A társadalomról beszélni egyszerû és egyszerûnehéz. Egyrészt mindenki gyermekkortól ismeri ezt a fogalmat, másrészt nagyon nehéz kitalálni, hogy mi ez a komplex rendszer, hogyan működik és milyen feladatokat old meg. Először emlékeztetnünk kell arra, hogy a tudósok megosztják a társadalom fogalmát a szó széles értelemben vett és szűk részében.
A második meghatározás elegendőegyszerű. Ebben az esetben a társadalmat dinamikusan fejlődő rendszerként értjük, amelynek fő elemei az emberek, társadalmi csoportok és az őket összekötő társadalmi intézmények. Ezzel a koncepcióval dolgoznak elsősorban a szociológusok.
A tágabb értelemben vett társadalom egy korábbi kategóriateljes filozófiai. Az emberek már az ősi időkből fordultak hozzá, amikor a filozófusok, mint például Platón és Arisztotelész először kijelentették, hogy a társadalomban való szerveződés képessége a legfontosabb jele annak, hogy az ember különbözik az állattól.
Bármennyire valóban politikai-filozófiaiszéles értelemben a társadalom a megvilágosodás problémájává vált. Ebben az időszakban kezdték úgy tekinteni, mint egy egyén és az állam közötti bizonyos meditációs mechanizmust, mint fontos társadalmi intézményt, amely az egyes egyének általános fejlődését irányítja. Ezenkívül először a 18. századi Franciaországban hangzott el az a gondolat, hogy a tágabb értelemben vett társadalom az egész emberiség egésze, amely az anyagi világ különleges része.
Jelentősen hozzájárult a probléma tanulmányozásáhozés a hazai tudósok. Ez elsősorban a filozófusokra vonatkozik, mint például N. Berdyaev, V. Soloviev, S. Frank. Munkáikban az ember szellemi lényegére, állandóan felmerülő vágyára koncentrált, hogy ezen a világon keresse önmagát és önfejlesztésre összpontosítson.
Minden filozófiai irány úgy vagy úgyfelvetette a társadalom problémáját, megpróbálta értelmezni azt saját koncepciójának megfelelően. Sőt, minél távolabb, annál inkább elcsúszik a determinisztikus tendencia: egyes tudósok ennek a mechanizmusnak a gazdasági lényegét helyezték előtérbe, mások spirituálisra. Jelenleg a társadalmat széles körben egyrészről az emberi civilizáció fejlődésének mozgatórugójának tekintik, másrészt ennek a folyamatnak az elkerülhetetlen eredménye. Ezzel a megközelítéssel akaratlanul hangsúlyozzák a rendszer dinamikus természetét, amely nem marad változatlan, hanem az emberi fejlődés mellett fejlődik.
A társadalom tágabb értelemben vett tudósaiismerjük fel, hogy az egyes személyekre gyakorolt közvetlen hatása sokkal kevésbé észrevehető, mint például egy társadalmi csoport esetében, és a benne lévő kapcsolatok észrevehetően kevésbé tartósak. Ugyanakkor az egész emberiség szintjén megőrzik azokat a szükséges szellemi és anyagi összetevőket, amelyek lehetővé teszik minden egyes ember számára, hogy felismerje önmagát, megengedi magának érezni a világ azon részét, amelyet ez a világ észrevehetően megváltoztathat és felhasználhat az érdekei érdekében.
