Mi az a mese: az eszperantól napjainkig

Eredetileg az emberektől

A hízelgés nagyon hosszú ideig beszélhethogy azt mondja, hogy mindketten, akik hízelgőek és azok, akik "hamis szavakkal" vásárolnak, mindketten bolondok és rosszul cselekszenek. Vagy csak mesélhetsz róla róka és sajtról. Röviden, erőteljesen és jobban nem fogod mondani.

Könnyű tanúságok az állatokrólsokáig megjelent a világon: néhányan paráználkodtak, mások - mesék. Hosszú ideig a mese "atyjának" nevezték Aesópnak (kb. A VI. Század), még olyan is, mint az eszperant nyelv (allegória). De az új kutatás lehetővé teszi számunkra, hogy kijelentjük, hogy a legősibb mese a babiloni-sumér, és csak akkor jelent meg az indián és az ókori görög.

Modern meghatározás

És az esküvõ, aki felidézi az emberek szeszélyeit, élveztepéldabeszédében nem azért, mert rabszolga volt, és nyíltan beszélni is veszélyes volt, hanem azért, mert tudta, mi a mese és hogyan szokták kifejteni. Mindazonáltal az asszony a történelemben az allegória mesterként ment le, a népművészetek műfaji műfaját irodalmi fikcióvá változtatta. Évszázadok óta szinte minden története történetét más mesék munkásai használják.

És most a mesék oktatási célja maradaz előbbi, ezért ez a műfaj a didaktikus irodalomra is utal, amelyre tanítani, magyarázni és tanítani kell. Egy konkrét kérdésre: "Mi a mese?" - egy modern ember azt válaszolja, hogy ez egy kis méretű allegorikus mű versben vagy prózában, ahol az emberek és a társadalom szenvedései ki vannak téve. Az ilyen narratívák hősök állatok és tárgyak (az ember rendkívül ritka), az olvasóra gyakorolt ​​hatás komikus (szatíra) és kritika segítségével történik, és a tanítás (a fő gondolat) az eredet, amelyet erkölcsnek neveznek.

Oroszországban az Aesop-tal kezdődött

Если в Древней Греции еще за 600 лет до нашей эры már ismert volt, hogy mi az a sors, akkor Oroszországban csak két ezer év után tanultak róla. A műfaj definícióját Fyodor Gozvinsky a 17. század elején vezette be, amikor az Aesop mesék orosz nyelvre fordította. Kantemir, Sumarokov, Chemnitzer műveiben további mesék találhatók. És mégis meg kell jegyezni, hogy szinte minden alkotásuk csak más emberek munkáinak fordítása és adaptálása volt: ugyanaz az Aesop, valamint Lafontaine, Gellert és Lessing. Csak Ivan Chemnitzer teszi meg az első kísérletet, hogy létrehozza a saját sorsát, majd Dmitrijev felveszi ezt a hagyományt, de amikor Ivan Krylov felvette az ügyet, az irodalom világa megértette, hogy mi a mese egy klasszikus tollból. Mostanáig van egy olyan felfogás, hogy Ivan Andreevich olyan magasságba emelte a sorsot, hogy olyan évszázadokat vesz igénybe, hogy valaki legalább valami újat mondhasson. A műveiből származó vonalak az aforizmussá váltak: ha Krylov sorsát elemezzük, teljesen bárki, akkor világossá válik, hogy a nem orosz tantárgyak nagyszerű fabulista alkalmazkodott az orosz mentalitáshoz, és a meséje a nemzeti vonások kifejeződése.

Elemzési funkciók

A költői mesék elemzése jelentősen eltéra költői szöveg elemzéséből, hiszen a rím jelenléte ellenére az ilyen munkában a legfontosabb a didaktikus cél elérése. A sors elemzése elsősorban a következő elemeket tartalmazza:

- sírbolt létrehozása (szerző, írás éve, amelynek telete);

- összefoglaló (fő ötlet);

- a sorsok (pozitív, negatív) hősei, mivel a karakterüket továbbítják;

- a fable nyelv (minden művészeti és kifejező eszköz);

- a sors relevanciája;

- van-e kifejezés a mondatban, ami közmondások vagy mondategységek lettek?