A szabadság meghatározása mindenkorsok vitát váltott ki az ügyvédek, filozófusok, történészek, gondolkodók és írók között. Ennek fényében három értelmezést lehet megkülönböztetni: rendes (történelmi), filozófiai és jogi. Sőt, lehetetlen ezt a fogalmat egy adott összefüggésben vizsgálni.
Az ember egész létezése alattvalakivel vagy bárkivel való felszabadítást keres. Ennek oka az a tény, hogy az embereknek a körülményektől való függését, akár a természet, akár az állam befolyása, úgy tekintik, hogy korlátozza az életterét, és bármilyen módon ösztönzi a felszabadulást. A tudósok az alapvető szabadságokat a technológiai és a politikai fejlődés fő tényezőjének tekintik.
A középkorban a szabadságról alkotott vélemények formálódnakúj fordulat, és az akaratot valami Isten által biztosítottnak kell érteni. És az ilyen teológiai motívumok ezen időszak legnagyobb részében nyomon követhetők. A középkor végén, Martin Luther műveiben a törvény, a törvény és a szabadság egy sorba kerül.
A reneszánsz korszakot jellemziantropocentrikus fordulatokkal, vagyis a szabadság az önorientáció, a bűneik enyhítésének garanciája és az Istenhez való közeledés lehetősége. Az új korszak vége felé a történelemben a szóban forgó fogalom meghatározása a modern értelemben elterjedt, nevezetesen az, hogy a választási joggal rendelkező személy akaratát nem korlátozták.
A szabadság filozófusok általi megértése gyakorlatilag nem azkülönbözött a történészek felfogásától. De Democritus azt állította, hogy a törvények rossz találmány, a bölcseknek szabadon kell élniük, nem engedelmeskedve a törvényeknek. Ez a meghatározás inkább gyakorlati terhet jelent, és inkább az anarchia vonásait veszi át, nem pedig a szabadság valódi meghatározását. De az anarchia természetéből adódóan pusztító az állam és bármely társadalom számára. Spinoza úgy értelmezte a szabadságot, hogy engedetlenségnek és hajlandóságnak élni Isten törvényeinek elõírásainak megfelelõen, az a tény, hogy a jámbor, az alázatosság az emberek terhet jelentett. Hegel viszont később kifejezte megértését és megállapította, hogy a szabadság elvont vágy, hogy megszabaduljon az állambeli korlátozásoktól és széthúzásoktól. De kifejezetten a filozófiában a koncepció merült fel kialakulása és intézményesülése során. Ezt az időt a szabadság megértése jellemzi a természetes jog elmélete szempontjából, amely szerint az emberek kezdetben egyenlők és kizárólagosak, később ez az elmélet képezte a polgári jog alapját a római jogban.
Mint már említettük, a "legális" fogalmaa szabadság "a filozófiai jelentőségű részét képezte. Bár a természetes törvény elmélete mindenkit egyenlőnek hív, minden államot az alkotmány szabályoz, és körvonalazza a különféle büntető törvénykönyvek határait.
Az emberi jogok fogalma, valamint az értelmezésA szabadság meghatározása elválaszthatatlanul kapcsolódik a természeti jog elméletéhez. A közönségkapcsolatok fejlődésének eredményeként az emberi jogokat a nemzetközi és az állami jogi dokumentumok rögzítik. A demokrácia alapvető tényezõje a törvény és a szabadság. Az állam alkotmánya előírja a jogok konszolidációját, de ha a jogalkotási keret valamilyen módon sérti a természeti jogokat, a méltóságot és a szabadságjogokat, akkor a demokratikus társadalom totalitárius vagy autoritáriusvá válik.
Az egyik első rendszerezett dokumentumAz emberi jogok aktualizálása az 1776. évi nyilatkozat volt, amely később az Egyesült Államok Alkotmányának Jogi Törvényévé vált. Kicsit később, a francia forradalom alatt, 1789-ben előterjesztették az emberi jogokról szóló nyilatkozatot.
Bármely rendelkezésbe foglalt rendelkezésekA szabályozási dokumentum a polgárok jogai és szabadságai. Joghatóságuk minden lakosra kiterjed, az állam alkotmánya garantálja és védi azokat. Az alkotmánynak garantálnia kell az egyén sérthetetlenségét, a szólásszabadsághoz és a szólásszabadsághoz való jogot, valamint a polgárok védelmét, még országon kívül is. Ezek a jogok egyetemesek, mivel széles körben használják őket, és az emberi élet legtöbb szempontjára vonatkoznak az élet jelenlegi szakaszában.
A polgárok jogai, mint az emberi jogok, elmúltakévszázados idő próbája, de van egy jelentős különbség: az emberi jogok azok, amelyeket a születés óta adnak, valamint a természetes jogok, míg a polgárok jogai egy adott kor elérésekor a törvénynek megfelelően vannak biztosítva, ezek egész idő alatt megváltozhatnak idő. Az emberi és polgári jogok képezik minden társadalom és a modern állam alapját. Ezeket nem lehet visszavonni vagy radikálisan megváltoztatni egy személy szeszélye vagy a kormányzó elit érdekében.
Bármelyik tevékenységi terület ember igyekszikaz akarat és sok tekintetben a tevékenység függetlensége a szólásszabadsághoz, mint a modern demokratikus társadalom konszolidációjának egyik formájához kapcsolódik. A nyilatkozatokban szereplő liberalizmus nem igazolhatja az erőszakot, rágalmazást és ellenségeskedést, bár a szólásszabadság az ember és az állampolgár elidegeníthetetlen és alapvető joga.
A modern világban a nyilatkozatok függetlenségeelválaszthatatlan a vallási alapon történő megkülönböztetés tilalmának elvétől, amely feltételezi a független vallásválasztáshoz való jogot. Ön azonosíthatja magát felekezettel és prédikálhat másokkal vagy külön-külön, vagy ateista lehet.
