A szervezetben az immunválasz megnyilvánulásávalaz antitestek és az antigének kölcsönhatásba lépnek. Ez utóbbi azonban bizonyos feltételek mellett az úgynevezett sajátos felelőtlenség - tolerancia - állapotát idézheti elő. Az antitestek és antigének hozzájárulnak az immunológiai memória kialakulásához. Ezután megvizsgáljuk a második típusú anyagokat. A cikkben megtudjuk, mi az antigén.
Mi az antigén?Egyszerűen fogalmazva, ezek általában idegen vegyületek. Ide tartoznak a nukleinsavak, poliszacharidok, fehérjék és komplexeik. Ha természetes polimerek kémiai módosításával módosítják, "konjugált" anyagokat kaphat. Az ilyen vegyületek olyan fehérjék alapján állíthatók elő, amelyek közvetlenül a befogadóhoz tartoznak. Egy autológ anyag, akár kémiailag, akár fizikailag denaturált, antigénné is átalakítható.
A biopolimerek a szervezetbe is bejuthatnakszintetikus analógjaik, amelyek képesek immunválaszt kiváltani. Ezeket a vegyületeket antigéneknek nevezik. Elősegítik a thymus effektor sejtek termelését. Az immunválasz hátterében megjelenő antitestek meghatározott módon kölcsönhatásba lépnek a hasonló szerkezetű antigénekkel vagy kémiai vegyületekkel. Ha az utóbbiak nem váltanak ki védőválaszt, akkor hapténeknek nevezik őket. Immunológiai toleranciát váltanak ki. A szintetikus polipeptidek képesek védőreakciót kiváltani, fehérje antigénként működve. Elsődleges és térbeli szerkezetüknek azonban nem feltétlenül kell hasonlítaniuk bármely fehérjevegyületéhez. Ezekben az anyagokban az antigén tulajdonságok megnyilvánulásának alapvető tényezője a stabil térszerkezet kialakítása. Ebben a tekintetben az egy aminosavból képzett polimerek (homopolimerek) nem képesek immunválaszt kiváltani. Antigén képességek jelennek meg a polipeptidekben, amelyek képződése 2 aminosavat tartalmaz.
Mi az antigén?A klasszikus immunológia egy ilyen anyagot állati vagy bakteriális eredetű egész sejtnek nevez. Ez azonban kémiai szempontból helytelen. Fentebb le van írva, hogy mi az antigén lényegében. Ez nem egy sejt, amelyben nagy mennyiségben vannak jelen nukleinsavak, fehérjék, poliszacharidok. Tisztított humán antigének használhatók immunválasz kiváltására. Ezenkívül specifikus lesz egy adott biopolimerre. Tekintettel a tisztított szerkezetre mint egyedi antigénre, ezek bármely kombinációját az egyes vegyületek családjaként kell leírni. Ez a kifejezés egy spontán aggregálódó specifikus biopolimerre utalhat. Ilyen például a vírusok vagy baktériumok néhány antigénje. Tehát a Salmonella nemzetség gram-negatív mikroorganizmusainak flagelláinak összehúzódó fehérje, a flagellin polimerizált és monomer formában egyaránt megtalálható. Mindkét esetben ez az antigén indukálhatja az antitestek képződését, annak ellenére, hogy ennek feltételei eltérőek. Különösen a pellagelin polimerje a csecsemőmirigy-független, a monomer pedig a csecsemőmirigy-függő.
Csak az anyagok összehasonlításakor állapítható megegy osztály. Ez vonatkozik például a különböző fehérjékre, amelyek azonos tercier és másodlagos szerkezetűek: fibrillárisak és globulárisak. Ilyen esetekben közvetlen kapcsolat létesíthető a polimer antitestképződést indukáló képessége és molekulatömege között. Ez a minta azonban nem abszolút. Többek között a vegyület egyéb tulajdonságaitól függ, mind kémiai, mind biológiai szempontból.
A fehérjék antigén tulajdonságainak súlyossága,a legszélesebb körű és legjelentősebb osztályként működik, attól függ, hogy az adott donortól milyen evolúciós távolságra van a vegyület, és a befogadótól, akinek beadják. Az összehasonlító elemzés csak akkor lesz helyes, ha azonos típusú anyagokat használnak az értékelés során. Például, ha az egereket patkány és humán szérumalbuminnal immunizálják, akkor az első válasz kifejezettebb lesz. Ha a biopolimert a lebomlás iránti fokozott érzékenység jellemzi, akkor tulajdonságai kevésbé lesznek hangsúlyosak, mint egy olyan anyagé, amely nagyobb ellenállást mutat az enzimatikus hidrolízissel szemben. Így szintetikus polipeptidek vagy fehérje konjugátumok antigénként történő alkalmazása esetén a természetellenes D-aminosavakat tartalmazó anyagra adott válasz kifejezettebb lesz. Az immunválasz megnyilvánulásában a döntő szerepet a befogadó genotípusa jelöli ki.
Ezek jelölik ki a biopolimer molekuláris helyeit,szintetikus analógja vagy konjugált antigénje, amelyet az antigént megkötő B-limfocita receptorok és antitestek ismernek fel. Egy molekula általában több determináns csoportot tartalmaz, amelyek szerkezetükben különböznek egymástól. Mindegyik többször megismételhető. Ha csak egy meghatározott szerkezetű csoport van jelen a vegyület molekulájában, akkor ellenanyag nem képződik ellene. Az azonos komplexek növelésének folyamata során az ezekre adott immunválasz is fokozódik. Ez a folyamat azonban egy bizonyos pontig folytatódik, ezt követően csökken, és később egyáltalán nem figyelhető meg. Ezt a jelenséget vizsgálták a különböző számú szubsztituenssel rendelkező konjugált antigének alkalmazása során, amelyek a determináns csoport feladatát végezték. A megnövekedett epitóp sűrűségű biopolimerekre adott immunválasz hiánya a B-csoport limfociták aktiválásának mechanizmusából adódik.
Ez az egyik fajtaa normál szövet fehérjéi, amelyeket egészséges embereknél jelentéktelen mennyiségben termelnek egyes szervek sejtjei. A CEA kémiai szerkezete alapján szénhidrátok és fehérjék kombinációja. Célja felnőtteknél ismeretlen. Azonban a méhen belüli képződés időszakában meglehetősen intenzíven szintetizálják az emésztőrendszer szervei, miközben elég fontos feladatokat lát el. Ezek a sejtek szaporodásának stimulálásához kapcsolódnak. A rák-embrionális antigént az emésztőszervek szöveteiben észlelik, de meglehetősen kis mennyiségben. Ennek a daganatjelzőnek a neve részben jellemzi biológiai jellegét, de többnyire mégis olyan tulajdonságok, amelyek értékesek a laboratóriumi kutatások során. Az "embrionális" kifejezés összefüggésben áll a fiziológiai feladatokkal a fejlődés során a prenatális időszakban, az "antigén" jelzi annak azonosításának lehetőségét biológiai közegben, a kötés immunokémiai módszerével. Ugyanakkor nem mutat semmilyen tulajdonságot közvetlenül a szervezetben. Normális esetben egészséges szervezetben a CEA koncentrációja meglehetősen alacsony. Az onkológiai folyamat hátterében szintje meglehetősen meredeken emelkedik, meglehetősen nagy mutatókat érve el. Ebben a tekintetben az onkológiai patológiák szöveti markereként vagy tumor markerként jellemzik.
A diagnosztikában antigén elemzést alkalmaznakkülönböző rosszindulatú daganatok, főként végbél- és vastagbélrák. A vizsgálatot a patológiák korai szakaszában végzik, a betegség lefolyásának figyelemmel kísérése és a terápiás intézkedések hatékonyságának nyomon követése során. A vastagbél- és végbélrák hátterében a teszt érzékenysége a legmagasabb. Ez teszi lehetővé annak használatát az elsődleges diagnosztikában. Az összes daganatszövet eltávolítására irányuló sikeres művelet után a CEA koncentrációja legfeljebb két hónap múlva normalizálódik. Ezt követően rendszeres vizsgálatokat végeznek a beteg állapotának felmérésére a kezelés után. A magas szintű CEA kimutatása lehetővé teszi a patológia kiújulásának időben történő felismerését. Az antigéntartalom csökkenésével a terápia hátterében a szakértők következtetést vonnak le a terápiás hatás hatékonyságáról.
A vizsgálat azonban abszolút nem számít a tumorokrakülönleges. A CEA szint emelkedése figyelhető meg a belső szervek különböző betegségeinek hátterében, amelyek gyulladásos és egyéb jellegűek. A hasnyálmirigy, a belek, a tüdő és a máj jóindulatú betegségeiben szenvedő betegek 20-50% -ában az antigén koncentrációja kismértékben nő. Ugyanez figyelhető meg a cirrhosis, a krónikus hepatitis, a fekélyes vastagbélgyulladás, a cisztás fibrózis, a tüdőtágulat, a hörghurut, a Crohn -betegség, a hasnyálmirigy -gyulladás, a tüdőgyulladás, az autoimmun betegségek, a tuberkulózis hátterében. Ezenkívül a szint növekedését nem betegség okozhatja, hanem például rendszeres alkoholfogyasztás vagy dohányzás.
A legfontosabb a sajátosság ésaz eritrocita antigének által birtokolt egyéniség. Ha a recipiens és a donor biopolimerjei összeegyeztethetetlenek, a vérátömlesztés szigorúan tilos. Ellenkező esetben a kóros folyamatok, sőt a beteg halála elkerülhetetlen. Az immunogenetikában a szerológiai reakciók módszereit használják az eritrocita antigének vizsgálatára és vizsgálatára. Ide tartoznak különösen a hemolízis, kicsapódás, agglutináció reakciói. Az eritrocita géneket komplex biopolimer makromolekulák formájában mutatjuk be. Ezek felhalmozódnak a sztrómán (héjon), és egyesülnek más vegyület molekulákkal. Minden egyes személynek egyedi kémiai összetétele és saját szerkezete van.
