A munkaerőpiac állami szabályozása

Mint minden más erőforrás piaca, a működő piaca hatalomra a kereslet és a kínálat törvényei vonatkoznak, mivel a munka valójában ugyanaz a termék, mint bármely más. Az egyetlen különbség az, hogy azok, akik eladják a késztermékek piacát, munkaerő esetén vevőkként járnak el. Tekintettel arra a tényre, hogy a fizetés mértéke a lakosság jólétének egyik fő tényezője, és ezért az ország politikai stabilitása, a munkaerőpiac állami szabályozása szerves részévé válik, sőt, minden kormány politikájának nélkülözhetetlen részévé válik. Ebben a cikkben a munkaerőpiac szabályozásának fő eszközeiről és azok használatának jellemzőiről fogunk beszélni.

A munkaerőpiac állami szabályozásaEz az állami gazdaságpolitika fontos eleme, mivel az ország polgárainak jövedelme és vásárlóereje a javadalmazás feltételeitől függ. És mint tudod, minél magasabb a lakosság vásárlóereje, annál nagyobb az összesített kereslet, amely az ország gazdasági fejlődésének fontos serkentője. A munkaerő-piaci állami politikának két fő szempontja van - megfelelő jövedelemszint biztosítása a polgárok számára, valamint a normál (nem káros) munkakörülmények garantálása. Az első szempont közvetlen hatást gyakorol a munkaerőpiacra, mivel a piac szabályozására szolgáló különféle intézkedések alkalmazása kikerüli az egyensúlyból, és inkább az eladó, mint a vevői piacgá változtatja. A második szempont közvetett hatással van a piacra, mivel növeli a vállalkozók költségeit nem a munkabérekre, hanem a szervezetre.

Annak megértése érdekében, hogyan működikA munkaerőpiac állami szabályozása szempontjából meg kell érteni, hogy annak működésére a kereslet és a kínálat törvényei vonatkoznak, mégis vannak bizonyos sajátosságai azzal kapcsolatban, hogy az egy ember munkaerő-kínálatát jellemző vonal valamivel eltérő formájú, mint a szokásos kínálati görbe. . Tehát a bérmérték növekedésével az egyén először nagy érdeklődést mutat, és többet akar dolgozni. Ugyanakkor a tanulmányok azt mutatják, hogy egy bizonyos jövedelmi szint elérése után a munkavállaló úgy véli, hogy ezt meg lehet állítani, és a bérek további emelése pontosan ellenkező hatással jár: a munkaórák számának csökkentése iránti vágy, miközben a bruttó jövedelmet ugyanazon a szinten tartja.

A munkaerőpiac állami szabályozása kiegyensúlyozatlanná teszi az alábbi eszközök működése miatt:

1. A minimálbér bevezetése - növekszika piaci bérszint, mivel azok az emberek, akik vállalják, hogy a minimálbérnél kevesebbet is dolgoznak, olyan jövedelmet kapnak, amely meghaladja a várakozásokat;
2. A munkanélkülieknek nyújtott támogatás kifizetése - valamilyen módoncsökkenti a munkaerő-kínálatot a piacon, és növeli annak piaci árát is, mivel egyesek megállapodnak abban, hogy juttatásokon élnek, és nem akarnak dolgozni, az állami támogatások összegét kissé meghaladó összegekben részesülve;
3. A kötelező társadalombiztosítási járulékok bevezetésebiztosítás - ahhoz vezet, hogy költségeik csökkentése érdekében sok munkáltató informálisan (az úgynevezett borítékban fizetett fizetést) alkalmaz munkavállalókat, ezáltal eltérést okozva a hivatalos statisztikák és a tényleges helyzet között.

A munkaerőpiac állami szabályozásaOroszországnak és a volt Szovjetunió más országainak ebben a szakaszban mind a szocialista szabályozási stílus (a szovjet korszak emlékezete), mind a fejlett országok munkaerőpiacának szabályozása jellemző.

Fontos megjegyezni, hogy a munkaügyi kapcsolatok szabályozásaés kifizetésének nemcsak a közismert elméleti ismereteken kell alapulnia, hanem figyelembe kell vennie a politikai helyzetet, a polgárok mentalitását, az állam stratégiai céljait és terveit is.