Az tágabb értelemben az irracionalizmus azfilozófiai doktrína, amely korlátozza, megrontja, vagy akár teljesen tagadja az ész, mint a megismerés legfontosabb és meghatározó elemének szerepét. Ez a tendencia kiemeli az emberi képességek más típusait és változatosságait - betekintés, képzelet, érzések, ösztönök, intuíció, szemlélődés és így tovább.
Az irracionalizmus rendszerint idealistaa doktrína, amely felismeri az egész világegyetem alapját, nem oka, hanem valami más. Alapvetően három lehetőség van. Az első az, hogy előtérbe helyezzük az emberi tudat és a tudatalatti abszolút lehetőségeit (Schopenhauer irracionalizmusa). A második az Isten transzcendentális, ismeretlen egységként való elismerése, amely felülmúlja az elme képességeit, és csak valamilyen misztikus egység során ismert. A harmadik lehetőség az irracionalizmus az úgynevezett „ismeretlen”, amely elvben az emberi elme számára nem érhető el a tudatosság számára, bár a tudatosság alapját képezi, és így vagy úgy manifesztálódhat. Ezt a véleményt Kant, Frank és Spencer írásaikban fejlesztették ki.
Az irracionalizmus a racionális szerepének csökkentésetudat és elme. A legszélső pontján közel van az agnoszticizmushoz. Az agnoszticizmus azonban az egész világ abszolút alapvető ismeretlenségére összpontosít. Az ilyen filozófiai trend, mint az irracionalizmus kiindulópontja a szkepticizmus volt. Pirron, a filozófia ezen iskolájának alapítója azt mondja, hogy minden dolog ugyanolyan felfedezetlen, meghatározhatatlan és megkülönböztethetetlen. Ennek eredményeként egyetlen vélemény sem nem lehet hamis vagy igaz. Az ilyen filozófiai doktrínák és fogalmak, mint a relativizmus (a tudatosság és a megismerés konvencióinak és relativitáselméletének doktrína) és a nihilizmus (az általánosan elismert tagadása) közvetlenül kapcsolódnak a szkepticizmushoz (és következésképpen egy olyan tendenciához, mint a filozófia irracionalizmusa).
A középkorban az irracionalizmus volt azminden filozófia és teológia alapja. Johann Eckhart és Klerossky Bernard fogalmain alapuló scholasztika és keresztény miszticizmus azt hitték, hogy lehetetlen az Úr Isten ésszerű megismerése, de misztikusan megfontolható. Már a reneszánsz óta elmondható, hogy az irracionalizmus a kialakuló realizmus antipódja és antitézise. Abban az időben az irracionális nézet ötletét kvalitatív módon három fő csoportra lehet osztani:
Ugyanakkor a származás és az ág is elágazikAz irracionalizmus, amely később önálló tanfolyammá vált, a fent említett egzisztencializmus, amely kifejlesztette azt az elképzelést, hogy a személy lényege és személyisége nem intelligencia, hanem egyfajta létezés, amelyet nem lehet kifejezni, de az emberi elme érzelmi és irracionális oldalának felhasználásával lehet leírni.
