Miért ingadozik az áruk vásárlóereje, de soha nem tűnik el? Honnan tudja a munkáltató, hogy mennyit növekszik a munkavállalói bérek? Erről és még sok mindenről - az alábbi cikkben.
A mindennapi életben nem mindig képesek vagyunkhogy észrevegye, hogyan változnak mind az alapvető fontosságú termékek, mind azok árjai, amelyek nélkül meg tudjuk csinálni. Az ilyen normál dinamika kis eltérés amplitúdójával ábrázolja az árindexeket (a továbbiakban - IC).
Minden árszínvonal index bizonyosa felhasználás célja, tehát létrehozásuk során számos tényezőt vesznek figyelembe, amelyeket attól függően határoznak meg, hogy mire szolgál majd. Az indikátorokat kezdetben a tizennyolcadik században hozták létre.
Abban az időben alakításuk során üldözték őketa cél a munkavállalók munkabérének kompenzálása darabonként fizetve, figyelembe véve a fogyasztási cikkek inflációs mutatóit. Manapság ezt a jelenséget indexelésnek hívják.
A modern világban a véglegesen kialakított IC-k a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:
Gyakran a fogyasztói árindexekaz inflációs mutatók cseréje, ami állandó konfliktust vált ki közöttük. Ennek oka az a tény, hogy az első konkrét ipari adatokra irányul, és nem mindig fedezi azokat a fogyasztási cikkeket, amelyek a háztartások számára a legérdekesebbek, és fordítva.
A modern gazdasági rendszerben számos kulcsfontosságú feladat létezik, amelyek megoldására árindexeket használnak.
Először: kvalitatív elemzés elvégzésekorAz IC-ket használjuk faktoranalízishez. Így az elemzők azonosíthatják a változások dinamikáját egymás utáni sorrendben. A kimenet továbbra is számos olyan mutatót mutat, amelyek különböznek egymástól - együttesen indexrendszernek nevezik őket.
Másodszor, a kapott adatok meghatározzákegy elemnek a termelés összköltségére gyakorolt hatása. Más szavakkal, világosabbá válik, melyik elem a legfontosabb az árképzési politika szabályozása szempontjából.
Harmadik végül: a megszerzett adatokösszehasonlítható eltérő mutatókkal. És ez azt jelenti, hogy faktoranalízis alapján valószínűleg általában megjósolja az ország inflációs folyamatainak dinamikájának ütemét és irányát.
Az árindexek nem mindig arányosak belülaz egyik állam tehát a modern gazdasági elemzés gyakorlatában gyakran alkalmazza a területi összehasonlítást. Tehát egy bizonyos árukategóriát veszünk, kiszámítják értékük ingadozásainak dinamikáját több országban, és a kapott végső mutatók alapján teljes egészében összehasonlítják őket.
Az ilyen elemzéseket gyakran vállalatok végzik,több országban gyakorol kereskedelmet. Mivel számukra rendkívül fontos, hogy elképzeljék a bevételi szintet és a megfelelő nettó nyereséget a különféle területi piaci szegmensekben. Az ilyen mutatók közvetlenül befolyásolják az értékesítés szintjét.
Nehéz elképzelniegyütthatók és jelentőségük, ha nem érti, hogyan számítják őket, és mely komponensek viselnek bizonyos fokú befolyást. Próbáljunk példát mutatni: meg kell értenünk, hogy az árukereslet milyen irányba változott A az elmúlt hónapra, tehát először ki kell számolnunk egy mutatót, például egy árindexet. A képlet eredeti formájában így néz ki:
Nem nehéz kitalálni: ha a kapott mutató egynél több, akkor valószínűleg a kérdéses termékek iránti kereslet bizonyos mértékben csökkent.
Kevés belföldi fogyasztó képviselia háziasszonyok azon gondolkodtak, hogy miért nem emelkednek egyenletesen az árak. Ennek ellenére az állam politikát folytat ennek a mutatónak a dinamikájának szabályozására, amelynek végrehajtását aktívan használják az átszámítási indexek.
A legaktívabb ilyen kormánytevékenység nyugati országokban. Ez a termelési költségek közötti különbségek közvetlen beépítésében nyilvánul meg, ami ezen érték valamilyen fagyasztását jelenti. Vagy talán az állam közvetett befolyása az árakra az országban. Ebben az esetben csökkennek az adó-, vám- és egyéb kötelező kifizetések a kincstár felé.
Ne felejtse el ezt a szabályozásta monopolista viselkedése sokkal bonyolultabb, mint a normál verseny körülmények között működő vállalkozásé. Ezért ilyen esetekben az eltérést az adott termék forgalomba hozatalához kapcsolódó költségekkel kell megállapítani. Ugyanakkor a kamatláb folyamatosan ingadozik az inflációs rátától függően.
Meg kell érteni, hogy az árváltozás indexeEz a mutató nemcsak az állam számára hasznos, hogy tartsa ujját a termelők pulzusán, hanem a vállalkozók is gyakran használják fel saját termelési tevékenységeik elemzésére.
A jelenlegi inflációs rátával nagyon nehéztartsa fenn üzleti tevékenységét, ha nem figyeli a saját működőtőkéje névértékét. Végül is, ha az árukat a készletek régi költségétől kezdve értékesítjük, akkor miután már megvásároltuk a következő tételt új árakon, valószínűleg nem maradhatunk nyereség.
Ebben az esetben a késztermék költségevagy a jelenlegi inflációs index alkalmazásával szabályozza, figyelembe véve a GNP deflátort, vagy kiszámítja a forgalomban lévő készletek alkotóelemeinek értékének kiigazításával, amelyeknek névleges értéke az egyes CP-k szerint változik.
Az infláció a legkisebbmegnyilvánulás azoknak a nem védett lakossági rétegeknek, akik rendszeres juttatásokat kapnak az államtól - nyugdíjasok, kedvezményezettek és mások. Számukra az áremelkedési index elsősorban az önmaguk megtartásának képességének csökkenése.
Az egyes országok kormányának megközelítése ebbenaz eset egyedi. Így a kapitalizmus magas fejlettségű országai kiszámítják azokat az egyedi együtthatókat, amelyek a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők körében a legkeresettebb termékekre vonatkoznak, majd a kapott adatok figyelembevételével növelik az ellátások szintjét.
A posztszovjet tér területéna minimális nyugdíj összegét a dolgozó személy megélhetési szintjének megfelelően kell kiszámítani, anélkül, hogy figyelembe kellene venni az idős és kiszolgáltatott népesség életkorát és társadalmi igényeit.
A jelenlegi árindex nagyon fájdalmas kérdés ésezért komplex államunk területén. Az elmúlt néhány évtizedben voltak olyan helyzetek, amikor az ország piacgazdaságra való áttérésével összefüggésben az infláció olyan magas volt, hogy a népesség jövedelmi szintje még a minimális fogyasztói kosárnak sem felel meg.
Az ilyen helyzetek káros hatással vannakcsak a háztartásokra, de az egész állam monetáris áramlási rendszerére is. Mivel a nemzeti valuta iránti bizalom szintje folyamatosan csökken, ami azt vonja maga után, hogy kiszorítsák azt a készpénzpiacról, mint a külföldi bankjegyek terjedésétől. Ez viszont az árnyékgazdaság gyors fejlődését vonja maga után.
Ezért rendkívül fontos nem csak a szint figyeléseaz áruk költségeinek indexálása, de a lakosság jövedelmi szintjén túl is, annak érdekében, hogy ne veszélyeztesse mind a kormányzati szervezetek tekintélyét, mind a valuta egészének értékét.
