Az aforizmák használata beszélgetés közbenannyira ismerős, hogy a beszélgetőpartnerek gyakran nem is gondolkodnak azon, hogy milyen kijelentéssel díszítették beszédet. Kiderül, hogy ezek többsége az ókori Görögországban vagy Rómában élt emberek, valamint a középkor filozófusai közé tartozik.
A latin aforizmákat leggyakrabban használják,amikor súlyozni akarják a szavaikat. A korszak emberei meg tudták figyelni a világot és azt, ami kitölti, és rövid nyilatkozatokat hagytak erről a témáról.
Az ókori görögök és a rómaiak civilizációi különlegesektudományok, kultúra és művészet fejlesztése. Nagyon sok bizonyíték arra, hogy az akkori emberek magasan képzettek voltak, napjainkra estek vissza. Mint minden civilizációra jellemző, nekik van kezdete, jóléte és hanyatlása.
Amit az ókori sumírok pontosan tudtak az űrrőltudományokat és az univerzumot, a görögök újra felfedezték, majd a rómaiak követték. Amikor civilizációjuk hanyatlásba esett, a sötét középkor jött el, amikor a tudományokat betiltották. A tudósoknak sokat kellett visszaállítaniuk, ideértve az elveszített ismereteket is. Nem csoda, hogy azt mondják, hogy minden új jól elfeledett régi.
Ugyanez történt az ősi mondásokkalfilozófusok és történelmi személyek. A latin világi aforizmák örökre elfoglalták világi bölcsességüket és megfigyelésüket. Az orosz nyelvre történő fordítással szokásos kifejezésekké váltak, amelyek vagy közvetítik a közönségnek az információ fontosságát vagy pontosságát, vagy megmutatják a beszélő erudícióját és humorérzetét.
Például, ha valaki hibát követ el, gyakran ezt mondják az tévedés emberinem tudva, hogy ezek a szavak a rómaihoz tartoznakszónok, Mark Annei Seneca, az idősebb, aki Kr. e. 55-37-ben élt. e. Az ókor sok híres személyisége hátráltatta az aforizmákat, amelyek korunk mindennapi kifejeződésévé váltak.
Korának egyik legfényesebb személyisége,amely örökre híressé vált, Gaius Julius Caesar. Ez a tehetséges politikus és nagyparancsnok határozott és bátor ember volt, aki olyan kijelentéseket hagyott maga után, amelyek feltárják a személyiségét.
Például az Alea jacta est (öntött) a Rubicon áthaladása alatt egy katonai kampány soránvezette őt a Római Birodalom teljes hatalmához. A következő generációk számára ez azt jelentette, hogy nincs visszaút, és ezt ejtik ki, amikor valamiről döntenek.
A Caesar latin aforizmája rövid, de nagyon rövidértelmes. Amikor legyőzte a Boszporusz királyságának királyát, Farnakot a következő kampányban, mindössze három szóval írta le: „Veni, vidi, vici” (jött, látta, nyert).
A közismert kifejezés: „A saját sorsának minden kovácsja” ennek a nagy embernek az életének hitvallása.
Mark Tullius Cicero élettartama 106-43 év. BC. e.és 63 év alatt sikerült államférfi, politikus, szónok és filozófus lenni. Egy szokatlanul tehetséges ember olyan bölcs műveket hagyott hátra, mint a „törvények”, az „az állam” és mások.
Cicero latin aforizmái átkerültek másokranyelvek és híres a világ minden tájáról. "Az időről, a modorról" kifejezése szárnyas lett, különösen az emberek között, akik mindig mindent elégedettek. Nem kevésbé híres az a kijelentése, hogy "a szokás második természet". Olyan közismerté vált, hogy sokan, akik megemlítik, meglepődnének, ha megtudják, hogy idéznek egy ősi római filozófust.
A háború és a fegyverszünet idején megfogalmazott „A vékonyabb világ jobb, mint a háború” hírhedt kifejezése szintén a Ciceróra tartozik.
Korábban nyitottak az élettel kapcsolatos latin aforizmáka modern emberek a rég halott filozófusok és államférfiak világnézetét. Például Marcus Aurelius, a római császár filozófiai megjegyzései, akik CE-ban 121-180-ban éltek. e., okos és betekintõ emberként jellemzi.
Marcus Aurelius a stoicsiakhoz tartozott, és nem volt aznemcsak a császár, hanem a filozófus is. Egyfajta naplóval írta le a saját életének gondolatait, amelyben „Magával egyedül” nevezte. Nem akarta nyilvánosságra hozni gondolatait, de a történelem másként ítélte meg. Most bárkivel találkozhat, aki meg akarja tudni, kinek a mondatát használja beszédében.
"Az életünk az, amiről gondolunk" -mondják sok személyes növekedés oktató és pszichológus, idézve a bölcs császárt. Csodálatos, hogy ezt ismerték egy olyan személy, aki 2000 évvel ezelőtt élt, és hogy ma az emberek megtanítják, hogy megértsék ezt a kifejezést pénzért, hogy megváltoztassák életét.
Ut si diem mortis meae és Dum nemo non sentitfelix felicis - „élj úgy, ha meg kell halnod”, „Senki sem boldog, amíg el nem látja boldoggá” - latin aforizmák, amelyek fordításában nemcsak a modern filozófusok, hanem az életükről gondolkodók is egyetértenek . Így fejezte ki az ókori Róma császárát, Marcus Aurelius-t.
Nero nagy nevelője, filozófus, költő éspolitikus, Seneca számos filozófiai és irodalmi mű leszármazottát hagyta el, bölcsességével és az életben zajló folyamatok megértésével átitatva.
A leghíresebb latin aforizmáka tollához tartozik, és ma is releváns. „A szegénynek nem az, akinek kevés van, hanem az, aki többet akar” - mondja egyik mondása, amely egy mohó emberről, korrupt hivatalnokról vagy politikáról szól.
Seneca ideje óta kevés az emberi természetbenmegváltozott. „Ha nem tudja megváltoztatni a világot, akkor változtassa meg hozzáállását a világhoz.” - Az ilyen latin aforizmákat, amelyek sok nyelvre fordíthatók, ma a politikusok, pszichológusok, házi filozófusok és a személyes növekedésben résztvevők ejtik ki. A legtöbb esetben senki sem emlékszik e sorok szerzőjének nevére.
Ez a nagy ember szomorú sorsa, aki örök mondásokat hagyott hátra.
Milyen gyakran hallható egy bölcs mondás a szájbólrokonok és barátok, politikusok és televíziós bemondók, pszichológusok és idős nők a padon a bejáratnál? Minden nap. A szerelemről, az életről vagy az ország politikai eseményeiről szóló latin aforizmusok megismétlésével az emberek minden alkalommal elmondják, mit gondoltak az antikvitás filozófusai több mint 2000 évvel ezelőtt.
„Sokkal később, mint soha” - mondják ma a későn érkezők, a Római Történelem szerzője, Titus Livius mondatának kiejtésével.
Amikor baj történik, és a mentéshezbejön egy barát, különféle országokban azt mondják, hogy egy barátnak szüksége van rájuk, minden alkalommal megerősítve élettapasztalatával Petronius Arbiter, a "Satyricon" regény szerzőjének szavait.
De nem csak az ókori Rómában voltak a filozófusok ésbölcsek, akik kijelentéseiket olyan leszármazottaknak hagyták, amelyek relevánsak még oly sok évszázad után. A középkorban voltak olyan gondolkodók is, akik megérdemeltek megismétlést.
Noha a történelem tankönyveiben a középkort komornak nevezik, akkor abban az időben élénk elmék éltek, ami jelentős örökséget hagyott hátra.
Sok filozófus és politikus tanulmányoztaősi elődeik bölcsessége, de az elmúlt évszázadok tapasztalata nem akadályozta meg őket abban, hogy új felfedezéseket tegyenek. Például a franciaországi nagy matematikus, filozófus, fizikus és metafizikus, Rene Descartes alapította a test és a lélek kettősségén alapuló filozófiát.
Az olyan híres mondások között, mint például: „énAzt hiszem tehát létezem ”(Cogito, ergo sum) és„ Mindent kételkedj ”(Quae quaestio). Ő volt az első, aki megállapította, hogy van kapcsolat az élettelen test és a lélek között.
Kiváló filozófus, Hollandia, Baruch Spinozaa mai napra vonatkozó létfontosságú nyilatkozatokat hagytak hátra. Például: „Amint elképzelitek, hogy nem képes végrehajtani egy bizonyos feladatot, attól a pillanattól kezdve lehetetlenné válik annak végrehajtása számodra” (Quondam poszt putes gombákat tart körül, mióta tibi nunc turpis impossibilis evadat). Pontosan ezt tanítják a modern edzők a személyes növekedésről, amikor a tudatosságon dolgoznak.
A nagy elmék gondolataikat nemcsak a filozófia és a politika, hanem a szeretet és a barátság felé fordították.
A barátságot mindig is nagyra értékelték. Verseket és verseket szenteltek neki, az emberiség legjobb elméi beszélték róla. Barátság latin aforizmák, amelyek a mai napig fennmaradtak:
Az akkori emberek érzelmileg nem különböztek sokkal a 21. század képviselőitől. Barátok voltak, gyűlölték, elárultak és szerelmes voltak, csakúgy, mint az emberek mindig.
Ezt a gyönyörű érzést időnként énekeltékamikor nem volt írott nyelv, és miután megjelent. Korunk kezdete előtt írtak róla, ma írnak. A múlt bölcsek óta voltak latin aforizmák a szerelemről, amelyeknek orosz nyelvre történő fordítását sokan ismerik.
Ez csak egy töredéke a szerelemről szóló nagy kijelentéseknek, ám minden egyes szerető maga mindig bölcs lett, és új érzéseit nyitotta meg magának.
