vagy 3,5, a képzés formájától függően. Mint tudod, az orosz egyetemeken vagy intézményekben a hallgatók öt kurzust vesznek fel. A 2011-ben bevezetett kétszintű rendszer tehát feltételezi, hogy az első négy évben a hallgató csak az általános tudományágakat ismeri el. Csak az ötödik évben választ egy személy szűk szakmai irányultságot egy adott irányba. Ez az úgynevezett specialitás. A pszichológia Bachelor egy példája az egyetemi diplomának. Van egy másik lehetőség. A családpszichológus szakember példa a hallgatók felkészülésének második típusára.
Az ilyen diplomások számára kiállított oklevelekbena fekete-fehér azt jelzi, hogy az alapképzés felsőfokú végzettség. A dokumentum emellett felhívta a figyelmet egy ilyen fiatal szakember profiljára (irányára): joggyakorlat, közgazdaságtan, menedzsment. Ez a hallgató azonban csak a kezdeti ismeretekkel rendelkezik. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai. Természetesen a négy év nem öt év, és ebben az érettségi jelentősen elveszíti a specialitást, és még inkább a mestert. De másrészt a főiskolai hallgató olyan személy, akit nem rögzítenek egyik nagyon szűk szakirányon. Megtalálható a felsőoktatást igénylő szakmai tevékenység minden területén. A jövőben a foglalkoztató szervezet igényeire összpontosító alapképzés képes fejleszteni képességeit, miután két vagy 2,5 év alatt második képzést kapott.
