A demokrácia modern korszakábana nemzetközi közjog jelentősége is növekszik. E tekintetben kutatási szempontból új technikák és módszerek fejlesztésére van szükség. Az összehasonlító jog módszere a nemzetközi jog tanulmányozása során különleges helyet foglal el. A meghatározott technika esetében viszont maga a tudományág különös jelentőséggel bír.
Összehasonlító jog a rendelkezéséreA nemzetközi közjog különleges eszközkészletet biztosít. Ez lehetővé teszi különféle tudományos és alkalmazott kérdések felfedezését. Az összehasonlító jogot mint tanulmányi módszert széles körben használják a nemzetközi közjogban. Tehát például ez a módszer hatékony a hazai és a nemzetközi szabályozási rendszerek kölcsönhatásainak tanulmányozásában, a nemzetközi jelentőségű anyagi jogi normák egységesítésének folyamatában, valamint az etnikumok közötti normatív szokások és általános rendelkezések kialakításában.
Összehasonlító jog érdekeltmagánjogi szakemberek. Ez inkább az iparág sajátosságaival függ össze. Ugyanakkor egyes tudósok (például a magyar Madl) egy speciális összehasonlító magánjogi nemzetközi formáció kialakítását támogatták. Meg kell jegyezni, hogy a világ szabályozási rendszere és a tudományág kutatásának meghatározott módszere ma szoros kölcsönhatásban létezik. Ezenkívül az összehasonlító jog, valamint az etnikumok közötti magánjog nem korlátozódik egy rendszer kereteire. Mindkét irány az idegen (idegen) rendszerekre koncentrál.
A nemzetköziA magánjogi összehasonlítási módszernek különleges jelentése van. Ennek oka az a tény, hogy a jogi konfliktuskezelő rendszerek bizonyos helyzetekben idegen szabványok alkalmazását foglalják magukban. Ugyanakkor a nemzeti jogrendszer rendelkezései összhangban állnak a külföldi jogszabályok rendelkezéseivel.
A szakértők kiemelik az összehasonlító szoros kapcsolatátaz ágazati jogi tudományágakkal kapcsolatos joggyakorlat. Ugyanakkor egyes tudományterületek hozzájárulnak a probléma kibővítéséhez. Ugyanakkor az összehasonlító módszer anyagot szolgáltat a kutatáshoz és az elméleti általánosításhoz az iparági tudományágak keretében, meglehetősen magas szinten.
Míg a feltüntetett kutatási technikaAz ügyvédek széles körben használják, a szakértők vitatják annak státusát. Egyesek szerint összehasonlító törvényt kell alkalmazni módszerként. Mások szerint ez egy egész tudomány. Ugyanakkor a harmadik szerzők, akik betartják az "ezt és azt" elvet, úgy vélik, hogy ez magán-tudományos módszer, amelyet különféle állami és jogi tudományágakban alkalmaznak.
A szakértők megjegyzik, hogy aAz összehasonlító jog hozzájárult nagy mennyiségű anyag felhalmozódásához, és alkalmazásához különféle elméleti előfeltételek kidolgozását is megkövetelte. Ugyanakkor magában a normatív valóságban elég nagy számú terület van, amelyeket a leírt módszerön kívül nem lehet megvizsgálni. A fentiek mindegyike és nagyobb mértékben arra a tendenciára vezetett, hogy az összehasonlító ítélkezési gyakorlat sajátosságokat szerezzen az önálló fegyelem vonatkozásában. Egyes szerzők kiegészítőnek hívják.
E technika elég széles körű használatahozzájárul egy speciális irány kialakulásához és fejlesztéséhez a jogrendszerben - az összehasonlító alkotmányjogban. Ezen irány keretein belül megengedett a mikro- és makropozíció, a külső és a belső, a funkcionális és a normatív, a szinkron és a párhuzamos működés. Az alkotmányos jog más eszközökkel és technikákkal együtt lehetővé teszi azoknak a jelenségeknek a felkutatását, amelyek korábban túlléptek az alkotmányos képviselők képességein.
